DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Talán nem meglepő módon, de én is az alapfokú művészeti oktatás kérdéséhez szeretnék hozzászólni, de azért, hogy egy más aspektusát is megvilágítsam, saját egyéni választókörzetem, Budapest-Terézváros példáját is idecsempészném.

Az előzményeket már nem ecsetelném, hiszen azt képviselőtársaim elmondták, hogy a minősítési, az akkreditációs rendszer bevezetésével hogyan kívánjuk mi, képviselők elejét venni annak, hogy az állami pénzek ne elég hatékonyan, ne megfelelően, ne a minőségi oktatásra kerüljenek fordításra.

Terézváros, kulturális hagyományaihoz híven, az oktatást a művészet terén alapfokú szinten is színvonalasan kívánja ellátni és látta el eddig. Van iskolája, az Erkel Ferenc Általános Iskola, amely az Operaházzal működik együtt az ének-zene tagozata kapcsán, de van egy önálló zeneiskolája is Terézvárosnak, a Tóth Aladár Zeneiskola, amely száz évet meghaladó múltra visszatekintve, az alapító névadója tradícióit követve, rendkívül sok díjat és ennek kapcsán értékelhető, minősíthető munkát végez ezen a területen kiváló módon. Ők pedig a Zeneakadémiával dolgoznak össze, vannak együttműködésben.

Az iskola finanszírozása mintegy 70 millió forinttal állami forrásból, és ha a maximális térítési és tandíjak összeszámítását is kalkulálom, akkor körülbelül 100 millió forinttal rendelkezik. Ennek megfelelően a takarékossági intézkedések figyelembevételével is mintegy 50 százalékát fedezik az iskola valóságos költségeinek.

Ezért is volt egy kicsit meglepő, hogy az állami költségvetésben a javaslat azon intézmények számára is egy csökkentett normatívát helyezett kilátásba, amelyek vállalták, nekimentek ennek a minősítési rendszernek, illetve nyilván meg is szerették volna őrizni a zeneoktatás - ezen a területen természetesen erről van szó - azon szintjét, amelyet eddig elértek.

Az iskola egyébként közel 750 diákot tanít, ezek jó részét egyéni hangszeres oktatással, kisebb részét, 100-150 főt pedig előkészítő és csoportos oktatásban, de oly mértékben jó az oktatás, hogy rendkívül sokszor fogadnak különféle országokból, akár még Japánból is a módszert vagy akár csak az oktatás rendszerét bemutató oktatáson különféle vendégeket, Kanadától Japánig, Európából és más helyekről is.

Úgy gondolom, hogy a legutóbb Szabó képviselő úr által elmondott megoldás az iskola számára perspektivikus megoldást jelent, hiszen megőrződik a törvényi kötelezettség szerinti 50 százalékos mérték, erre rájön mintegy automatizmus mentén a minősített intézménynek járó másik 50 százalék.

(14.00)

Tehát a korábbi normatíva szintje tartható, és egy ilyen kiváló iskola kapcsán, amely a minősítési rendszerben az első négy minősített iskola között volt, ráadásul maximális pontszámmal, gondolom, joggal vagyunk azzal a várakozással, hogy abból a pályázati keretből, ami az extra, ami a többletet jelenti, amire nyilván pályázni fognak ők is, abból is tudnak forrásokat nyerni, megtartván vagy tovább javítván az iskola működését.

Azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy ennyien foglalkoztunk ezzel a kérdéssel a szocialista frakcióból, ez egy érzékeny, ámde fontos kérdés. Egyrészt örülök, hogy sikerült közösen kialakítani egy olyan módosító csomagot, amelyik rendezi ezt a problémát, másrészt örülök annak is, hogy a többi frakcióból, legutóbb éppen Karsai képviselő úr is, támogatólag szóltak ezen indítványok mellett, megelőlegezve, hogy amikor a költségvetési vitában ezekről a módosító indítványokról szavazunk, ők is hozzájárulnak ennek elfogadásához. És így valamennyien, de főleg azok a gyerekek, akik ezekben az intézményekben tanulnak, további esélyt, további fejlődést biztosítva tudják elvégezni tanulmányaikat, és nekünk, akár mint szülőknek is örömet okozva bemutatni a tudásukat.

Elnök úr, köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu