GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az itteni vitát hallva utólag azt tudom mondani, talán nem volt túlzott hozzászólásom befejezésének az a gondolata, amikor azt mondtam, hogy a munka, a tudás, a tulajdon programja, az új magyar polgárosodás programja összekötheti a politikai értelemben kettészakadt Magyarországot. Talán nem volt túlzó, mert az itteni vitában az kiderült, hogy ezzel az átfogó társadalom- és gazdaságpolitikai szándékkal az ellenzék pártjainak túlnyomó többsége egyetért vagy egyetérteni látszik. Ez fontos.

Semjén frakcióvezető úr bár inkább csak humorizált, de hozzá kell tennem, hogy ennél sokkal kínosabbat ebben a Házban nem tudok elképzelni, mikor ő humorizálni kezd. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Ami a konkrét hozzászólásokat illeti. Navracsics frakcióvezető úr örömét fejezte ki, hogy a kormánypártok, úgymond, visszataláltak volna az adó- és járulékcsökkentés programjára, és ezt akként kívánja beállítani, hogy ezek szerint a kormánypártok belátták a Fidesz régi igazságát. Hát szerintem érdemes úriembernek lenni, frakcióvezető úr, ha tudja, hogy mire gondolok. Tudniillik akkor, amikor a Fidesz az elmúlt években járulékcsökkentést ígért, akkor emlékeznek, ugye, hogy mit tettek ehhez hozzá: azt, hogy a járulékcsökkentésből több bevétel lesz, a több bevételből pedig több kiadás.

Kérem szépen, hát ez butaság! Van ugyan egy ilyen közgazdasági teória, úgy hívják, hogy Laffer-görbe, ezt nyilván ön tudja, és az ön pártelnöke, aki ezt politikájának középpontjába állította, tanulmányozhatta sokáig, csak gondolom, hogy nem jutott el ennek a tanulmánynak a végére, ahol ennek a Laffer-görbének a kritikai elemzését adják a szakértők, hogy tudniillik ez egy valóságosan tetszetős megfontolás, csak egészen ritka, lényegében szinte lehetetlen feltételektől eltekintve nem létezik.

Azaz, amiről mi beszélünk, az egy felelős, tisztességes hozzáállás. Azt mondja, ha csökkentjük a járulékot, akkor csökkenni fognak a bevételek. Ez a helyzet. És akkor lehet járulékot csökkenteni, amikor erre megvannak a feltételek. A feltétel pedig az, hogy mozgástere van a költségvetésnek. Az önök járulékcsökkentő programja Münchausen bárói volt, azt mondta 2005-2006-ban, hogy a magyar gazdaság a halál szélén van, annyira rossz a helyzet, hogy ezen már csak az segíthet, hogy csökkentünk járulékokat, és a csökkentett járulékok majd pluszbevételt hoznak, a pluszbevételből pedig majd 14. havi nyugdíjat fogunk adni.

Nézze, ez akkora képtelenség volt, hogy ha jól emlékszem és jól tudom, akkor az önök mostani hivatalos programjában ez már nem is szerepel. Azaz volt egy programjuk, amely kifejezetten a választás utolsó három hónapjára szólt. Önök, akikről lehet tudni, hogy egyébként nem hazudnak; bár hogy ebben a kérdésben mit tettek, ezt szerintem bízzuk majd nyelvészekre. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

(14.20)

Úgy hallom, hogy ön szeretne a szocialista frakció ülésére járni. Ennek semmi akadálya nincsen - át kellene iratkozni egy másik pártlistára. Bár muszáj önnek elmondanom, hogy ennek nálunk van egy feltétele: a politikai párbajozás úriemberségének szabályaiban nem szabad véteni. Például ezek közé tartozik, hogy ha az ember előre felkészül, nem improvizál, legalább ha előre felkészül, akkor nem mond megtévesztő adatokat; különösen nem azok, akik soha nem hazudnak. Példának okáért, ha valaki a munkanélküliségről beszél, akkor ha felkészült - és nincsen kétségem afelől, hogy ön egy ragyogóan felkészült ember -, pontosan tudja, hogy a foglalkoztatásról önálló adatok állnak rendelkezésre, melyek megmutatják, hogy hányan dolgoznak az országban. A munkanélküliségről szóló adatok nem azt mutatják meg, hogy hányan dolgoznak, sőt még csak azt sem, ön ezt nyilvánvalóan tudja, okos ember, művelt ember, egyetemen tanít talán, hogy a munkanélküliségi-statisztika azt mutatja meg, hogy akik nem dolgoznak, azok közül éppen akkor sokfajta szabályozás okán hányan vannak bizonyos statisztikában benne. Azaz, ha azt akarjuk megtudni, hogy hányan dolgoznak, akkor erről kell beszélni.

Ön azt akarta itt elhitetni velünk meg a bennünket nézőkkel, hogy most kevesebben dolgoznak, mint 2002-ben. Ugye, ezt akarta velünk elhitetni? Frakcióvezető úr, attól tartok, hogy a rendelkezésemre álló adatok szerint, ez állítólag KSH-adat, ön nem mond igazat. Nem tudom, hogy lehet-e ezt durvábban fogalmazni. 2002-ben 3 850 000 ember dolgozott a KSH szerint. 2007-ben, ugyancsak kerekítve, 3 900 000. Ez a matematika ma érvényes szabályai szerint - ha ez a Fidesznél is érvényes, csak akkor mondom - ez utóbbi szám 50 ezerrel több, mint amennyi 2002-ben volt. Nem azt állítom, hogy erre büszkének lehet lenni. Egy dolgot állítok: erkölcsből, tisztességből semmiképpen ne olyanok próbálják meg kioktatni a Házat, akik előre felkészült beszédükben félre akarják vezetni az országot, csak azért, mert rövid távú politikai érdekeik így kívánják. (Taps a kormánypártok soraiban. - Zaj a Fidesz soraiban. - Kontur Pál: Az erkölcs Őszödön maradt.)

Dávid Ibolya elnök asszonynak, itteni szerepében frakcióvezető-helyettes asszonynak azt tudom mondani, hogy ha a költségvetési kiadások radikális csökkentését igényli, mint ahogy a szövegében elhangzott, akkor lássuk! Lássuk! De figyelmeztetek azért mindenkit, önt is: Magyarországon a magyar költségvetésből elköltött minden 1 forintból nagyjából 67 fillért, 67-et szociális célokra fordítunk. Azaz igazság, hogy ebben van komoly mozgástér - másban szinte alig, ön is tudja jól. Nagyon tetszetős a bennünket nézőknek, hogy csökkentsük radikálisan a költségeket, a kiadásokat, egészen odáig, amíg meg nem mondjuk nekik: hölgyeim és uraim, tévé előtt ülők, rádiót hallgatók, tudják, mit mondott most az MDF elnöke, frakcióvezető-helyettes asszonya? Pontosan mi sem tudjuk, de nagy valószínűséggel radikálisan adót csökkenteni csak jóléti kiadások terhére lehet. Nyugdíj terhére - meg lehet tenni. Családtámogatás terhére - meg lehet tenni. Szociális, munkaügyi ellátás terhére - meg lehet tenni. A mi kormányunk ezt nem tette meg.

A kiigazítás tekintetében sok vita van közöttünk. Voltak olyan kiadási tételeink, amelyekre úgy vigyáztunk, mint a szemünk fényére. Ilyenek voltak a szociális kiadások. Közgazdák - köztük liberális közgazdák is egyébként - sokszor vitatták, amikor önök azt mondják, hogy nem jó a kiigazítás szerkezete, általában arra szoktak utalni, hogy azért nem jó, mert nem vettünk vissza a kiadásokból, azaz nem tettük azt meg, amire ön felhív itt bennünket: radikális kiadáscsökkentésre. Hozzáteszem, itt politizálni szoktak, ilyen bulvárosan. Az a radikális kiadáscsökkentés, hogy ne vegyenek bútort az államigazgatásban. Persze ez is olyan, amivel el lehet ámítani a bennünket nézőket, de pontosan tudjuk, hogy ez mekkora tétel az egészhez. Radikálisan adót csökkenteni, radikálisan kiadást csökkenteni sajnos egy teljesen megváltozott szociális-jóléti rendszerben lehetne, mint például amit megtettek a szlovákok. Kérdezzék majd meg a Fidesz frakcióvezetőit, mikor Szlovákiára hivatkoznak, vagy a Kereszténydemokrata Néppártét, kívánják-e azt a szociális rendszert. Hozzáteszem, ha azt kívánják, maradna pénz a költségvetésben, maradna, nem kevés. De az az igazság, hogy akkor őszintén kell beszélni. Az igazság és az őszinteség bajnokai terítsék ki a kártyájukat, és akkor meg lehet látni, hogy mit akarnak csinálni. Hozzáteszem, szívesen látom a kiadáscsökkentő radikális lépések sorát, és ha ezt látjuk, akkor megvitatjuk, hogy honnan szeretnének olyan nagyon sok pénzt elvenni. Nem lehet egy szájból hideget és meleget is fújni!

Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy folyó kiadásokra fordítjuk-e, miután régebb óta ül ebben a parlamentben, mint én, elnök asszony, kellő szerénységgel és alázattal jelzem, hogy a költségvetés érvényes szabályai alapján nem lehet, nem lehet kiadáscsökkentésre fordítani. Tudniillik, ezek a bevételek a költségvetésnek olyan részébe... (Dr. Dávid Ibolya közbeszólására:) Sajnos nem módosítás, drága elnök asszony, mert ezek európai szabályok, ezek a bevételek, úgymond, az eredményszemléletű hiányba ezek a bevételek nem vehetők be.

Nagyon szívesen vitatkozom valamennyi frakcióvezetővel, aki itt a teremben van, ilyen kérdésekről, nagyon fontos ahhoz azért az, hogy egymást a) tiszteletben tartsuk, kettő: a tényeket legalább komolyan vegyük. Az ilyen típusú pénzügyi bevételek nem alkalmasak természetüknél fogva, hogy folyó kiadásokat finanszírozzanak, ezért nem érdemes még a kérdéssel sem az országot azzal esetleg fenyegetni vagy bizonytalanságban tartani, hogy lám, lám, itt vannak ezek a gaz szocialisták és liberálisok, közeledik - dehogy közeledik, milyen messze van még! - a következő választás, és így próbálnak meg egy kis pénzt szerezni népboldogító intézkedések bevezetésére. Hát ez bizony nyilvánvalóan félrevezetés lenne.

Hallottunk egy briliáns eszmefuttatást az államadósság növekedéséről, és ennek összehasonlítását egy huszon-egynéhány évvel ezelőtti adattal. 2006-ban egy tévévitán riválisommal a tehenek számának problémájába ütköztünk. Riválisom a magyar mezőgazdaság állapotát azzal kívánta leírni, hogy mennyivel kevesebb tehén van ma, mint '45-ben. Hát meglepett kétségtelenül ez a szám ott a vitában, és megpróbáltam visszakérdezni, hogy de tudja-e, elnök úr, hogy mennyit tejelnek ezek a tehenek. Bajban volt az elnök úr, nem válaszolt erre a kérdésre. Nem szeretném ezt most megismételni önnel, de hát nem érzi, micsoda abszurd dolog az, hogy 2008-ban úgy összességében egy abszolút számot akar összehasonlítani egy 1970-80-as GDP-adattal? Én azért olyan nagyon büszke nem lennék, ha ön ráadásul még készült is előre, frakcióvezető úr, akkor az talán megért volna még egy kis készülést, mert azért így elég gyenge teljesítmény volt. (Derültség a kormánypártok soraiban. - Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Őszöd. - Dr. Semjén Zsolt: Ez magyarázat a 25 milliárdra?)

Ami pedig a sértegetéseket illeti, énszerintem maradjunk annál, ami a beszédben elhangzott. Maradjunk szó szerint annál, amit önökkel megosztottam, annak érdekében, hogy lehessen róla beszélni. Bár azért látom, hogy nincsen olyan közelítés, amellyel a miniszterelnök jót tud tenni az ellenzéki frakcióvezetőknek. Ha bejelentené, hogy mit döntöttünk, akkor egymás után fölállnának, és azt mondanák, hogy ez, kérem szépen, a parlamentarizmus, a társadalmi partnerség lábbal tiprása. Elképesztő! Idejön, eldönti és bejelenti, és a végén azt mondja, hogy punktum, ez lesz!

Ha idejön a miniszterelnök, és azt mondja, hogy szerintünk erre kell menni, ezek a javaslataink, ebben az irányban fogunk majd egészen konkrét ajánlásokat tenni, hónapokra kinyitjuk a vitát, akkor fölállnak a frakcióvezetők az ellenzékből, azt mondják: ez tűrhetetlen. Idejön, és meg sem mondja pontosan, hogy miről döntött a kormány, közjogilag nem is érvényes ez a dolog. Ismerik: ez a van sapkája és nincs sapkája. Úgy látom, egy dolog biztos: hogy az ellenzék és annak frakcióvezetői, bármi is történik, úgy gondolják, hogy az a vita itt közöttünk, hogy önök mindig és mindenben annak a lehetőségét keresik, hogyan lehet, időnként talán nem is méltányosan, hanem méltánytalanul nemcsak a kormányt, hanem nem egy esetben az országot is bántani.

Na, de hogy maradjunk akkor tárgyszerűen a részleteknél, a következő hangzott el a tulajdonosi programról. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új tulajdonosi program lehetővé teszi, hogy állami cégekben pár ezer forint induló befizetéssel akár százezer forint értékű tulajdont vásárolhassanak az emberek, hogy családonként pár százezer, akár egy-kétmillió forintos tulajdon is összejöhessen.

(14.30)

Azt gondolom, hogy ez egy világos beszéd. Világos beszéd arra vonatkozóan, hogy érti és megérti a kormányzó többség, hogy ha biztonságot akar adni sok százezernek vagy milliónak, akkor ennek a biztonságnak az egyik feltétele, hogy kielégítse azokat az álmokat és vágyakat, ami egyébként hajt majdnem minden polgárt, hogy hogyan gyarapodhat, hogyan teremthet több és erősebb hátteret önmaga számára; hogy azok után, hogy lezártuk a privatizáció hagyományos szakaszát, ahol már nem azért kell ezt megtenni, mert bármilyenfajta tőkeigénye van az országnak, hanem lehet nyitni egy új szakaszt, amely arról szól, hogy hogyan lehet emberek százezreinek és millióinak stabilabb, biztosabb hátterét adni, ha úgy tetszik, egy polgári biztonságot teremteni.

Szóval miközben úgy látom, hogy a fő irányokban akár még egyetértés is lehetne, mintha nem sikerülne kitörni abból a körből, hogy nekünk itt egy dolgunk van: hogy helyenként méltánytalanul üssük és verjük egymást. Mást ajánlok: szerintem meg inkább dolgozzunk együtt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu