JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is önkormányzatokkal kapcsolatos módosítókról szeretnék beszélni.

Arról szeretnék beszélni, sokszor mondjuk azt, hogy a költségvetésben kényszerek, determinációk vannak, és tulajdonképpen nincs mozgástér. Van olyan helyzet, amikor ez így megállja a helyét. Most az önkormányzati költségvetésben viszont valós döntési helyzet is van a Magyar Köztársaság parlamentjében.

Az általános vitában is elmondtuk, hogy az önkormányzati normatívák, az önkormányzati főösszeg azért olyan szolid, csúnya, meg mindenféle szavakat használtunk, mert a 2008. évi bérpolitikai intézkedések fedezete még nincs benne az önkormányzati fejezetben. Ez a miniszterelnöki fejezetben a tartalék, különféle személyi kifizetések címszó alatt van, 173,6 milliárd forintos nagyságrendben. És ebből legalább 40 milliárd forintot át kell tenni az önkormányzati fejezetbe.

A valós döntési helyzet az, hogy hogyan kerüljön át ez a számításaim szerint több mint 40 milliárd forint az önkormányzati fejezetbe. Két alternatíva látható, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság ülésén erről azért aránylag részletesen beszéltünk. A kormány mai elképzelése az, hogy ez a 40 milliárd forint átkerül egy központosított előirányzatba, és ebből az önkormányzatok pontosan, névre kiszámolva megigényelhetik azt az összeget, amely a 2008. évi béremelésekhez szükséges. Tehát minden köztisztviselőre, közalkalmazottra és tűzoltóra személy szerint kiszámolva, pontosan úgy kiszámolva, hogy a közszolgák jövő évi keresetnövekedése reálértékben ne csökkenhessen, hanem legalább reálértékben megmaradjon. (Babák Mihály: Mi van a bérmegtakarítással? Nincs még meg!) Tisztelt Képviselő Úr! (Babák Mihály: Mi van a bérmegtakarítással? Mesélj róla! - Az elnök csenget!) Fogok róla beszélni, polgármester úr, ezért kértem szót.

Nos, ez az egyik variáció. Ma a kormány erre hajlik. Ez látható, egy elég bonyolult rendszer, mert minden közszolgának meg kell számolnia, és le kell igényelnie ezt a pénzt, és ezt oda kell adni a közalkalmazottaknak, a köztisztviselőknek.

A másik megoldás az, hogy ez a számításaim szerint több mint 40 milliárd forint kerüljön be a IX. önkormányzati fejezetbe, kerüljön be azokba a normatívákba, amelyeknek bérhordozó jellege van - szoktuk így mondani -, és ennek megfelelően ezek a normatívák igen szépre emelkedhetnek. Nos, ez a valós döntési alternatíva; azt gondolom, hogy erről érdemes beszélnünk.

Mind a kettőnek vannak előnyei és vannak hátrányai is. Ha az MSZP oktatási munkacsoportját kérdezzük, ők más szemmel nézik, mint például az önkormányzati munkacsoport. Az adott ágazatot másképpen érinti az egyik megoldás és a másik is. Nos, a szocialista frakciónak az a határozott álláspontja, hogy ha lesz az OKÉT-ben, az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban megegyezés, akkor a szocialista frakció azt tudomásul fogja venni. Ez azt jelenti, hogy ha megegyezés van a szakszervezetek, a kormány és az önkormányzati szövetségek között arról, hogy hogyan kerüljön oda ez a 40 milliárd forint, akkor a mi frakciónk ezt elfogadja, és az kerül be a törvénybe.

Én azt merem mondani, hogy akkor az önkormányzati embereket, az önkormányzati érdekképviseleteket próbálják abba az irányba befolyásolni a döntéshozatalnál, ami az ő érdekük; a foglalkoztatói oldal, a munkavállalói oldal pedig a szakszervezetekkel próbáljon olyan megegyezést hozni, ami járható út és elfogadható. Erre van esély, persze nem biztos, hogy létrejön ez az esély.

Mi van akkor, hogyha nem lesz megegyezés? Akkor bizony nekünk itt, a parlamentben kell majd eldönteni ezt. Én ma azt gondolom, hogy sokkal több érv van a mellett a megoldás mellett - másodszorra soroltam fel -, amelyik azt mondja, hogy tegyük bele a normatívákba ezt a pénzt.

Nos, mi tud megvalósulni, ha beletesszük a normatívákba? Amit Kovács polgármester úr, bizottsági alelnök úr elmondott, annak körülbelül a fele meg tud valósulni. Tehát nagyon sok dologban hasonlóan gondolkodunk, ezt Balogh alelnök úr is megerősítette. Nem pontosan annyi tud megvalósulni a településigazgatásnál meg az üzemelésnél, de azért ahhoz hasonló összegek meg tudnak. Vagy például az oktatásnál is 3 millió forint fölé lehet emelni a teljesítménymutatós normatívát, ami azért már szép szám, és akkor azt lehet mondani, hogy igen, ezek a normatívák emelkedtek.

Persze, ebben benne van az, hogy ennél a módszernél nem pont ugyanazokhoz az önkormányzatokhoz jut el az a pénz, mint a másik megoldásnál. Az első megoldásnál, hogyha mindenki fejre megkapja a 4,5 százalékos nominális növekedéshez szükséges pénzét, akkor azok az önkormányzatok kapnak többet, ahol a feladathoz képest több közszolga van. Ahol az önkormányzatok már szegények, és leépítették minimális szintre a létszámot, mivel ott a feladatokhoz képest arányaiban kevesebb közszolga van, oda kevesebb pénz megy. Úgy gondolom, ez nem igazságos.

Még egy másik érv a névre, személyre kiszabott béremelés ellenében: ezt 2009-ben már nem tudjuk majd fenntartani, tehát egy év elteltével sokan nyugdíjba mennek, kilépnek, sok minden történhet. Az új embereknek hogyan állapítjuk ezt meg? Tehát ezt nem lehet fenntartani.

Emlékeztetném képviselőtársaimat, hogy 1998-2002 között se tudták fenntartani, mi se tudtuk 2002-2003-ban fenntartani. Tehát ezt nem lehet fenntartani a végtelenségig. Ezt egy évben meg lehet csinálni, de a következő évben bizony be kell tenni a normatívába. Tehát átmenetileg van ez a közszolga szempontjából igazságos, az önkormányzatok szempontjából igazságtalan megoldás.

Ez egy döntési helyzet. Én azt kérem, gondolkodjunk el ezen, hogy melyik a jó megoldás, melyik a kevésbé jó megoldás. Mind a kettőnek el tudnám még mondani a hátrányait is, de most az időm letelt, tehát ezt nem mondom el. Majd amikor kell, a végszavazásnál úgy döntsünk, hogy ez a Magyar Köztársaság polgárainak az érdekét a legjobban szolgálja. Én ehhez felajánlom az együttműködésemet az ellenzéknek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu