DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Én két témához szeretnék hozzászólni a 2006-os helyzetértékelésben. Egy ilyen beszámoló nemcsak arra alkalmas, hogy a terveket a tényekkel egybevessük, hanem bizony a folyamatok elemzésére is, és ebből a szempontból szeretnék két területet kiemelni, hogy azt viszonylag körbe tudjam járni. Az egyik az, hogy a szellemi infrastruktúrája az agráriumnak milyen állapotba került 2006-ban, és milyen veszélyek fenyegetik. A másik pedig az európai források és az azokhoz való hozzájutás kérdése. Azt gondolom, mind a kettő a jövőnket meghatározó terület.

Nem abból a szempontból akarok ezzel az infrastruktúrával foglalkozni, amit Mihályi Péter elképzelése előrevetít, hogy számoljunk föl mindent, mert ha ebből indulnánk ki, akkor valószínűleg katasztrófa lenne ez az egész társadalomra. Még csak nem is a szakigazgatás átszervezésével kapcsolatos, az MGSZH körüli mizériák és a megaszervezet létrehozása körüli problémákról akarok beszélni, hanem a szellemi infrastruktúrájáról az agráriumnak és a vidéknek, vagyis a kutatóintézetek, génbankok, szakiskolák, közművelődési intézmények köréről, ami meghatározza a szellemi hátterét az átalakulásnak, az agrárium fejlődésének.

Néhány példát szeretnék idehozni ebből a szempontból 2006-ból. Indult az év úgy, hogy 2006. január 1-jével két korábbi önálló intézetnek gyakorlatilag az önállóságát megszüntetve az egyiket Herceghalomhoz csatolták, a babati, illetve az isaszegi tavak ingatlanspekulációja révén leválasztottak róla ingatlanokat, és a küzdelem hatására maradt egyáltalán meg néhány istálló a Kisállat-tenyésztési Kutató Intézetben, amely pedig az őshonos állatfajaink génkészleteit tartja fönn, ami a megújulás alapját jelenti.

Ugyancsak január 1-jével a tápiószelei Agrobotanikai Intézetet, a génbankhálózatunk koordináló központi intézetét, amely az európai haszonnövény-génkészletek több mint 5 százalékát tartalmazza, az OMMI-hoz csatolták, és amikor azt mondtuk, hogy kérem szépen, ezek nem hatósági szakigazgatási feladatokat ellátó emberek, akik ott a génkészleteket fönntartják, ezt nem vették figyelembe, odacsatolták az OMMI-hoz. Most államtitkár úr arra szokott hivatkozni, hogy hát kérem szépen, rossz helyen van ez a tápiószelei intézet, hiszen nem szakigazgatási feladatokat és nem hatósági feladatokat lát el. Fölajánlották a Tudományos Akadémiának. De hogyan? Úgy ajánlották föl, hogy nincs hozzá költségvetési forrás, miközben állami feladatokat kéne ellátni. Tessék mondani, melyik kutatóintézet vállal ma be egy ilyen állami feladatot - ez Tápiószele esetében 250 millió forintot jelent körülbelül évente -, ha az állam a saját feladatai ellátásához nem tesz oda pénzt? Ugyanígy ajánlották föl 2006-ban már az intézeteket vagy ajánlgatják most az egyetemeknek, költségvetés nélkül.

De volt itt egy rendelet is, egy kormányhatározat, a 2118/2006-os - ez is 2006 ám! -, ami a teljes infrastruktúra fölszámolását irányozza elő. Mit mond ez? Felszámolás, illetve annak előkészítése zajlik. Megszünteti a konzervipari kutatót; felszámolás előkészítése zajlik hat szakközépiskola esetében, Lengyel, Sopron, Jánoshalma, Kétegyháza, Villány, Budapest; privatizálja a gazdasági társasággá alakított Országos Húsipari Kutató Intézetet a terv szerint, a gyümölcstermesztés teljes kutatóintézeti hálózatát, Érd, Cegléd, Fertőd, Újfehértó, törzsültetvényeikkel együtt, a hagyományos fajtáink törzsültetvényeivel együtt; gazdasági társasággá alakítja, majd terv szerint privatizálja vagy esetleg az egyetemeknek fölajánlja a kormányhatározat szerint az Állami Ménesgazdaságot, a szőlészet-borászat teljes szellemi infrastruktúráját, Badacsonytomaj, Kecskemét, Eger, Pécs, törzsültetvényeivel együtt természetesen, a Zöldségtermesztési Kutató Intézetet a kormányhatározat szerint Kecskeméten a génkészleteivel együtt, a kertészeti génkészletekkel együtt - vagyis a megújulás teljes szellemi infrastruktúrájának a totális szétverését célozza meg.

Most, miután nagyon nagy volt a fölháborodás - és ez is arra egy példa, Herbály képviselő úrral itt az előbb amiről beszéltünk, miután nagy fölháborodás keletkezett ebből -, bizonyos értelemben visszavonult ettől a kormány, ettől a kormányhatározattól, de a kormány maga ezt tervezte a szellemi infrastruktúrával. Nem sok történt, mert most már nem privatizálja, miután állami feladatokat látnak el ezek az intézmények, hanem fölajánlja az egyetemeknek, költségvetés nélkül. Nem tudják befogadni a nehéz helyzetben lévő egyetemek ezeket az intézményeket, kedves képviselőtársaim! Tessék szíves lenni az állami feladathoz állami pénzeket tenni! Másképp nem lehet átadni!

Nem a Tudományos Akadémiával van bajunk, kedves Gőgös államtitkár úr, hanem azzal a helyzettel, hogy úgy delegálnak köztestülethez állami feladatot, hogy hozzá állami költségvetési pénzt nem rendelnek. Ebből következhet az a következtetésünk, hogy nyilván egy intézetnek csak akkor érheti meg így átvenni, mondjuk, a tápiószelei intézetet, ha ahhoz egyéb spekulációk is társulnak, kedves államtitkár úr. Úgy tett, mintha nem értené, hogy miről beszélünk, pedig interpelláltunk és kérdéseket is tettünk föl ez ügyben. Erről szól egészen pontosan, és nem a Tudományos Akadémia elleni támadásról van itt szó, hanem az önök eljárását kifogásoljuk, amikor állami feladatokat bizonytalan körülmények közt, állami pénzek nélkül delegálnak különféle helyekre vagy próbálnak elhelyezni.

A költségvetését illetően ennek a szférának, ha a 2005-ös bázist vesszük, a K+F intézmények költségvetése összességében az agrárium és a vidék területén 21,1 százalékkal csökkent. A szakoktatás, szaktanácsadás költségvetése 18,8 százalékkal csökkent. A létszám 12 százalékkal csökkent ezekben az intézményekben. A kutatás támogatása: nem tudom, megtippelné-e valaki a kormányoldalon, hogy mennyi pénzt fordított agrárkutatásra a tárca maga. Megmondom: 60 millió forintot. 60 millió forint egy országban! Agrár-felsőoktatás: 30 százalékkal csökkent a finanszírozott állami helyek száma a felsőoktatásban. Mi lesz itt a szellemi infrastruktúrájával az agráriumnak és a vidéknek? Hogyan fogjuk azt a minőségi szerkezetváltást vagy a hozzáadottérték-növekedésben azt a növekedést elérni, amit miniszter úr és államtitkár úr is volt szíves itt nekünk többször jelezni? Kivel? Hogyan? Milyen módon? Milyen bázison?

Súlyosbítja a helyzetet, hogy az Akadémia agrár-kutatóhálózata is átalakulóban van. A földművelési tárcánál korábban még 25 kutatóintézet volt, ma már csak 6 van, a többi már vagy az ÁPV Rt.-nél, vagy ide-oda ajánlgatott intézményként szerepel, költségvetés nélkül. Az Akadémiánál pedig szintén készülnek összevonni, úgynevezett nemzeti laborrá összevonni a maradékot. Ott is ingatlankiürítések zajlanak valószínűleg. Mint ahogy az egész társadalomban eluralkodott a szellemi infrastruktúra ingatlanjaira való spekuláció.

(11.40)

Hasonló a kórházak privatizációjához és minden egyébhez, ami Magyarországon zajlik. Ezért is nem független az agrárium helyzete a kormány egész törekvésétől, ami mind-mind ilyen típusú megoldásokra törekszik.

De hogy a másik kérdésről, az európai források ügyéről is mondjak valamit: miniszterelnök úr és a kormány több tagja is azt szokta mondani, hogy kérem szépen, történelmi lehetőség lesz, ide dől a pénz. Soha nem látott pénzesőről beszél itt Kóka, Bajnai, Gyurcsány és a többi kormánytag is. Sőt, Gyurcsány Ferenc azt is megkockáztatta, hogy már eddig is rengeteget kaptak ezek a parasztok, mit akarnak, mindegyik 2 millió forintot kapott. Azon gondolkodtam, honnan veszi a miniszterelnök ezt az adatot. Talán egyszerű a szám, 400 milliárd körüli költségvetéssel számolt az FVM-nél, és valószínűleg 200 ezerrel számolta a regisztrált gazdákat, így kijön a kétmillió. Csak nem az a helyzet, és erre egy-két adatot is szeretnék mondani, mint amit ezzel Gyurcsány Ferenc üzenni akar a vidéknek, vagy üzenni akar a magyar társadalomnak, hogy a parasztság és a vidék ellen hergelje a társadalmat. Valószínűleg Szanyi Tibornak van igaza, egyetértek vele, a gazdasági bizottságnak is tagja, államtitkár is volt valamikor az FVM-ben, tehát valószínűleg jól átlátja, amikor azt mondja, hogy az agrárpénzek több mint 90 százalékát kevesebb mint száz ember teszi zsebre - pont, idézet Szanyi Tibortól.

Ha most megnézzük, és egy adatot szeretnék idehozni, az AVOP, az agrár- és vidékfejlesztési operatív program forráselosztási arányait, 2004-2006 között 107,8 milliárd forint került kifizetésre agrár- és vidékfejlesztési operatív program címén. Van 208 ezer regisztrált gazdánk, van 714 ezer szereplőnk. Tessenek szívesek lenni nekem megtippelni, hányan kapták ezt a 107 milliárd forintot!? Most vagy nem tudják, vagy nem akarják megtippelni, én megmondom, 4044-en, a 208 ezer potenciális szereplőből vagy a 714 ezer potenciális szereplőből. És akkor ne mondja nekem még egyszer Göndör képviselő úr, amit erre válaszolt valamikor egy vitában, hogy kérem szépen, a Széchenyi-tervben sem kaptak többen támogatást. Mert azt azonnal leállították, kedves barátaim, ez pedig két és fél éven keresztül zajlott itt, Magyarországon. És ez a vidék pénze!

Úgyhogy ezek a folyamatok azok, amelyek nem megnyugtatók, államtitkár úr. Az Új Magyarország vidékfejlesztési programot át kell gondolni, a magyar vidék szempontjából kell a hangsúlyokat újra kitenni. Ehhez bizony az kell, amiről Jakab elnök úr is beszélt, hogy legyen egy stratégiánk, és legyenek megállapodásaink. Egyetértek mindazokkal, akik azt mondják, hogy ezek súlyos felelősséget jelentenek mindannyiunk számára, és bizony ötpárti megegyezésre kéne jutnunk ezekben a sorskérdésekben, mert különben katasztrofális következményei lesznek ezeknek a folyamatoknak, nemcsak a magyar vidékre, hanem az egész magyar társadalomra, mert ez a várost is eléri, és súlyosan érinti.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu