DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A határozati javaslatban, illetve a jelentésben foglaltakkal a Szabad Demokraták Szövetsége egyetért, a javaslatot meg fogjuk szavazni. Megszavazzuk, de van néhány terület, ahol lennének az anyaggal kapcsolatban kritikai észrevételeink, és ezeket szeretném most röviden ismertetni.

Egyrészt egyetértek azzal az ellenzéki felvetéssel, hogy egy fokkal szerencsésebb lett volna, ha nem egy lassan egy évvel ezelőtt elkészített és összeállított anyagot vitatna itt az Országgyűlés, amely eleve önmagához képest is korábbi információkat tartalmaz, hiszen 2007 márciusában az egy összegzése volt a korábbi évek tapasztalatainak. Ugyanakkor az a körülmény, hogy lassan egy éve benyújtott és elkészített jelentést vitatunk ma, az azzal az előnnyel is szolgálhat egyúttal, hogy a jelentésben foglaltakhoz képest - ami egy jó pár helyen csak tervként, lehetséges elképzelésként került ott megfogalmazásra - kimondottan örömmel állapíthatjuk meg, hogy jó egynéhány tervezett intézkedés, jó egynéhány tervezett jogalkotási lépés időközben megvalósult, és hatályos, kihirdetett törvény lett abból, ami ebben az anyagban még csak lehetséges elképzelésként szerepel.

2002 novemberében alakult meg az az albizottság, amely elkezdett foglalkozni azzal a témával, hogy a különböző lakások elidegenítésével, bérlakások bérleti jogának továbbadásával és egyebekkel kapcsolatban milyen jellegű visszaélések vagy akár súlyos bűncselekmények történhetnek Magyarországon. Az anyag összesen 19 pontba foglalva állapítja meg azokat a felmerült problémákat és intézkedéseket, amelyek 2007 márciusában éppen aktuálisak voltak. Egyáltalán nem szeretném az időt azzal tölteni, hogy ezeken tételesen végigmegyek, nagyjából egy olyan lényeges téma van, amivel egy picit szeretnék bővebben foglalkozni. Ez az ingatlan-nyilvántartás helyzete. Nemcsak ennek az anyagnak a kapcsán, hanem visszaemlékszem az elmúlt évekre, és immáron 1990 óta mondhatjuk azt, hogy az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos problémák rendszeresen visszatérő, vitatott ügyeknek számítanak a magyar parlamentben.

Óriási lemaradást kellett az első időszakban megpróbálni felszámolni. Balsai István képviselő úr már utalt arra, hogy 1992-ben egy jelentős informatikai fejlesztést határozott el az akkori kormányzat, és mára már való igaz az, hogy például a TakarNet-program segítségével összehasonlíthatatlanul jobb informatikai helyzetben vannak a földhivatalok, mint korábban bármikor voltak. Ennek köszönhetően, és én nagyra becsülöm, méltányolom a kormányzat rendkívüli erőfeszítéseit annak érdekében, hogy ez a korábban tapasztalt nagyon rossz helyzet, hónapokra, évekre vonatkozó lemaradások, bizonytalan adatbázis, elavult térképrendszer és egyebek lépésről lépésre igen jelentős mértékben megváltoztak, és mondhatjuk azt, hogy nagymértékben javultak a körülmények.

(12.00)

De időről időre azt tapasztalhatjuk, mindig vissza-visszatérően azt tapasztalhatjuk, hogy ezek a lemaradások időnként egy kicsit megnövekszenek. Akkor felszámoljuk őket, majd újra keletkeznek ilyen típusú problémák, hiányosságok. Véleményem szerint ez azért van, mert ugyan nagyon komoly erőfeszítéseket tettek a korábbi kormányzatok, az FVM mint gazdatárca, maguk a földhivatalok, ezeket nem lehet tagadni, de valahol ott látom a problémát, hogy tüneti vagy érdemi kezelését próbáljuk-e megvalósítani a dolgokat.

Nem rejtem véka alá azon véleményemet, hogy az ingatlan-nyilvántartás bírói felügyelet alá vonását tartanám egyedüli jó megoldásnak. Ez hosszú idő óta vissza-visszatérő felvetés, és szeretném rögtön leszögezni, hogy egyáltalán nem az igazságügyi tárca vagy az FVM presztízskérdésének tekintem a dolgot. Tudom, hogy a földhivatalnál jelenleg dolgozók félnek attól, hogy ha átkerülnének az igazságszolgáltatás kebelébe, esetleg elveszíthetnék az állásukat. Szerintem ez a félelmük, aggodalmuk nem állja meg a helyét. De látom azt is egyúttal, hogy bár az anyagban is szerepel, több pontban is feltünteti a kormány, az igazságügyi tárca azt, hogy mekkora gondot fordítanak arra, hogy a földhivataloknál végzett jogászok, megfelelő tapasztalattal rendelkező jogászok, középszintű végzettséggel, megfelelő szakmai végzettséggel rendelkező szakemberek lássák el a feladatot, a dolog lényegén ez akkor sem képes változtatni, nevezetesen a közvetlen bírói kontrollt nem képes helyettesíteni.

Abban az esetben, ha az ingatlan-nyilvántartás a bíróságok közvetlen felügyelete alá kerülhetne, akkor egyrészt az a kiváló szakmai háttér, amelyet egyébként ma a földhivatalok képesek biztosítani, egy az egyben megmaradhatna, és a szervezet egyszerűen csak bekerül a bírói szervezetrendszer alá, de a bírósági titkárok, fogalmazók és más bírósági ügyintézők felügyeletével, akik egyébként közvetlen bírói irányítás alatt végzik tevékenységüket, sokkal nagyobb jogbiztonságot lennénk képesek garantálni az állampolgároknak ilyen típusú ügyeik intézésében. Ez egy nagyon lényeges momentum. Tudom, mert ezeknek a vitáknak részben én is tanúja voltam, közvetlenül is, ami folyik Magyarországon, ez egy évek óta tartó vita ezzel kapcsolatban.

Az ingatlan-nyilvántartási megoldások Európa-szerte nagyon széles körben nagyon eltérő megoldásokat mutatnak, sokféle megoldás létezik. Kétségtelen tény, hogy egyet önmagában véve nem feltétlenül érdemes követni; a lényeges az, hogy a jogbiztonság, az ingatlanforgalom gyorsasága, elektronikai rendszerrel való ellátása és még sok más szempont érvényesülhessen. Annak idején, amikor az igazságügyi tárcánál ezt a feladatot megkaptuk, hogy tanulmányozzuk Európa jogi megoldásait, alkalmam nyílt arra, hogy az osztrák megoldást közvetlenül is megismerhessem. Imponálóak azok a statisztikai adatok, amelyekkel az osztrák ingatlan-nyilvántartás rendelkezik, ahol egyébként közvetlenül bírósági felügyelet alatt áll a rendszer.

Ezt azért érdemes megemlítenünk, mert ha van olyan kontinentális joggal bíró országa Európának, amelynek jogrendszeréből sok mindent érdemes megfontolnunk, hiszen annak idején szoros egységet alkotott az Osztrák-Magyar Monarchiában ez a két ország, akkor az osztrák ilyen. Azt látjuk, hogy Ausztriában megoldódtak az ilyen típusú, az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos problémák. Egyrészt rendkívül magas informatikai hátteret tudtak kiépíteni, az ügyek döntő hányadát, kétharmadát nagyjából néhány nap alatt intézik. Az egy hónapon túl húzódó ügyek külön kategóriát képeznek, és az ügyintézőknek jelentést kell írni, tehát az már extrém helyzetnek számít. Ha mi nem vagyunk képesek ezen alapvetően változtatni - és úgy gondolom, hogy minden egyes lépés, amely nagyra becsülendő és nagyon komoly pozitív változásokat hozott, mégis tünetinek tűnik ahhoz képest, ha az elvi problémát nem vagyunk képesek megoldani -, akkor mindig visszatérnek ezek a problémák.

Az elmúlt években egy új polgári törvénykönyv kidolgozását kezdtük meg Magyarországon. Egy olyan munkacsoport alakult kiváló szakemberekből, amely, a kormányzattól függetlenül, egy szakmai műhelyt képezve-alkotva, rendkívül nagy munkával az 1959. évi IV. törvényt, a polgári törvénykönyvet felváltó új törvénykönyv kidolgozásába kezdett. Amikor ez a munka elkezdődött, és az évek során folyamatosan mindig azt tapasztalhattuk, akárhányszor Vékás professzor, ennek a munkacsoportnak a vezetője megnyilvánulhatott ebben a kérdésben, minden egyes alkalommal felhozta azt a témát, hogy az új polgári törvénykönyv egyik legfontosabb garanciális újításának, újdonságának tekintik azt, hogy az ingatlan-nyilvántartás bírói felügyelet alá kerülhessen.

Én meg vagyok arról győződve, hogy ez az érvelés megállja a helyét, és helyes. Folyik az új polgári törvénykönyv kidolgozása, már az igazságügyi tárca kebelén belül, hamarosan közigazgatási egyeztetésre, utána pedig az Országgyűlés elé kerülhet ez a nagyon nagy jelentőségű, egyébként több törvényt is jelentő törvénycsomag. Én még most sem tartom elkésettnek az időt arra, hogy végiggondoljuk ennek a problémának az ilyen módon történő kezelését és megoldását. Arra szeretném biztatni az igazságügyi tárcát, hogy ne adja fel azt a korábbi álláspontját, amely szerint az ingatlan-nyilvántartás bírói felügyelet alá helyezését tartaná a jó megoldásnak.

Ez ugyan egy kiragadott eleme ennek a 19 pontból álló anyagnak, mégis azt kell mondjam, hogy alig van olyan pontja ennek a jelentésnek, amelynek kapcsán ez a probléma ne merülne fel, hiszen ezt az ügyet járjuk körül, az egész problémahalmaz alfája és ómegája az, hogy az ingatlan-nyilvántartás megfelelően gyors, megbízható, precíz adatokat tartalmaz-e, és garanciális szempontból megnyugtató döntések születnek-e. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, igen nagyra becsülöm az ingatlan-nyilvántartásban dolgozók igen komoly hozzáértését a szakterületükhöz, nem ez a probléma. Az ő munkájukat megtartva, az ő tevékenységüket folytatva, csak egyúttal bírói kontroll alá helyezve kellene szerintem az ügyet megoldani.

Még egy mondatot említenék meg egy másik ügyről, ezt már csak zárójelben. Miniszter úr is említést tett róla, de nem győzöm hangsúlyozni azt, ami itt az anyagban még csak elképzelésként szerepel, egyébként már a kihirdetett törvény, a 2007. évi LXIV. törvény, amely a jogügyletek biztonságának erősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról szól; ennek köszönhetően az ügyvédek most már törvényben rögzített módon férhetnek hozzá ahhoz a nyilvántartáshoz, amelynek révén egészen pontosan, törvényesen, garanciális jogokat figyelembe véve is ellenőrizhetik akár az ingatlanokkal kapcsolatos szerződések, a szerződő partnerek adatait, akár a cégek alapításával kapcsolatban a személyi adatokat, tehát hozzáférhetnek ehhez a nyilvántartáshoz.

Sok minden pozitív dolog várható még a közeljövőben. Úgy gondolom, reményt keltő az árverési csarnokkal kapcsolatos fejlemények ügye, és bízom abban, hogy az önkormányzati tulajdonú bérlakásokra vonatkozó visszaélések is a megfelelő jogszabály-változtatásokkal, az egyébként nem túl jó gyakorlat megváltoztatható. Az a bizonyos lakáskódex, amelyről már szintén tett említést az előttem szóló képviselő kolléga, remélhetőleg javítani fog a helyzeten.

Az nagyon fontos, hogy szakmailag jól előkészített törvény útján valósítsuk ezt meg.

Összességében tehát az SZDSZ a jelentés elfogadását támogatni fogja, és kérem az igazságügyi tárcát, hogy fontolja meg az általam elmondottakat.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu