DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Második körben vitattuk meg a társadalombiztosítás korszerűsítéséről, a pénztárakról szóló törvényjavaslatot, és a vita végén néhány dologra feltétlenül reagálni szükséges. Azt gondolom, hogy a legvilágosabb politikai szándék se hatalmaz fel senkit arra, hogy érveiben akár csak részleteiben is történelemhamisítást kövessen el.

Igen tisztelt Mikola Képviselő Úr! (Dr. Mikola István feláll és meghajol.) Mikola képviselő úr pontosan tudja, hogy Magyarországon az egységes társadalombiztosítás nem 125 éves, hanem Magyarországon a mindenkire kiterjedő egészségbiztosítást az 1975-ös II. egészségügyi törvényben tudtuk megcsinálni. Addig - és újra csak a sokat megélt és tapasztalt Kontur Pál képviselő úrra és Aszódi képviselő úrra nézve mondom - a különféle foglalkoztatási csoportoknak, az azokhoz tartozó tagság képviselőinek volt betegbiztosítása, de ez nem volt általános, Kontur képviselő úr.

Ön a munkások egy jelentős csoportját képviseli. Ugye, tudja, hogy a gyári munkásoknak nem volt betegbiztosítása általában? Ugye, tudja, hogy nem volt ezeknek a pénztáraknak vagyona? Ugye, tudja, hogy a mezőgazdasági dolgozóknak nem volt biztosítása? (Dr. Mikola István és Kontur Pál többször közbeszól.) Voltak foglalkozási csoportok, de nem volt általános a biztosítás. '75... (Az elnök csenget.) Én látom, hogy a képviselő urak nagyon kiabálnak, de bizony ez az igazság, hogy aki ismeri a történelmet, az tudja, hogy nekem most igazam van.

Azt mondja Gógl képviselő úr - és ebben én vele mérhetetlenül egyetértek -, hogy a szolidaritás elve és a közfinanszírozás olyan érték, amelynek a megtartásáról nem mondhatunk le. Én azt szeretném mondani, hogy ebben a törvényjavaslatban azonban önök nem találják meg azt a módosítást, amelyikben felmondanánk a szolidaritást. Nem mondjuk fel a szolidaritást a generációk között, az aktívak és az inaktívak között, a magas jövedelműek és a kis jövedelműek között, mert pont az a lényeg, amit a képviselő úr is elmondott, hogy azt a forrást, amiből álljuk az egészségügyi ellátást, az aktívak, a munkáltatók és a munkavállalók fizetik be. És vegyes a rendszer olyan értelemben, hogy az inaktívak, az idősek, a keresőképtelenek, a gyerekek után az egyéb adóbevételekből odaadjuk, kiszámított szabályok szerint befizetjük az Egészségbiztosítási Alapba, hogy legyen pénzünk.

Köztünk lehet jó vitát folytatni, hogy ez elég-e vagy nem elég. Egészségpolitikusként én azon az oldalon állok, hogy mindig azt mondjuk, hogy még többet, még fontos lenne, mert sok olyan korszerű ellátás van, amire még több pénzt lehetne adni, de a mérték közöttünk a közmegegyezésben bizony ott is lesz, hogy meg kell egyezni abban, hogy a most járulékot fizetőknél a mértéket lehet-e még változtatni. Mert Herényi Károly képviselőtársam fogja elmondani, amit sokszor elmondott, hogy a munkavállalók és a munkáltatók járulékterheit vajon meddig lehet még úgy növelni, hogy azt mondják, ők ezt a közmegegyezést már fel fogják mondani akkor.

És akkor az a kérdés, hogy az egyéb közbevételekből vajon mennyi lehet az államnak még az a centralizációs lehetősége, amiből még oda fogunk adni az Egészségbiztosítási Alapnak? Ne mondják, hogy nem kell ezt megbeszélni, de amikor a pénztárról beszélünk, azt azért tudnunk kell, hogy nem mondtuk fel az alapelvet, hogy ezt a forrást közösen állítjuk elő, és a szolidaritás elve alapján fogjuk a nemzeti kockázatközösségben felosztani.

Az alapcsomag nem változik, képviselő urak és hölgyek, mert ugyanaz a biztosítási lehetőség az alapellátásra és a kórházi ellátásra a szabályok szerint a jövőben is jár nyugdíjasnak, falun élőnek, gyereknek és magas beosztású köztisztviselőnek. Pont az a javaslatunk lényege - és ha van javaslatuk arra, hogy még több garancia legyen ebben a törvényjavaslatban, be fogjuk fogadni -, hogy az ellátáshoz mindenki hozzáférjen.

És aki ma azt mondja, hogy ma ez a világ legtökéletesebb rendszere, és nem kell rajta változtatni, mert már olyan igazságos ez a rendszer, az szerintem még egyszer gondolja át. Mi, szocialisták a szabadságon, az igazságosságon, a szolidaritáson és a nemzeti kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) fenntartását akarjuk, és ezért készítjük el a módosító indítványainkat is, hogy (Az elnök újból csenget.) javasítsuk ezt az egyébként alapajánlásában megfelelő törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu