VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök annak, hogy Orosz Sándor képviselőtársam nagyon jól főz, bár azt a gondolatot csak hozzá kell tennem, hogy ma Magyarországon a halászati ágazat nincs a legjobb pozícióban, ha a magyar kormány megengedi magának, hogy a biharugrai 2 ezer hektáros halastórendszer úgy menjen tönkre, ahogy. Csak ennyit szerettem volna zárójelben megjegyezni.

Aztán szeretném továbbfűzni Vidorné képviselőtársnőm gondolatait is. Nagyon örülök annak, hogy a képviselőtársnő nagyon optimista a gazdasági növekedést illetően. Hát mi a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség oldalán nem vagyunk annyira optimisták, mert azt szocialista képviselőtársaim elfelejtik mondani, hogy az egyébként is magas világpiaci áron szolgáltatott közüzemi díjak, valamint az élelmiszerárak ismételten soha nem látott mértékben emelkednek, legalább 20 százalékkal, és azt gondolom, hogy a nem európai szintű bérből és nyugdíjból élő embereknek ez bizony nagyon nagy problémát okoz.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2008-as költségvetés tárgyalása kapcsán szeretnék szót ejteni a leghátrányosabb helyzetű térségek felzárkóztatásáról, illetve ennek hiányáról, hiszen a költségvetésben semmiféle utalást nem látunk arra, hogy miképpen gondolja a kormány a jelenleg 48 hátrányos helyzetű kistérség különbségeinek a felszámolását. Tudjuk, hogy a lakosság mintegy egyötöde él ezeken a területeken, számuk és arányuk a válságterületek terjedésével gyorsan növekszik. El kell mondanom azt is, hogy az itt élő lakosság, az itt élő állampolgárok hazánk másodrendű állampolgárai.

A kedvezőtlen helyzet kialakulásában szerepet játszott az elmúlt évtizedek hibás gazdaság- és településpolitikája. A piacgazdaság logikája szükségszerűen vezetett különféle társadalmi egyenlőtlenségekhez, és ma Magyarországon megfigyelhetjük, hogy a jómód növekedését a szegénység mélyülése kíséri. Nőnek a szociális feszültségek, és ezt nemcsak mi mondjuk itt a polgári szövetség oldalán. Tabajdi Csaba szocialista európai képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy nagyok a szociális feszültségek ma Magyarországon, és csak idő kérdése, hogy mikor robban. Úgy látom, ő Brüsszelből jobban érzékeli a gondokat, mint önök itt, a magyar parlament soraiban.

Tisztelt Képviselőtársaim! A sarkadi kistérség, a leghátrányosabb helyzetű kistérség egyik kistelepülésének polgármestereként a következő problémákat látom, amelyekre a 2008-as költségvetés sajnos, nem tér ki. Az úgynevezett depressziós térségek legélesebb és legfájdalmasabban megnyilvánuló jelensége a munkanélküliség, amely a szegénység egyik legfőbb oka is egyben. Az 1990-es években a rossz privatizációnak köszönhetően - ismertek a statisztikai adatok - másfélmillió munkahely szűnt meg hazánkban, amit azóta sem tudtak kezelni a kormányok. A szocialista kormány ugyan ígért 400 ezer munkahelyet, de, tisztelt képviselőtársaim, önök nagyon keveset ígértek, mert ha Magyarország teljesíteni szeretné az európai uniós elvárásokat, miszerint az aktívak 70 százalékának kellene dolgozni, akkor bizony ma Magyarországon 900 ezer munkahelyre lenne szükség. De én bízom önökben, hogy ezt a problémát is megoldják.

A depressziós térségek foglalkoztatási gondjait csak súlyosbította az egyre elhúzódó agrárválság. Ezt a témakört most nem fejtegetném, mert nagyon-nagyon rövid az időm, de egy gondolatot mindenképpen meg szeretnék jegyezni. A legnagyobb problémát az okozta Magyarországon és az európai uniós csatlakozásunk során, hogy a kistermelők olyan helyzetbe kerültek, amilyenbe. A piacvesztés, a kedvezőtlen értékesítési lehetőség másfélmillió háztartást, másfélmillió családot hozott nehéz helyzetbe, akiknek jelentős része a munkahelyét elveszítette. S bár ők nem jelennek meg a munkaerőpiacon, de nagyon nagy gondot okoz ezeknek a családoknak az a jövedelemkiesés, amit az állattartás és a növénytermesztés hiányából szenvedtek el.

A leghátrányosabb helyzetű kistérségek másik legnagyobb problémája, tisztelt képviselőtársaim, a népességcsökkenés, és ez a torz demográfiai szerkezet, a gyors elvándorlás a helyi társadalmakra is kedvezőtlenül hat. A megmaradó népességre a fokozott elöregedés a jellemző. Nyilván képviselőtársaim is ismerik ezt a negatív helyzetet. Igen érzékeny veszteség az értelmiség elköltözése a kistelepülésekről, illetve azoknak az alacsony aránya. Nő a marginális helyzetű családok aránya, emelkedik a cigány népesség aránya, akiknek a foglalkoztatása és társadalmi beilleszkedése is egy sor problémát okoz. Az ország északkeleti részében az arányuk 10-20 százalék, de vannak települések, ahol 50 százalék. Súlyos problémák elé néznek az önkormányzatok. Képviselőtársaim korábbi felszólalásaikban már tettek erre utalást, és mindannyian tudjuk, hogy amikor önkormányzatokról beszélünk, akkor a települések lakosságáról beszélünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista-liberális kormány tudatos településromboló politikáját 2007-ben már elkezdte - szomorú, hogy mindezt az esélyegyenlőség évében tette -, amikor is az önhikis juttatást az 1500 lélekszám alatti települések esetében az iskolák és a hivatalok önállóságának a megszüntetéséhez kötötte.

(16.00)

Ezzel az intézkedésükkel megszűnt a kistelepülések szinte teljes intézményrendszere. Javaslom képviselőtársaimnak, hogy nézzék meg, hogy az 1500 alatti lélekszámú kistelepülések hogyan működnek ma Magyarországon, s nem gondolják-e képviselőtársaim, hogy ezt az egész önhikis rendszert, amely azt gondolom, hogy átalakításra szorul, meg kellene szüntetni. Nem szerencsés, hogy ezek a kistelepülések pályáztatás folytán jutnak forrásokhoz, és nem elhanyagolható tény, hogy ezekhez az önhikis forrásokhoz főképpen politikai alapon jutnak a kistelepülések.

Módosító javaslatom lenne a 2008-as költségvetéshez, hogy a kistelepülések a tényleges helyzetük, regionális pozíciójuk és gazdasági helyzetük alapján kapjanak támogatást. Tisztelt képviselőtársaim, ilyen alapon a hátrányos helyzetű régiók településeit kiemelt támogatás illetné meg, ez biztosíthatná a felzárkóztatást a fejlettebb régiókhoz. Erre nemzetközi példák is vannak, Svájcban, Finnországban és Németországban is nagyon jó példák vannak erre, úgyhogy javaslom képviselőtársaimnak, hogy ezeket tanulmányozzák.

Mindig az a válasz, hogy a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatására rendelkezésre állnak majd az európai uniós források. Tisztelt képviselőtársaim, azt tapasztalom, hogy az elmúlt költségvetési évben és az új költségvetési esztendőben sem látom a felzárkóztatásra szolgáló összeget. Ugyan önök azt mondják, hogy a "nem mondunk le senkiről" zászlóshajóprogram mintegy..., mondjuk, már különböző összegek szerepelnek, 120, 180 és 240 milliárd forintról is beszélnek, de már egy esztendő eltelt az új költségvetési évből, és még eddig nem történt semmi.

Tehát azt tapasztalom, hogy ez vélhetően nem fogja szolgálni a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatását, és az európai uniós régiókban kiírt pályázatok sem a kistelepülések fejlesztési programjairól szólnak, hanem elsősorban a nagyobb települések, illetve a kis régiók központi településeiről szólnak ezek a pályázatok. Úgyhogy nagyon-nagyon elkeserítő a helyzet, mert azt gondolom, hogy a kistelepülésen élőknek is ugyanolyan joguk van a megélhetéshez és a szolgáltatások igénybevételéhez, mint a nagyvárosokban élőknek.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy európai szintű településpolitikára lenne szükség, és a 2008-as költségvetést ezért nem támogatom, mert nem találok erre utalást, hogy miképpen zárkóznának fel a hátrányos helyzetű régiók. Inkább a költségvetés azt tükrözi, hogy Gyűrűfű sorsára kívánják juttatni a kistelepüléseket, azaz teljes anyagi és szellemi megsemmisítés folyik, és ezt tűzték önök a zászlóshajójukra. Ez a szocialista-liberális kormány településpolitikája 2008-ban, ezért nem támogatom a költségvetést.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu