ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én is a hatóságot maximálisan dicsérni tudom, mert tényleg erőn felül teljesítenek, úgy értve, hogy a törvény sem mindig áll mögötte és igazodik hozzá, sőt mi több, az eszközállományok sem állnak mindig rendelkezésre.

Nem véletlenül utaltam az élelmiszer-biztonság ötpárti országgyűlési határozati javaslatára, ami 2005-ben született meg. Akkor az a döntés született vele párhuzamosan, hogy ezt átvisszük törvényalkotásba is. Azok, akik annak idején részt vettek ebben az ötpárti egyeztetésben, abban reménykedtek, hogy ha majd törvényalkotásra kerül a sor bármelyik törvény esetében, akkor azok az emberek vagy azok a szervezetek részt vesznek a törvényalkotásban is.

Mit tapasztalhatunk ma Magyarországon a magyar parlamentben? Általában a törvényeink úgy születnek, hogy promt, azonnal, előtte nap megkapja a bizottsági tag, majd másnap vagy harmadnap már a parlament tárgyalja. Így nem lehet törvényt alkotni. Azért is lenne fontos, hogy maga a fogyasztóvédelmi bizottság tovább tudjon működni, és akár egy nagybizottság szerepkörét is fölvállalja, hogy az olyan kérdéskörben, amikor törvényi előterjesztés van ezzel kapcsolatban, adva időt arra, hogy valóban a hatósági tevékenység oldaláról megtapasztaltakat, a társadalom széles rétegéből jövő megtapasztaltakat, akár a kereskedelmi láncolatokból jövő tapasztalatokat úgy beledolgozva magába a törvénybe, hogy vele párhuzamosan a társadalomnak is legyen ideje megismerni azt a törvénytervezetet, amivel ő később fog tudni élni. Tehát nemcsak a társadalom, nem mint egyén, mint vásárló, hanem tényleg valóban olyan tájékoztatási rendszert lehet kialakítani, ami alapján az állampolgár is képes a törvényt teljes egészében megismerni, és annak alapján saját maga is mint civil szervezet, a megfelelő lépést megtenni.

A múltkoriban volt a tévében, és az embert mosolyra gerjesztette, hogy a liberalizáció folytán szétvettük a gázszolgáltatást, tehát a termelést, a szolgáltatást és a számlázást, és téma volt, hogy van egy gáztársaság, amelyik olcsóbban adná a gázt. A bemondó mondja: de ugye, nem fog rosszabb minőségű gáz érkezni azon a csövön? Elnézést, mindenki onnan szerzi be a gázt, tehát rosszabb minőségű abszolút nem érkezhet a csövön, még ha egy család megrendeli attól a szolgáltatótól, hiszen annak van egy keresztmetszete, azon több millió háztartás megy végig, és ugyanazt a gázt szolgáltatja. Attól még nem lesz a gáz minősége más, hogy adott esetben egy más szolgáltatótól veszi igénybe, csak az állampolgároknak nincs információjuk, és abban a pillanatban az állampolgár megrökönyödve áll: ugye, nem fognak becsapni engem?

Itt jön be a tájékoztatás fontossága és a törvényeknek az olyan előkészítése, hogy hagyjunk időt rá, jöjjön be egy csomó vélemény, mint ahogy ezt Svájcban is csinálják. Amikor itt beszélünk népszavazásról, Svájcban egy évben akár több népszavazás is van, egy törvény előkészítésénél akár egy vagy két évet is rászánnak arra, hogy valóban olyan törvény kerüljön a parlament elé, ami nem fél évet él meg, nem egy ciklusban hatszor vagy nyolcszor kell tárgyalni, hanem adott esetben több ciklust is kibír egy törvény, és annak igenis nagyon keménynek kell lennie.

Itt jön be tényleg a liberalizáció kérdése. Nagyon sok dolgot felül kellene vizsgálni. Nagyon őszintén megmondom, az Európai Unión belül is, a tagországok részéről is ma már fölmerül az a kérdés, hogy ez a túlzott liberalizáció nem okoz-e kárt az Európai Unió tagországainak, vagy önmagában nem okoz-e kárt az Európai Uniónak. Itt a kábeltévé kérdése, a monopolhelyzetek kialakulása akár a szolgáltatás, akár a termelés, akár egyéb más területeken, ezeket is meg kell vizsgálni.

Nekem van egy nagyon jó tapasztalatom, annak idején 16 hónapig megfigyelő voltam. Szó volt például itt a gyógyszergyártásról, amit te magad is említettél, felmerült az innovatív generikus gyógyszerek kérdése. Amerikában ebből botrány volt annak idején, mert az innovatívot úgy kódolták át, hogy egy kis piszkot beleraktak, és onnantól fogva újból innovatív lett. Az Európai Unión belül 8+2+1 éves védettsége van az innovatív gyógyszereknek. Tehát számos olyan kérdést kellene Magyarországon is valóban mint problémakört kezelni, időt és lehetőséget adni arra, hogy valóban konkrétan át legyenek tárgyalva. A törvényalkotásnak is, a minisztériumoknak is az előkészítési fázisban igenis konzultálni kell, figyelembe kell venni azokat a tapasztalatokat, amelyek nap mint nap érkeznek be.

Ugyanígy a liberalizáció kapcsán számos esetben felmerül a készenléti díj kérdése is. Ma már ott tartunk bizonyos szolgáltatás területén, hogy magasabb lesz a készenléti díj, mint magának a terméknek az odajuttatása és annak a kiszámlázása. Óriási botrányok vannak jelen pillanatban a gázszolgáltatás, a különböző szolgáltatások területén a számlázásokkal. Ha nincsenek meg a jogvédő szervezetek vagy az állampolgárok ügyvédei, fogalmazzunk így, akkor emberek millióit vagy százezreit csapják be úgy, hogy egyszerűen képtelenek a számlát átnézi, mert nem értenek hozzá, nincs meg a megfelelő felvilágosítás, bonyolulttá teszik magát a számlázását, és az állampolgár áll és néz. Idáig fizetett, mondjuk, 7 ezer forintot valamiért, aztán jön egy számla 120 ezer forintról. Ki védi meg őket? Pontosan ezért lenne fontos az, hogy a fogyasztóvédelmi bizottság ezt a szerepkört ne hagyja abba azzal, hogy került egy határozati javaslat a parlament elé, hanem tényleg próbálja ösztökélni a mindenkori kormányt arra, hogy valóban teret, lehetőséget, ismeretet, információt lehessen egy törvényalkotásba beledolgozni, és ahhoz a megfelelő eszközöket, forrásokat biztosítani a hatóság számára is, mert úgy lesz hatékony.

A parlamentben is felvetünk olyan kérdést, mint a magyar termékpiac védelme, nem véletlenül mondtam a magyar termék-piac védelmét. Oda fogunk jutni, hogy a hazai termék-piac védelem szabályszerűen le fog épülni. Erre is nagyon konkrét javaslatokat kellene tenni. Azért is mondtam példaként az élelmiszer-biztonság kérdését, mert mindannyian abban a hiszemben voltunk, hogy majd a törvényalkotásnak is részesei lehetünk, azokkal az információkkal, amelyek abban az ötpárti egyeztetésben felgyülemlettek. Hiszen mi is számos érintettet meghallgattunk, és igenis információk ezrei érkeztek be, de ezekből kellene valóban törvényt alkotni és olyan törvényeket, amelyek tartósak.

Volt bizottsági ülésünk, ahol az európai kamara képviselője mondta el, hogy Magyarországon a jogszabályok és az adórendeletek túlságosan sűrűn változnak ahhoz, hogy stabilitást érezzen bárki Magyarországon. Azért lenne fontos, hogy tartós, tartható, az állampolgárok számára megbízható törvények szülessenek, és azok, azt lehet mondani, kiskapuk nélkül végrehajthatók és számon kérhetők is legyenek. Akkor van értelme, hogy nagyon határozottan, keményen lehessen büntetni, mert azt hiszem, számos példa volt az utóbbi időben is, hogy akár üzletbezárás esetén vagy akár nagyobb mérvű büntetés esetén mosolyogtak egyet, majd elpereskedünk öt évig. A tendencia sajnos erről szól, és ezért kellene valóban ezeket a kérdésköröket ennek a bizottságnak úgy továbbvinni, hogy kontrollja is legyen a törvényi előkészítésnek, és valóban bevonni a társadalmat, a civil szervezeteket, a fogyasztókat, az értékesítő láncokat és azokat a cégeket, akik jelen pillanatban adott esetben adósak a tiszta törvények betartásával.

Nézzünk meg egy svájci állampolgárt! Kételye nem merül föl abban, hogy átvágják. Nem tendencia, nem csinálnak sportot belőle, és nem véletlen az, hogy a svájci állampolgár, ha ilyet tapasztal, akkor a leghangosabb, és abban a pillanatban igenis nagyon kemény büntetéseket von maga után. Ebbe az irányba kellene nekünk is elmozdulni, és ezért is javaslom, és örülök egyébként, de ugyanezt kellene egyébként majd a génmanipulációval kapcsolatos törvények további megalkotásánál is következesen végrehajtani vagy a fenntartható fejlődés tanácsának a kialakításában, mert ezeknek van igazán szerepük.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu