FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már elhangzott, hogy a Nyugat-magyarországi Egyetemre többen is érdeklődéssel figyelünk, és valóban azt kell elmondani, hogy a Nyugat-magyarországi Egyetem és a Berzsenyi Dániel Főiskola egyesülése azért is jelentős, mert a magyar felsőoktatás viszonylag szabályozatlan képzési rendszerének finomítására szolgál.

Az elmúlt időszakra, különösen a közelmúltra az a jellemző, hogy a piaci törvényszerűségek, a verseny egészséges megnyilvánulásai rázúdultak a magyar felsőoktatásra. Ebből adódóan az intézmények számukra új képzési területeken, új szakokkal vállalkoztak a képzésre. A mai viszonyok között meg tudták találni azokat az utakat, amelyekkel túljutottak az engedélyezési eljárásokon, mint arról már szó volt. Ebből adódóan földrajzilag közel álló, egy régióban több képzési helyen folynak azonos képzések, feleslegesen kiépültek a tárgyi, infrastrukturális feltételek és a személyi háttér egy része.

(19.50)

Ma már látható, hogy elburjánzott a képzési helyek száma, de megszüntetésre a fenntarthatóság miatt egyik intézmény sem vállalkozik. Nos, ez az egyesülés Nyugat-Magyarországon a képzések összehangolásának, egyetemen belüli megoszlásának szakmai összehangolását is biztosítja, tervszerű fejlesztéseket is garantál, sőt a Nyugat-Magyarországi Egyetemnek további fejlesztési lehetőséget, pályázati továbblépést nyújt a Schengenhez való csatlakozás, hiszen a szomszédos Burgenland tartományban, de tágabb térségekben sincsenek felsőoktatási intézmények, egyetemek, ami megint csak azt a lehetőséget sugallja, hogy a Nyugat-Magyarországi Egyetemnek bizony nagy fejlődési lehetősége van, természetesen a megfelelő képzési formákat, az idegen nyelveken való oktatást ki kell alakítani.

Szabó Zoltán úr azt mondta, nehogy véletlenül is itt a nagykoalíció árnyéka vetődjön rá erre a törvénymódosításra, ezért akkor engedjék meg, hogy az általános vitában néhány gondolatot megfogalmazzak még a felsőoktatással kapcsolatban.

A jelenleg hangsúlyozott minőségi képzés egyik alapfeltétele, hogy a felsőoktatási intézményekbe közel azonos képességek szerinti eloszlással jussanak be a hallgatók, a képzés a szülői ház szempontjából is a leggazdaságosabb legyen. A jelenlegi felvételi rendszer nem ezt biztosítja. A korosztályhoz viszonyítva egyet lehet érteni 2008-ban is az államilag támogatott képzésre 56 ezer főt befogadó felsőoktatással, de a felvételi létszámok eloszlásának tavalyi rendszere módosítást igényel, ugyanis az egységes képzési területenként megállapított szakonkénti ponthatár, valamint az intézményi kapacitás együttes kezelése azt eredményezte, hogy néhány intézmény esetében a felvettek létszáma kiváló felkészültségű hallgatókkal szinte túlcsordult, ugyanakkor főként vidéken több intézményben, a nagy tradíciójú vidéki helyszíneken is az államilag támogatott képzésben felvettek száma minimális volt. Ez a kis létszám a képzés minőségét és gazdaságosságát is veszélyezteti.

Az eljárásnál szükséges figyelembe venni azt a társadalmi beidegződést, hogy a felsőoktatásban is a főváros-centrikusság érvényesül, azaz a kiváló felkészültségű hallgatók első helyként főképp a fővárosi intézményt jelölik meg, majd azután a vidékit. Ennek a rendszernek az egyik hiányossága az is, hogy a felvételizők egy része nem a legjobb felkészültségű, az első helyen megjelölt intézménybe nem kerülnek be, mert egy-két topon lévő intézmény nagy kapacitása miatt a felvételi keretszám elfogy, betöltődik. Ebből következik, hogy a hallgató a lakóhely régiójából gyakran arra van kényszerítve, hogy egy távoli intézményben tanuljon.

A felvételi rendszert az élethez kellene alakítani. Jelenleg bármely alapképzésbe - egy-két kivétellel - az érettségi eredmény alapján lehet bejutni. Talán nem kellene például a 30-40 éves korosztályt, amelyik már esetleg diplomával is rendelkezik, javító érettségire, egy felvételi tárgyból újra érettségire kényszeríteni, ha egy számára új szakterületen felsőoktatási tanulmányokat akar megkezdeni, főként a költségtérítéses képzésben; gondoljunk, a mobilitásra, időre, energiára, pénzre.

A bolognai folyamat bevezetésének első szakasza bár gyors volt, ehhez képest elfogadhatónak minősíthető, a jelenlegi mesterszakok indításának megindult dömpingszerű folyamata sürgős odafigyelést igényel. Az figyelhető meg, hogy míg az alapképzésben a korlátozott szakok számát a felsőoktatási intézmények fogadták, addig a mesterképzésben elindult egy szabad folyamat, amelynek szabályozottsága szükségszerű.

A bolognai folyamat egy másik kérdésére jelenleg nincs válasz, hogy mi lesz azokkal az alapképzésben végzett hallgatókkal, akik a mesterképzésre nem jutnak be. Mit csinálnak a munkaerőpiacon? Kár lenne azzal vádolni a felsőoktatást, hogy olyan képzést folytat, amire nincs igény. A társadalom fizetőképessége érezhetően csökken, tehát ne a szülői háztól várjuk a mesterképzés finanszírozását.

Jelenleg problémaként még nem jelentkezik, de az alsófokú pedagógusképzés egyik nagy problémája lesz, hogy a jól felkészült óvodapedagógusok, tanítók kifogynak a jelenlegi folyamat következményeként az iskolákból, és az iskolabezárások interpretációjaként megjelentek miatt is a jövőben a szakterületen dolgozóknak a jövőképe elveszik. Ennek következménye, hogy az alacsony pontszámok mellett sem lehetett feltölteni a képző intézményekben a kereteket.

Biztosítani kellene a felsőoktatási intézmények jelenleginél megnyugtatóbb finanszírozását, talán az adósságállomány egy több éve húzódó, egyszeri alkalommal történő rendezésére is lehetne gondolni. A finanszírozásnak legalább alapszinten biztosítani kellene az elvárt képzés és kutatás hátterét - jelenleg 75-80 százalékos ez a finanszírozás -, és ne legyen a felsőoktatási intézmény különböző profiljától vagy affinitásától távoli képzésekre rákényszerítve kizárólag a fenntartás miatt. Ez a terület főleg a szakképzés. A szakképzés minőségi megoldására nem ez a legszerencsésebb út, hiszen a felsőoktatásban nem a gyakorlat kerül a középpontba.

Egy gondolat a tandíjról: a tandíj elvetendő, az oly kis mértékben segít a finanszírozásban, hogy kár a képzést ezzel zavarni, ugyanakkor egészségtelen szelekciót okoz azok számára is, akik a tandíjat nem képesek a későbbiekben fizetni, és ezáltal nem tudnak a tanulmányokban részt venni. Továbbá a jelenlegi adójogszabályok tervezete szerint a Szakképzési Alap és az innovációs adó összevonása és a központi alapba kerülése szintén a felsőoktatási intézményeket sújtja.

Ezzel együtt szeretném azt mondani, hogy valóban a Nyugat-magyarországi Egyetem és a Berzsenyi Főiskola egyesülését támogatni kívánjuk, és tényleg szeretném azt mondani, hogy ez egy példaértékű egyesülés, ami Nyugat-Magyarországon, a Nyugat-Dunántúlon megvalósul. Ezért is dolgozunk mi itt a nyugat-dunántúli régióban - legyen az Győr, legyen az Szombathely vagy éppen Sopron -, ezt a célt kívántuk eddig is szolgálni, és a jövőben bízunk benne, hogy példaértékű lesz a Nyugat-magyarországi Egyetem működése az elkövetkezőkben.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu