DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mi, ellenzéki képviselők szomorúan vettük tudomásul, hogy ez a törvény hogyan került elénk. Azt is mondhatnám, felháborodva vettük tudomásul, hogy a törvényt úgy nyújtotta be a minisztérium, a kormány, hogy a hatástanulmányt a bizottsági ülésen kapták kézhez a képviselők. A bizottsági ülésen kaptunk CD lemezen, tehát még csak el sem tudtuk olvasni a bizottsági ülésen, egy 331 oldalas tanulmányt. Ez lett volna az a hatástanulmány, amit egyébként utóbb a média nyilvánossága előtt is a Szocialista Párthoz közel álló szakértők is hiányosnak és elégtelennek neveztek.

Egy törvény elfogadásának, benyújtásának természetesen nemcsak a hatástanulmány az egyik feltétele, hanem sok egyéb feltétele van, többek között a társadalmi vita lefolytatása is. A társadalmi vitát lefolytatták? Nem folytatták le. A társadalmi vita, ha tetszik, most az utcán zajlik tüntetések formájában. Nagyon kérem majd a miniszter asszonyt, ne folytassa elődjének azt a nemes hagyományát, hogy kávéházi beszélgetéseket, magánbeszélgetéseket, esetleg szakmai egyeztetéseket nevez társadalmi vitának. A valós társadalmi vita, a valós szakmai egyeztetés nyilvánosságot és valódi vitát, nem pedig egyoldalú közlést jelent. Ez a társadalmi vita e mögött a törvény mögött nem jött létre.

Végezetül van egy harmadik súlyos hiányossága ennek a törvénynek, amelyre már többen felhívták a figyelmet, nevezetesen ez a törvény mintegy 120 olyan jogszabály és rendelkezés megalkotására hatalmazza fel a kormányt vagy a minisztert, amelyet most nem látunk. Most tehát egy olyan törvényről kell valamiféle döntést hozni, amelynek nem látjuk a valós következményét. Szeretném hangsúlyozni, hogy persze néha előfordul feszes ügymenetben, hogy egy kormánynak nincsen ideje minden részletszabályt megalkotni. Persze, néha előfordul, hogy egy jelentéktelen, ahogy a vezérszónoki körben elhangzott, mondjuk, a bélyeggyűjtést szabályozó törvény esetében képletesen szólva esetleg nem történt meg a társadalmi vita. Most azonban nem egy ilyen törvény vitáját folytatjuk le, hanem egy olyan törvényről van szó, amely - örülök, hogy a szocialista képviselőtársaim is átvették ezt a megfogalmazást - valódi paradigmaváltással jár a magyar társadalombiztosítás területén.

Végezetül, amikor az előterjesztés hiányosságait sorolom fel, ebben a körben végezetül hadd hozzam ide Szili Katalin minap adott egyik nyilatkozatát, amelyben azt mondja, és arra kéri a képviselőtársaimat, hogy azokat a törvényeket, azokat az úgymond, reformintézkedéseket, amelyek mögött nincsen valódi társadalmi támogatás, nemcsak hogy nem kellene elfogadni: azokat, amelyeket eddig meghoztak, vissza kellene vonni. Nos, én azt javaslom, hogy a Ház elnökének, az MSZP jeles politikusának a javaslatát fontolja meg minden egyes képviselőtársunk.

Nos, én azt gondolom, hogy amikor erről a 120, még meg nem született jogi szabályozásról beszélünk, akkor fontos ideidézni a koalíció minden egyes képviselőjének azon mondatait, amelyek úgy kezdődnek, hogy így lesz, vagy úgy lesz, vagy megígérjük, vagy garantáljuk. Ilyen ígéretekből, ilyen garanciákból elég sokat kaptunk az elmúlt években. Hadd idézzem csak a leglátványosabbat, a mindenki számára emlékezeteset, azt, amikor a kormány beterjesztette az adócsökkentés ötéves programját. Gyurcsány Ferenc maga mondta, hogy az önök kormánya, a Gyurcsány Ferenc-kormány az adócsökkentés kormánya lesz. Na, ebből aztán kaptak is a magyar adófizetők!

Azt gondolom, hogy akkor, amikor önök mindenféle ígéretet megfogalmaznak a még meg nem született jogszabályokra, mindenféle, és megengedem, jóhiszemű feltételezéssel élnek, hogy egyes kérdéseket a kormány, a miniszter hogyan fog majd szabályozni, én kérem, hogy ez a gyurcsányi mondat jusson majd az eszükbe. S ilyenkor ne elsősorban a pártfegyelmet, hanem a választóiknak tett ígéreteket tekintsék irányadónak. (Dr. Vojnik Mária: Pont egy fideszes mondja!)

Érdekes vita zajlott az elmúlt hetekben az MSZP és az SZDSZ között abban a vonatkozásban, hogy vajon mekkora bevételre is kell számítani akkor, amikor privatizálják a társadalombiztosítás rendszerét. Hogy most 5 ezer forintot fog-e érni az egy főre jutó bevétel, vagy esetleg ettől több lesz, és óriási összegeket hallottunk; kétségtelen tény, az MSZP volt ebben a vitában az a párt, amelyik a bevételek növekedését várja az elhúzódó vitától és a licittől. De kérdezem, vajon egyáltalán szabad-e bevételben gondolkodni egy ilyen esetben. Mit várunk egy olyan dolog eladásától, amit egyébként szerintünk eladni sem volna szabad, de ráadásul mit old meg egy olyan eladás, amely csak egy egyszeri bevételt jelent? Önök folyamatosan arról beszélnek, hogy majd mennyi hasznot fog hozni a piaci alapú biztosító, a profitorientált biztosítók belépése erre a piacra. Nos, kérem szépen, ők nem abban lesznek érdekeltek, hogy minél többen elköltsenek ezen a piacon; aki csak látott valaha is profitorientált céget működni, pontosan tudja, hogy ezek a cégek mind abban lesznek érdekeltek, hogy minél több profitot elvigyenek, kivigyenek. Arról nem is beszélve egyébként, hogy ezek milyen nemzetiségű biztosítótársaságok lesznek, és ez a profit nem is marad benn az országban, hanem külföldre fogják vinni az anyacégeikhez, amennyiben a privatizáló társaságokra valamiféle kontrollt, valamiféle egyéb szabályozást nem vezet be, valamilyen szűrőt nem vezet be majd a licitálási szabályzat.

Jó! Tételezzük fel, hogy a bevétel nagy lesz. A kormány ezt vajon mire fogja használni? Ugyanis ebben a törvényben ez sincs szabályozva. Semmilyen garanciát - persze ígéretet hallunk, de semmilyen garanciát - nem látunk arra nézvést, hogy ez a bevétel az egészségügy keretében lesz felhasználva. De tételezzük fel, hogy igen. Akkor is mit fogunk látni? Nagy valószínűséggel az borítékolható, hogy olyan infrastrukturális beruházásokra fogja ezt a bevételt - még egyszer jelzem, egyszeri bevételt - fordítani a kormány, amely beruházás egyébként elsősorban a privatizált, a nyereségorientált biztosítótársaságok érdekeit fogja kiszolgálni. Azt az infrastruktúrát fogják létrehozni, amellyel egyébként ezek a piaci biztosítók fognak tudni működni ebben a rendszerben.

Azonban van ettől egy sokkal jelentősebb, nagyobb veszély, nevezetesen az, hogy megérkezik ez a licitálásból származó egyszeri bevétel a kormányhoz, és a kormány egyszer csak felfedez egy óriási lyukat, mert ilyen lyukból egyébként nem egy van az állami költségvetésben, és ezt a költségvetési lyukat fogja ebből a bevételből betömni a kormány. Történt ez egyébként Ferihegy esetében is, ott is számtalan ígéretet hallottunk, hogy mi mindenre lehet azt a rengeteg bevételt fordítani, ám mégiscsak meglett az a költségvetési lyuk, amelyet azzal éppen ki kellett tömni.

Nos, én azt gondolom, hogy sajnos ennek a bevételnek is az lesz a sorsa, hogy nem a magyar egészségügyi infrastruktúrát, de kifejezetten nem az ellátottak érdekeit fogja ez a bevétel szolgálni, hanem a piaci biztosítóknak lesz az infrastruktúra megépítése finanszírozva ebből, vagy még rosszabb esetben pedig költségvetési lyukakat fogunk belőle betömni.

Még egyszer mondom, ráadásul ez a bevétel egy olyan dolog eladásából fog származni, amelynek az eladásával mi alapvetően nem értünk egyet, és ezért nem tartom életszerűnek semmiféle módosító indítvány benyújtását, mert hiszen önök elindulnak egy olyan úton, amelyen szerintünk nem volna szabad elindulni, amelyen egyetlenegy lépést sem volna szabad megtenni. Tényleg csak azt tudom mondani, fontolják meg Szili Katalin szavait, és esetleg vonják vissza ezt a törvényjavaslatot.

Nos, én azt gondolom, hogy amikor az ország abban az állapotban, abban a helyzetben van, hogy szinte már mindent eladott, amit el lehetett adni, eladta a közműveit, eladta az energiaszolgáltatást, készül eladni a termőföldet, akkor azt gondolom, azt az utolsó ágazatot és pláne ezen belül a biztosítást eladni, amelyet egyelőre, hogy úgy mondjam, egészében legalábbis a piac megkímélt, nos, ezt eladni az ország ilyen nehéz helyzetében kifejezetten nem volna szabad.

És hogy mit fog ez jelenteni, hogy ezek a piaci biztosítók belépnek a nemzeti társadalombiztosítás helyébe? Nos, én azt gondolom, hogy sok szót ejtettünk már arról, hogy meg fog növekedni a sorban állás, de hogy a hétköznapi életben, többek között az önök választópolgárainak is, tételesen a díjfizetésben mit fog jelenteni, arról semmit nem hallottunk. Persze ígéretet hallottunk, garanciánk azonban arra nincsen, hogy például a járulékok nem fognak emelkedni. De ha már a díjfizetést szóba hoztam, akkor hadd ragadjak ki egyetlenegy szabályozási elemet ebből a jogszabályból, nevezetesen a 2. § (4) bekezdése a következőképpen fogalmaz; ebben a díjfizetések szabályozásáról van szó.

(15.20)

"A szolgáltatások igénybevételéért a pénztártagoknak kizárólag az e törvényben, az Ebtv.-ben meghatározott esetekben, és e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott mértékben kell térítési díjat fizetni."

Tehát a térítési díjakról úgy rendelkezik, hogy majd ezeket olyan jogszabály fogja szabályozni, amelyeket ma még nem látunk. Többek között ebben a 120 még el nem készült jogszabályban fogják megalkotni azt, hogy milyen díjtételeket kell fizetni.

Azt gondolom, akkor, amikor még önök sem tudják, hogy mennyit kell fizetni, akkor az az ígéret az önök részéről, hogy a választók terhei az egészségügyi ellátásban nem fognak növekedni, ez legalábbis, azt gondolom, hogy elhamarkodott vélemény volt.

Van nekem egy nagyon kedves barátom, akinek négy gyereke van, és ehhez egy normál, egyszerű, ötüléses személyautója van. Kérdezem, hogy hogyan mentek nyaralni. Ő azt mondja, hogy volt már rá példa, hogy megállította őket a rendőr, és a rendőr azt mondta, hogy de uram, ebben csak öten utazhatnának, és önnek a négy gyerekkel együtt és a vezetővel együtt hat utasa van. Ő ilyenkor mindig szét szokta tárni a kezét, és azt mondja a rendőrnek, hogy parancsoljon, mutassa meg, hogy melyiket hagyjam itt.

Én attól félek, hogy ezzel a szabályozással, amit önök bevezetnek, ezzel egy olyan elemet vezetnek be, ahol a biztosító majd meg fogja mondani, hogy ki az, aki már nem fér bele az autóba, ki az, akit nem tudunk magunkkal vinni, ki lesz az a beteg, aki már nem fogja tudni azt a biztosítási díjat befizetni, amelyet egyébként ez a törvény még nem szabályoz.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu