DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Drámai hangú levelet kaptam választókerületemből egy háromgyermekes csornai főállású édesanyától, akinek középső kislánya súlyosan mozgássérült. Ebből idézek: "Az útiköltség megváltoztatása teljesen ellehetetlenítette a helyzetünket. Minden újabb rendelettel rosszabbul járunk. Dalmát csak személygépkocsival tudom szállítani, az utaztatása tömegközlekedéssel megoldhatatlan. Jelenleg csak a gyermekem útját térítik meg. Látatlanban hogyan dönthetik el a rendeletalkotók, hogy a mozgássérült gyermek egyedül vonatra ültethető, és majd odaér valahogy?"

És most lássuk, mi vezetett ahhoz, hogy ez a levél megszülessen! 2007. június 30-ig a gépkocsin szállított, súlyosan mozgássérült gyermek és kísérője is megkapta a kilométerenkénti 10 forint 50 fillért. Ez év július 1-jétől ezt az összeget önök a felére, bizonyos esetekben pedig a kétharmadára csökkentették. Több száz szülő van ma hasonló helyzetben, mint a levél írója. Nekik rendszeresen kell szállítani fogyatékkal élő gyermeküket gyógykezelésre. Munkát vállalni nem tudnak, minden idejüket a fogyatékkal élő gyermekük nevelése, gondozása tölti ki. A gyermeküket nem akarják intézetbe adni, mert úgy gondolják, a szülői szeretetet semmi sem pótolja. És igazuk van, tisztelet illeti őket ezért.

Önök a választási kampány során azt ígérték, hogy "növeljük azoknak a családoknak a mindennapi biztonságát, amelyek a köz segítsége nélkül nem tudnának egyről a kettőre jutni". A rideg valóság azonban az útiköltség-térítés csökkentése.

Tisztelt Államtitkár Úr! Feledkezzünk meg - bár ezt még rövid időre sem szívesen teszem - a kérdés emberi, személyes oldaláról! Nézzük egy fogyatékkal élő gyermek nevelését mint egy egyszerű költségvetési tételt! Mi kerül többe az államnak: intézeteket, nevelőotthonokat fenntartani, vagy a fogyatékkal élő gyermeküket nevelő szülőket támogatni? Mekkora megtakarítást reméltek önök az útiköltség-térítés csökkentésétől? Olyan nagy bajban azért csak nem lehetünk, hogy a legrászorultabb honfitársaink helyzetét továbbrontsuk!

És engedjen meg még egy gondolatot az édesanya leveléből: "Az intézetben sajnos már vannak olyan gyerekek, akiknek a szülei nem tudják megoldani az utazással járó költségeket, ezért már nem is hozzák őket gyógykezelésre." Államtitkár úr, ugye nem ezt akartuk, ugye nem ezt akarták? Arra kérem önt, adjuk vissza a reményt és az esélyt ezeknek a családoknak, változtassuk meg a korábbi rossz döntést. Kérem, segítsen! (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu