DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A részletes vita első szakaszának vége felé közeledve világosan láthatjuk a két oldal közötti különbséget.

Teljesen egyértelműen látszik, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és szövetségese azt az érzetet akarja kelteni a magyar társadalomban, hogy itt súlyos veszteségeket szenvednek a humán infrastruktúra területei, jelentős jövedelemkivonás történik az oktatás területéről, az egészségügy területéről, alapvetően gyengül az állam jóléti funkciója.

A szocialista képviselők álláspontja ezzel szemben az, hogy az adott feltételek között a költségvetés mindent megtesz annak érdekében, hogy szinten tartsa a jelenlegi állapotokat, és ahol lehetséges, ott bizonyos javulás is elérhető legyen.

Nézzük meg, hogy valójában hogyan is alakulnak a jóléti kiadások a Fidesz-kormány időszakában, és hogyan néznek ki jelenleg, 2006-2008-ban. A Fidesz jelenleg úgy lép fel, mintha saját kormányzatának időszakában elsődlegesen a jólét terén ért volna el jelentős eredményeket. Ám ha megnézzük az adatokat, akkor világosan láthatjuk, hogy 1998-2002 között radikálisan csökkent a GDP-hez viszonyított jóléti kiadások aránya. Forrásként a Pénzügyminisztérium adatait vehetjük, mégpedig a Fidesz-éra Pénzügyminisztériumának adatait.

1998-ban a jóléti kiadások még a GDP 28,1 százalékát tették ki, egy évvel később már csak 27 százalékát, 2002-ben pedig mindössze 26,8 százalékát. Ebből pedig azt láthatjuk, hogy noha akkor a Fidesz álláspontja szerint egy nagyon radikális, erőteljes gazdasági növekedés zajlott le, és ezzel egyidejűleg erőteljesen bővült a jóléti funkciók köre is, valójában valóban volt egyfajta növekedés, valamivel talán magasabb, egytized százalékkal, mint 2002-2006 között, ugyanakkor a jóléti kiadások részaránya nagyon erőteljesen csökkent.

2006-ban viszont, nem függetlenül a Medgyessy-kormány és az első Gyurcsány-kormány intézkedéseitől, a jóléti kiadások részesedése a GDP-ben 32,1 százalékra emelkedett, tehát jóval magasabb volt, mint 2002-ben. A különbség egyértelműen érzékelhető, hiszen itt 5,3 százalékos növekményről van szó, ráadásul egy nem jelentéktelen gazdasági fejlődés társult ehhez. Tehát ha azt nézzük, hogy 2002-ben 100 százaléknak véve a GDP-t, 26,8 százalék volt ebből a jóléti kiadások részesedése, akkor 2006-ban, ha megnézzük, hogyan is alakul valójában a jóléti kiadások aránya, akkor ez már egy 117 százalékkal számolható GDP-ből történik, de 2008-ban pedig már - noha a növekedés üteme 2007-ben eléggé lelassult - 123 százalékos az arány 2002-höz képest, és akkor pedig már 36,6 százalék a jóléti kiadások növekedése, ami több mint egyharmados emelkedés.

Mindez azt jelzi, hogy noha valóban nagyon komoly megélhetési problémákkal küzd Magyarországon 3 millió ember, és ugyanilyen komoly megélhetési problémákkal küzdött öt-hat évvel ezelőtt is, az elmúlt években elsődlegesen nem visszafejlődés, hanem előrelépés történt. Az kétségtelen - hiszen mindig az igazságot kell szem előtt tartanunk -, hogy ez a 32,1 százalékos arány mérséklődni kezd a konvergenciaprogram hatására, oly módon, hogy a 2006. évi 32,1 százalék 2007-re, ha a tervezett előirányzatokat nézzük, 29,9 százalékra, 2008-ban pedig 29,8 százalékra mérséklődik.

(18.20)

De ez a 29,8 százalék egyfelől 3 százalékkal magasabb a 2002. évi szintnél, emellett pedig egy 23 százalékkal magasabb GDP-hez kell mindezt viszonyítani.

Ha azt nézzük, hogy az egyes területeken milyen volt a Fidesz-kormányzat politikája, azt láthatjuk, hogy 1998-ban 4,8 százalékát fordították a GDP-nek oktatási célokra, egy évvel később már csak 4,4 százalékát. 2008-ban a 2006-hoz képest radikálisan csökkenő arány is 5,4 százalék. Ugyanez az egészségügynél '98-ban 4,6, '99-ben 4,3 százalék, 2007-ben 4,7, 2008-ban már valóban csak 4,4 százalék, de még mindig valamivel magasabb, mint az 1999-es szint.

Milyen következtetéseket vonhatunk le ebből? Mindenképpen azt a következtetést, hogy a konvergenciaprogram - miként ezt már jeleztem, és miként ez közismert az egész ország előtt - egy radikális egyensúlyjavító intézkedési csomag, ennek következtében elkerülhetetlen, hogy azok a területek is veszteségeket szenvedjenek, amelyek a szocialisták számára különösen védendőek. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az állami szervezet terhére további jelentős csökkentéseket nem lehet végrehajtani. Tavaly azt kifogásolták fideszes képviselőtársaink, hogy jelentős elbocsátások történnek a közszférából, beleértve elsődlegesen a miniszteriális szférából. Jelenleg azt kifogásolják, hogy 2008-ban (Dr. Kovács Zoltán: Nyolcezer embert el kellett küldeni!) további jelentős elbocsátások ezen a területen már nem történnek.

Ha megnézzük a Fidesznek az 1999-es és 2000-es kormányzati tevékenységét ezen a téren, akkor azt láthatjuk, hogy miközben az önkormányzati szférából nagyon jelentős reáljövedelem-kivonás történt az alultervezett inflációval, aközben drasztikusan növelték a költségeket és a létszámot, mindenekelőtt a zászlóshajójuknak tekintett Miniszterelnöki Hivatalban.

Éppen ezért megítélésünk szerint mindazok a kritikák, amelyek szerint a Miniszterelnöki Hivatal és általában a központi államigazgatás egyfajta prioritást kap más szférákhoz képest, nem megalapozott. Ez a prioritás nem a mi időszakunkat, hanem az 1998-2002 közötti állapotokat jellemezte. Önök többször felvetették azt, hogy ilyen helyzetben nem kellene kormányzati negyedet építeni, elfeledkeznek arról, hogy önök is kormányzati negyedet kívántak építeni, talán nem ugyanott, ahol ez jelenleg zajlik. Ezen túlmenően pedig nem tájékoztatják arról a közvéleményt, hogy a kormányzati negyed építése jelentős megtakarításokat is eredményezhet. Ráadásul luxusról beszélnek. Az ott létrehozandó új épületek nem tudnak olyan kényelmet nyújtani, mint egyes minisztériumok napjainkban. Ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy a kormányzatot e téren is a takarékosság, a megtakarítás szándéka, nem pedig a pazarlás vezeti.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tényekből induljunk ki! (Varga Mihály: Tényeket mondjon, képviselő úr! - Dr. Kovács Zoltán: Részletes vita van, képviselő úr!) Az önök kormányzati tevékenységét a miénkkel racionálisan hasonlítsák össze, ne az elfogultságot, hanem az adatokat és a szándékok valódiságát vegyék figyelembe.

Köszönöm a figyelmet. (Dr. Kovács Zoltán: A saját módosítója mellett érveljen, képviselő úr! - Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu