PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Nemzeti Bank 2007 kora őszén, szeptemberben, egyeztetve a részvényesi jogok gyakorlójával, a pénzügyminiszterrel, döntött arról, hogy megszünteti az 1 és 2 forintos címletű érmék fizetőeszköz jellegét, és fokozatos bevonja őket. A döntés indoka az volt, hogy ezen kis címletű érmék gyártása az érmék névértékénél többe kerül, a készpénzfizetési forgalomban a gyakorlatban kezdték elveszíteni fizetési eszköz szerepüket, bevonásuk éves szinten is jelentős megtakarítást jelent az államnak. Az MNB az említett érmék bevonásáról 2007. október 1-jén kiadott egy rendeletet, ami a bevonás határidejét 2008. március 1-jében határozta meg.

Tekintettel arra, hogy 2007 szeptembere, illetve október eleje óta több mint három hónap telt el, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként úgy gondolom, lassan készültek el a címben említett, nem túl nagy terjedelmű és különösebb kodifikációs munkát nem igénylő törvényjavaslatok. Ez szintén igazolja azt az általános vélekedésünket, hogy a kormányzati munkában nagyon nem jól mennek a dolgok.

Tisztelt Ház! Tavaly október végén kérdést tettem fel a Házban. Mit állítottam, kérdeztem akkor? Azt szeretném most az akkori jegyzőkönyvből idézni. A rendelet csak az érmék kivonásáról szól. Ezzel összefüggésben számviteli, adóügyi, készpénzkezelési elvi iránymutatások, állásfoglalások nem készültek, pedig a változtatás számos kérdést felvet. Nem lehet tudni például, hogy mi a helyes eljárás 2008. március 1-je után a korábban kibocsátott számlák készpénzes kiegyenlítése esetén, ha ott szükség lenne 1 és 2 forintos érmékre. Mi a helyes eljárás olyan számlák esetén, amelyek nem készpénzfizetésűek, de a tényleges pénzmozgás készpénzes? Mit kell tenni, ha egyszerre több számlát akar kiegyenlíteni az ügyfél, és a végösszeg nem kerek szám a postai és a banki befizetések esetén egyrészt az ügyfél és a posta, vagy a bank kapcsolatában, másrészt a posta, a bank és a szolgáltatók viszonyában?

Ezeken túl a vállalkozásoknak, az informatikai rendszereknek is át kell vezetni a szükséges módosításokat, amelyekre rendkívül kevés az idő, különösen az előbb említett, szükséges ismeretek hiányában.

(10.40)

A jogszabályilag helyes megoldások akár az APEH által hitelesített pénztárgépek, illetve a pénztárgépes rendszerek lecserélésével vagy újrahitelesítésével is járhatnak.

Tisztelt Államtitkár Úr! A csekély értékű 1 és 2 forintos érmék pénzforgalomból való kivonása a vállalkozások számára akár jelentős tehertétellel is járhat, a szabályozatlanságból eredő bizonytalanságokról nem is beszélve. Kívánnak-e fogódzót adni az átálláshoz a vállalkozók részére? Ha igen, akkor mikor, hiszen a 2008. március 1-jei céldátum már vészesen közel van. Hogyan kívánják rendezni a már említett készpénzfizetési eseteket? Az akkor feltett kérdésekre a mai napig sincsen sajnos válasz, és a benyújtott törvényjavaslat sem ad megoldásokat ezekre a kérdésekre.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Nemzeti Bank elnökének 10/2007. (X. 1.) számú MNB-rendelete értelmében az 1 és 2 forintos címletű érmék 2008. március 1-jei hatállyal elvesztik a törvényes fizetőeszköz jellegüket. A rendelet következtében most már az utolsó percekben vagyunk ahhoz, hogy az ennek következtében előálló helyzetben rendezzük az 1 és 2 forintosok eltűnése következtében előálló kerekítési problémákat, mind a készpénz átadásával történő fizetések, mind a társadalombiztosítási és szociális ellátásoknak az esetére. A benyújtott törvényjavaslat a készpénz átadásával kapcsolatban - nagyon helyesen - nemcsak a 21/2006. (XI. 24.) számú MNB-rendelet 16. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti pénzösszeg közvetlen átadása kérdésében rendelkezik, hanem a hivatkozott bekezdésben felsorolt többi készpénzfizetési mód esetében is. A javasolt kerekítési szabályok a matematika elfogadott elvein alapulnak, szinte csak azon, miután a néhány perccel ezelőtt felvetett problémák egyikére sem ad a benyújtott javaslat semmifajta megoldást.

Tisztelt Képviselőtársaim! A T/4856. számú törvényjavaslat 3. §-a rendezi a bankkártyával történő fizetés speciális esetét is, ahol a bankkártya elfogadója általánosan alkalmazhatja a javaslatban foglalt kerekítési szabályt. Ugyanakkor az elszámolható összegnek minden esetben meg kell egyeznie a bizonylaton szereplő összeggel a 227/2006. (XI. 20.) számú kormányrendelet 14. § 6. pontja értelmében. Ez a paragrafus az előterjesztőtől bővebb magyarázatra szorul, mivel a kerekítés itt nem feltétlenül szükséges, az elvégezhető az összes ilyen tételre egyszerre a pénztár zárásakor, illetve alkalmasint a bankban a vevő, az ügyfél részére. Nem egészen világos, hogy itt az elfogadó miért van döntési helyzetben, hiszen ha a bankkártyát el tudjuk fogadni, akkor a pénztár kellően gépesített kell legyen, és ha mégis így történik a törvény elfogadása, akkor kérdezem a tisztelt képviselőtársaimat: mi lesz más elektronikus fizetések esetén?

A törvényjavaslat a kerekítési különbözet dokumentálását nem bürokratizálja túl, erről bizonylat kiadása nem kötelező - ami, én úgy gondolom, helyes megoldás. A javaslat szerint a kerekítési sorozatból adódó pénztárhiány vagy esetleg többlet egyéb ráfordítás vagy egyéb bevétel címen számolható el. Azt azonban, hogy ebből nem lesznek visszaélések, csak remélni tudom.

A benyújtott törvényjavaslat egy speciális szabályozást javasol a 2008. március 1-je előtt megállapított öt törvény esetében, ezek: a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi törvény, a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló 1997. évi törvény, a szociális igazgatási és szociális ellátásokról szóló 1993. évi törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi törvény és a családok támogatásáról szóló 1998. évi törvény, mégpedig úgy, hogy ha azok nem 5 forintra, hanem az egész számok többszörösére végződnek, úgy azokat mindig a legközelebbi nulla vagy 5 forintra végződő összegre felfelé kell kerekíteni. Levonás esetében a kerekítés a levonást követően eszközölendő. Az ebből keletkező többletkiadásokat az érintett előirányzatoknak kell fedeznie.

A Magyar Demokrata Fórum ezzel a javaslattal egyetért. A javaslat indoklásában az előterjesztő utal arra, hogy erre azért van szükség, mert ezeknek az ellátásoknak a döntő többsége megélhetést biztosító, alapvető jövedelembevétele az ellátottaknak. Mindez azt bizonyítja, hogy bár a kormány szociális érzékenysége kevesebb, mint szerény, és az ország elszegényítése az elmúlt években tervszerűen történt, és 2008-ban is így történik, minimális ráfordítást jelentő ügyekben a kormány igyekszik felmutatni a szociális érzékenységnek a látszatát, forintokért próbálja megvenni a rászorultaknak a voksát.

Áttérve a másik benyújtott, de egy napirendi pont keretében tárgyalt törvényjavaslatra, az majdnem szó szerint ismétli meg a már elmondott nagyívű szociális intézkedést, azzal a különbséggel, hogy itt nem azt mondja, hogy a 2008. március 1-jei tb- és szociális ellátásokról van szó, hanem arról, hogy 2008. február 29-ét követően kerülnek hasonló módosításokra a felsorolt ellátások, ami nyilvánvalóan ugyanazt jelenti. Így bonyolult törvényjavaslatok esetében természetesen nem is várható el a kormánytól a megfelelő szinkronizálás.

A benyújtott T/4857. számú törvényjavaslat 2. §-a rendezi azt a vitát, amely az Országos Érdekegyeztető Tanácsban folyt a munkaköri jegyzékben szereplő, a menetrendszerű tömegközlekedésben, személyszállításban járművezetői munkakörben foglalkoztatott munkavállalók korkedvezményes nyugdíjazásáról. A törvényjavaslat a munkavállalói oldal javaslatának megfelelően módosítani kívánja a nyugellátásról szóló 1997. évi törvény 1. §-át, vagyis eltörli a típusfüggőséget a korkedvezményes nyugdíjba vonuláskor a korkedvezményes rendszer 2010. december 31-ére tervezett átalakításáig. Ez három év alatt, 2011-ig összesen 170-190 millió forint többletkiadást fog jelenteni a Nyugdíj-biztosítási Alap számára. A Magyar Demokrata Fórum a javasolt módosítással egyetért.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy MDF-es képviselő számára ami a benyújtott törvényjavaslatban tényleges problémát jelent, az az, hogy miért váltak ezek a pénzérmék - népszerű szóhasználattal - gagyivá, miért értéktelenedett el ennyire a pénzünk, miért is kerül sor az 1 és 2 forintos érmék bevonására, milyen folyamatok vezettek oda, hogy ma ezt a két törvényjavaslatot meg kell tárgyalnia az Országgyűlésnek. Erről Varga Mihály képviselőtársam néhány perccel ezelőtt már bővebben beszélt a Fidesz képviselőjeként. És ha már így történik, miért nem vonjuk ki az 5 forintosokat is? Vagy miért nem az euró bevezetéséről vitatkozunk itt, a tisztelt Ház falai között, mint ahogy azt már néhány felszólaló képviselőtársam megemlítette az elmúlt órákban. Hiszen akik ebben a vitában részt veszünk, valamennyien tudjuk, hogy a két törvényjavaslat elfogadásával legalább 2-3 évet csúszik az euró bevezetése, és valamennyi inflációs hatása is lesz a pénzérmék kivonásának, van, aki 1 százalékot mond, van, aki ennél nagyobb számot. Úgy gondolom, a nagyságon lehet vitatkozni, a tényen, hogy ez meg fog történni, biztos vagyok benne, hogy nem.

Az ok az ezredforduló óta folytatott szerencsétlen, populista, koncepciótlan és hosszú távon a nemzet felemelkedését célzó politika hiányától szenvedő gazdaságpolitikában keresendő. Idevezet az, hogy a vélt vagy valós pártérdekek uralják a hatalomban a nemzet érdekében való cselekvést. Mindez a gazdaság lelassulásában, az adósságállomány növekedésében, a csak az elviselhetetlenül magas adókkal kezelt költségvetési hiányban és a rendkívül magas inflációban ölt, öltött testet; összességében abban, hogy a makrogazdasági mutatóink a legrosszabbak közé tartoznak Európában, és leszakadók vagyunk a térség és Európa többi országától.

Tisztelt Képviselőtársaim! Normális gazdaságpolitika esetén ezekre a törvényekre nem került volna sor, hanem az eurót vezetnénk be. Ezekre a törvényekre egyébként márciustól a lakosság, illetve minden fogyasztó rá fog fizetni, mert az áraikat az eladók a jövőben nyilvánvalóan felfelé fogják kerekíteni. Jó lett volna látni egy elemzést erre vonatkozóan.

A két törvényjavaslat egyértelmű hiányossága, hogy - a kormány szokásához híven - hatástanulmányokkal nincs alátámasztva. Közölni kellett volna, hogy az érmék bevonása milyen megtakarítást jelent, még akkor is, ha az közvetlenül az MNB-nél jelentkezik is, milyen költségvetési kiadással jár a javasolt speciális kerekítési szabály, illetve milyen egyéb hatásai lesznek az elfogadott törvénynek.

Tisztelt Ház! Összefoglalásként csak annyit tudok mondani a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként, hogy a napirenden szereplő két törvényjavaslatot már novemberben meg kellett volna tárgyalnia és el kellett fogadnia az Országgyűlésnek, a Magyar Nemzeti Bank döntését követően sürgősen; de a kormány, az MSZP-SZDSZ-koalíció szokás szerint elrontotta az elronthatatlant. Az ellenzéki felvetésre novemberben Pató Pál uras választ adtak, és ha tegnap nem tértünk volna el a Házszabálytól, akkor az a szégyen is megesett volna, hogy a törvényeket csak március 1-je után lehetett volna életbe léptetni.

A benyújtott javaslat a november elején, itt a parlamentben feltett szakmai kérdéseinkre nem adja meg a megnyugtató választ, ezért a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja csak akkor tudja megszavazni, ha a kormány támogatja a benyújtott módosító javaslatunkat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(10.50)

Forrás: parlament.hu