DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy törvényjavaslatot tárgyalunk, amelynek sajnos, szakmai és aktuálpolitikai vetülete is van. Utóbbiról nem kívánok beszélni, azonban felvetek olyan jellegű kérdéseket, amelyeket önök fogalmaztak meg, és én csak válaszolni szeretnék rájuk.

Önök azt mondták, hogy vegyes rendszert hoznak létre. Én azt mondom, hogy egy olyan rendszert hoznak létre, amelyből egyenes út vezet a tiszta profitalapú rendszerhez. Önök azt mondták, hogy területi stabilitást hoznak létre. Én azt mondom, hogy súlyos Budapest-vidék egyenlőtlenséget hoznak létre, amelyiket az előző egészségügyi miniszter sem óhajtott, sőt kifejezetten megpróbált ellene tenni.

Önök azt mondják, hogy verseny lesz a biztosítottakért. Én azt mondom, hogy verseny lesz a pénzért, illetve a biztosítottaknak lesz versenye az életért. Önök azt mondják, hogy nem lesz szelekció a betegek között. Én azt mondom, hogy üzleti szelekció lesz. Önök azt mondják, hogy jövedelemarányos járulékfizetés lesz. Én azt mondom, hogy a járulékot növelni fogják, és elsősorban azért, mert így sem fogják tudni kigazdálkodni a biztosítók még akkor sem, ha költségcsökkentésre fognak törekedni, vagyis az egy embernek adott egészségügyi ellátást szűkíteni akarják.

Önök azt mondják, hogy megszűnik a költségvetés eddigi állandó hiánya és fenyegetettsége. Én azt mondom, hogy nem szűnik meg, viszont az állam nem látja el a feladatát. A szabad demokraták és önök között az állam szerepéről egyébként is megoszlanak a vélemények, óriási véleménykülönbségek vannak. Mi azt gondoljuk, hogy az államnak bizony változatlan formában komoly feladata van az egészségügyi ellátásban.

Önök azt mondják, hogy új érdekeltségi és felelősségi rendszer alakul ki, amelyben a beteg sokkal inkább lesz felelős azért, hogy milyen az egészségi állapota, és hogyan alakul az élete. Önök kifelejtették belőle azt az anyagi tartalékot, ami nem áll a betegek rendelkezésére. Önök az előző törvényekben hogyan fogalmazták meg a beteg fogalmát? Azt mondták, hogy a beteg költségérzékeny szolgáltatásvásárló. Ne feledkezzünk el erről! Megismétlem, önök fogalmazták meg: költségérzékeny szolgáltatásvásárló.

Mit adnak el önök és miért? Igazából ez az, ami a törvényjavaslatból ma sem derül ki. Önök nem növelik az egészségügyben lévő pénzügyi tartalékokat. Az egészségügyben ma hiánygazdálkodás van, és olyanok állnak és néznek szembe velem, akik a büdös életben nem voltak kórházban csak betegként. (Dr. Katona Béla közbeszól.) Az egészségügyben súlyos hiánygazdálkodás van. Az orvos napi dilemmákkal néz szembe. Ön is, kedves uram, napi dilemmákkal néz szembe, bele fog kerülni ebbe a rendszerbe, mindenki belekerül egyszer. Napi dilemmákkal néz szembe: beadjam-e ezt a gyógyszert, mi lesz a következménye?

Tehát elmélyíti azt a fajta társadalmi válságot, amely jelenleg is uralkodik. Az emberek nem tudnak tájékozódni. Nem tudják, hogy végrehajtanak valamit rajtuk, vagy éppen ők lesznek az alanyai ennek a folyamatnak. És itt van az a fajta felelősség, amely már valamilyen formában kivetül ránk, és azt mondják, hogy a mi közös felelősségünk is.

Az az orvos, aki nem látja előre a betegének a sorsát, elveszti a betegének a bizalmát. Bejön hozzám egy beteg, és azt mondom neki, hogy ez és ez a baja, akkor tudnom kell, hogy mi fog történni vele egy hónap múlva. Ha nem tudom, a beteg előbb-utóbb elveszti a bizalmát. Elveszti a bizalmát, akár mosolygunk rajta, akár nem, és nem fog odamenni. Elveszti a bizalmát, mert nekem tudnom kell azt, hogy 50 százalékos valószínűséggel fog meghalni, 70 százalékos valószínűséggel életben marad, tisztában kell lennem ezzel a dologgal. Önök ezt a feladatot ma sem érzik. Önök a kórházakat a költségek racionalizálására biztatták. Mi lett belőle? Lett belőle egy óriási hiány, egy óriási gyógyszerhiány; egy olyanfajta állapot, amely állapotban a beteg egy veszélyeztetett helyzetbe kerül.

A törvényjavaslat szövege igazából nem pontos. Ugyanis az alapkérdés az, amelyet az elején tisztázni kell, hogy milyen jogokat adok, és milyeneket vonok el. Ha valaki ezt a mérleget végignézi, azt mondja, sokkal több jogot vonok el egy embertől, mint amit adok neki, lényegesen többet.

Végül, két nappal ezelőtt orvosokkal beszélgettünk együtt, egy körben, ahol én politikai okból nem vagyok képes senkit diszkriminálni, és azért többféle beállítottságú ember volt. Az egyik legfontosabb mondat az volt, hogy önöknek nincsen joguk használni a "szociál" vagy "szociáldemokrata" jelzőt. Nincsen joguk használni. Az olyan párt, amelyik ilyen törvényt elfogad, ezt a jelzőt el kell hogy hagyja a nevéből. Azért is el kell hagyja a nevéből, mert igazából vannak bizonyos belső tulajdonságok, amelyek meghatároznak egy embert, egy mozgalmat, egy ideát. Ez ebben a pillanatban kiesett ebből, és önöknek ez a felelősségük. Éppen ezért, kérdezték tőlem, hogy te most jobboldali vagy, vagy baloldali vagy. A kérdés itt van, és ez nem mosolyt fakasztó, hanem mindannyiunk komoly nagy felelőssége.

Tehát én most is azt gondolom, jobb lenne újra leülni és végiggondolni ezt a helyzetet, jobb lenne nem úgy informálni bennünket és a társadalmat, mint ahogy egy olyan gyógyszerképviselő szokta informálni az orvosokat, akit csak arra az egyetlen gyógyszernek az eladására tanítanak be. Abban az esetben számára az a világ legjobb gyógyszere. Kérem, gondolkozzanak el ezen!

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(11.00)

Forrás: parlament.hu