DR. SALAMON LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja nevében úgy is, mint az önálló indítvány egyik előterjesztője, támogatom az országgyűlési határozati javaslatot. Támogatom, mert a magyar parlamentáris demokrácia mostani kiüresedés jegyeit mutató válságos állapotában az évek óta tartó, idevezető folyamatokba ékelődve ez az első, bár kétségtelenül csekély mértékű előrelépés a pozitív változások irányába.

A parlamentáris demokrácia kiüresedéséről és válságáról beszéltem, amely összetett folyamatok eredményeként állott elő. Ezeknek az elemzése messze vezetne, és túllépné az előttünk fekvő indítvány tárgyának kereteit.

(13.50)

Ugyanakkor ennek a kiüresedésnek, ennek a válságnak a jelenléte kiemelkedően és közvetlenül érzékelhető az Országgyűlés működésében, olyan jelenségek, olyan visszásságok, anomáliák formájában, amelyeken változtatni elsősorban és alapvetően politikai akarat kérdése.

A házszabályoknak mindig kitüntetett szerepe volt és van a parlamentarizmus megfelelő működése tekintetében. Az erre irányuló politikai akarattól függetlenül a Házszabály sokat tehet annak érdekében, hogy a parlament működése ne váljon formálissá, hogy a törvényhozó hatalom funkcióit a valóságban is betöltse.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés Házszabályának számos olyan hiányossága van, amely közrehat a magyar parlamentarizmus hanyatlásában, a parlament funkcióinak egyre jellemzőbbé váló kiüresedésében. Ezek egy része abban az értelemben is alkotmányossági problémát képez, hogy alkotmányunk tételesen megfogalmazott rendelkezéseit sérti kifejezett, direkt módon vagy jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség formájában. Ezeket a hiányosságokat az Alkotmánybíróság különböző határozataiban feltárta, és az Országgyűlést felhívta az alkotmánynak megfelelő szabályozás megalkotására. A most tárgyalás alatt álló ötpárti javaslat ezek közül két alkotmányellenes helyzetnek biztosítja az orvoslását.

Természetesen hasonlóan fontos, hogy megoldásokat találjunk azokra az Alkotmánybíróság által megszüntetni rendelt további konkrét alkotmányossági problémákra is, melyekre ez a javaslat nem tudott a kellő konszenzus hiányában kitérni. Ezekre a nem megoldott konkrét alkotmányossági kérdésekre egyébként évek óta keressük a választ, és hogy ez eddig nem sikerült, abban nyilvánvaló szerepe van e kérdések túlzott átpolitizáltságának, illetve a demokrácia működése messze mutató zavarainak is.

Az Országgyűlés működésének egyre növekvő kiüresedése a problémák többségében az alkotmányban foglalt tételes szabályokkal nem mutat kimutatható ütközést, mert a kiüresedésre, formálissá válásra általában éppen az a jellemző, hogy látszatra minden működik, valójában azonban egyre kevesebb belső tartalommal. Ugyanakkor ez a kiüresedés, ez a formálissá válás nem kevésbé veszedelmes az alkotmányosságra, mint a tételes alkotmányellenesség. Az Országgyűlés működésében legalább négy olyan súlyos probléma létezik, amely maga is felelős az említett káros, alkotmányossági deficitet eredményező folyamatokért.

Elsőként a működésünkre jellemző túlhajszoltságot említem. Az utóbbi időben általánossá vált, hogy nagyon fontos törvényeket tárgyalunk anélkül, hogy a kellő felkészülésre megfelelő időnk, megfelelő lehetőségünk lenne. Gyakorlattá vált, hogy a kormány által a hét utolsó napjain benyújtott, sokszor nagysúlyú kérdéseket szabályozó törvényjavaslatokat az azt követő héten az Országgyűlés a kormánytöbbség szavazatával sürgősséggel tárgyalásba veszi, és ennek következtében a felkészülési idő néhány napra korlátozódik. Mára már a sürgősség vált a főszabállyá, amely az eredeti házszabályi elképzelés szerint csak kivételes eset lenne.

Legalább olyan súlyos ezzel összefüggésben az a gyakorlat is, hogy nagy fontosságú törvényjavaslatok tárgyalására - maradjunk csak az általános vita példájánál - egy, legfeljebb két alkalmat szánnak; olyan javaslatok tárgyalására, amelyeket egy normális nyugati demokráciában heteken-hónapokon át tárgyalnak. Nehéz szabadulni attól a feltételezéstől, hogy a kormánypárti erők tudatos stratégiájáról van szó. Miközben a kormány hónapokon át készíti elő egyeztetéssel vagy egyeztetés nélkül a törvényjavaslatokat, csupán néhány nap marad azok megtárgyalására, ami az érdemi törvényalkotói munkát ellehetetleníti.

A másodikként említendő súlyos probléma az ülésnapoknak végeláthatatlan napirendi pontokkal történő terhelése, magyarán: az éjszakába nyúló ülésezések rendszeressé válása. Ennek kétféle káros következménye is van.

Egyfelől az éjszakai ülésezések fizikailag lehetetlenné teszik az értelmes viták folytatását. Napi 16-18 órai megfeszített szellemi munka csak különleges zseniknél valósítható meg megfelelő színvonalon és megfelelő értékkel. 20 órai talponlét után már akkor sem produktív az agy, ha előzetesen nem volt részese folyamatosan szellemi erőfeszítéseknek. Szégyene a Háznak az olyan ülésnap, amikor éjszakákon át olykor tucatot is meghaladó napirend megtárgyalásának kipipálására kerül sor érdemi vita nélkül.

A másik káros következménye ennek az eljárásnak pedig az, hogy az éjszakai ülésezésekkel az idetolt ügyek gyakorlatilag eltűnnek a nyilvánosság szeme elől. Nemcsak a képviselők, nemcsak a politika iránt különösen érdeklődők, hanem a sajtó sem tudja ezeket az ügyeket figyelemmel kísérni.

A harmadik problémát azoknak a salátatörvényeknek a tárgyalása okozza, amelyek sokszor jószerivel teljesen áttekinthetetlenek. Arra is volt már elrettentő példa, hogy egy törvényben több száz más törvény módosítására került sor. Az ilyen javaslatoknál, ilyen helyzetben véleményem szerint az egyetlen felelős szavazat létezik: a tartózkodás.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor a Házszabály ügyében a közeljövő további jogalkotási feladataira gondolunk, leginkább ezek azok a visszásságok, amiknek a megszüntetésére a leghatározottabb intézkedéseket meg kell majd tennünk.

A negyedikként említett súlyos anomália orvoslását az ötpárti javaslat kielégítően biztosítja. Ez pedig a képviselői felszólalási jog, a beszédjog problematikája. Tarthatatlan az a jogi helyzet, hogy az Országgyűlés egyedi többségi döntéssel szabja meg a képviselői felszólalások időtartamát. Tarthatatlan, hogy ilyen döntések anélkül szülessenek meg, hogy a felszólalások időtartamának korlátozására bármiféle házszabályi támpont létezzen. A gyakorlatban ez a helyzet nemegyszer vezetett oda, hogy az országgyűlési képviselő álláspontját nem tudta teljesértékűen kifejteni a vita során. A beszédjog korrekt biztosítása a parlamenti szólásszabadság lényegéhez tartozik, az érdemi viták lefolytatásának egyik nélkülözhetetlen, bár, mint azt az előbbiekben kifejtettem, nem egyetlen feltétele.

Örömömre szolgál, hogy többéves, személyes részvételemmel folytatott küzdelem eredményeként ez a kérdés most rendeződni látszik. Igaz, ehhez arra is szükség volt, hogy az ügyben az Alkotmánybírósághoz forduljak, amely a 12/2006. (IV. 24.) számú határozatában mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg, és felhívta az Országgyűlést a beszédjog kereteinek tételes jogi szabályozására. A magunk részéről a beszédjog rendezését az előterjesztés legnagyobb erényének tekintjük, olyannak, amelyre tekintettel az ötpárti előterjesztés mindenképpen méltó a támogatásra.

Nagyon fontos az ötpárti javaslatnak a függetlenek státusát rendező része is. Ez a kérdéskör is olyan, amellyel kapcsolatosan az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte a Házszabály idevonatkozó rendelkezéseit. Annak idején, amikor a mostani Házszabályt az Országgyűlés megalkotta, magam is szóvá tettem a vitában, hogy a Házszabály túlzottan szűkmarkúan bánik a függetlenekkel, és nem biztosít számukra minden olyan jogot, amelyet nagyvonalú szemlélet mellett biztosítani lehetne. Aggodalmaink még alkotmányjogi értelemben is beigazolódtak akkor, amikor az Alkotmánybíróság 1998-ban a 27/1998. (VI. 16.) számú határozatában e kérdés kapcsán a Házszabály több rendelkezését is megsemmisítette.

Tisztelt Képviselőtársaim! A megfelelő megoldások kialakítása nem volt könnyű. Nem volt könnyű, hiszen úgy kellett biztosítanunk a függetlenek számára képviselői jogaik gyakorlásának feltételeit, hogy szem előtt kellett tartanunk azt is, hogy a függetlenek nem kezelhetők frakcióként.

(14.00)

Véleményem szerint sikerült az alkotmányossági szempontokat, valamint a politikai ráció követelményeit egyaránt kielégítő konstrukciót kidolgozni.

Az ötpárti javaslat az említett beszédjog és a függetlenek jogállása mellett még két témát érint. Ezeknek a területeknek a szabályozását, bár alkotmányossági kérdésekkel kapcsolatosak, nem az Alkotmánybíróság írta elő. Az egyik ilyen szabályozási terület a képviselőcsoportok megalakítása és megszűnése, amelyben a meglévő rendelkezések jelentős módosítását a 27/1998. (IV. 16.) számú alkotmánybírósági határozattal összefüggésben a racionalitás és a koherencia biztosítása tette szükségessé.

A másik kérdéskör az országgyűlési tevékenység televíziós közvetítési rendjének a Házszabályban történő rögzítése, melynek hiányát az Alkotmánybíróság ugyan nem tartotta alkotmányossági problémának, de a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény rendelkezése értelmében ennek megtétele mégis elvégzendő jogalkotási feladat. Az ötpárti javaslat ezt az adósságunkat is megfelelően rendezi.

Tisztelt Országgyűlés! Összegezve az elmondottakat: véleményünk szerint az Országgyűlés működése egészében messze elmarad azoktól a követelményektől és elvárásoktól, amelyeket egy alkotmányos és demokratikus ország parlamentjével szemben támasztani szoktak. Ezen változtatni különböző módon, különböző eszközökkel lehet, amelyek körében a Házszabály jó néhány rendelkezésének módosítását is számba kell venni.

Az előttünk fekvő ötpárti javaslat - a rossz irányú folyamatokkal szemben - több év után először tesz ennek érdekében kétségtelenül kicsiny, de különösen a beszédjog tekintetében mégiscsak fontos lépést. Erre tekintettel fontos és szükséges az ötpárti javaslat elfogadása. Kérem ehhez valamennyi képviselőtársunk támogató szavazatát.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu