DR. FÓNAGY JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm mindhárom képviselőtársamnak és államtitkár úrnak, hogy kitartott ezekben a délutáni órákban.

Nem engedek a csábításnak, hogy az itt előttem tornyosuló számos szakértői javaslatból megelőlegezzem a részletes vitát, ezért engedjék meg, hogy az általános vita keretei között maradva mélyen egyetértsek mind az előterjesztő által előadottakkal, mind a főbizottság többségi véleményét ismertetővel, mind Lakos képviselő úrral, aki részletes szakmai indokolással megerősítette azt, hogy Magyarországon a földgázellátásról szóló törvény miért rendkívül fontos gazdasági törvény, és miért ennek a választási ciklusnak talán az egyik legjelentősebb gazdasági jogszabálya.

Az előzmények, körülmények és a jelenlegi helyzet felvázolása - meggyőződésem szerint - korrekt volt. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy Magyarországon a földgáz alapvetően meghatározó, mind az ipari, mind a lakossági energiaellátásban nagyon jelentős, és ha hozzávesszük, hogy a magyar villamosenergia-ellátás jelentős része is földgázbázisú, akkor úgy gondolom, ezzel a jelentőségét ennek az energiahordozónak csak növeljük.

Teljes az egyetértés abban is, hogy az elmúlt évtizedekben túlfejlesztett magyar földgázhálózat gyakorlatilag Hollandia mellett Európa egyik legnagyobb fogyasztójává tesz minket. Hogyha hozzátesszük azt is, hogy gyakorlatilag az ellátásunkban a sajnálatosan csökkenő hazai termelés mellett az import kilencven-egynéhány százaléka gyakorlatilag orosz gáz, és gyakorlatilag egy csövön, egy rendszeren jön be az országba, akkor úgy gondolom, hogy a "van" állapot felmérése mind az előterjesztő, mind a Ház akár kormánypárti, akár ellenzéki oldaláról korrekten megtörtént. Tehát abban vita, hogy mi a jelenlegi helyzet és mennyire fontos, meggyőződésem szerint nincs.

A kérdés az, amiben eltérnek a vélemények - és ebben az egyes bizottságok kisebbségi előadói is véleményt nyilvánítottak -, hogy az előttünk lévő törvénytervezet alkalmas-e arra, hogy ezt a nagyon fontos feladatát betöltse. Jelent-e a jelenlegi, most előttünk levő törvénytervezet a jelenlegi szabályozáshoz képest olyan előrelépést, amely utat mutat ebből a jelenlegi helyzetből.

Szakmailag teljes mértékben egyetértünk azzal a közelítéssel is, hogy a tavaly ősszel az Országgyűlés torkán lenyomott villamosenergia-törvény és a jelenlegi gáztörvény között számos szakmai analógia van - és kell hogy legyen -, hiszen mindkettő mind az ipar, mind a gazdaság, mind a lakosság ellátása szempontjából rendkívül jelentős.

Vegyük sorra, hogy tulajdonképpen mi az, amit ez a törvénytervezet megold vagy megoldani képes, és mi az, amire megítélésünk szerint jelenleg nem ad választ.

(14.00)

Könnyű lenne ezekre a kérdésekre válaszolni, azt mondhatnánk, hogy van egy nemzeti energiakoncepciónk, amely ismeri a jelenlegi helyzetet, és megmutatja azokat a fő irányokat, amelyekbe a magyar gazdaságpolitika, a magyar energiapolitika el kíván mozdulni. De sajnos, nincs nemzeti energiakoncepciónk, annak ellenére nincs, hogy az elmúlt hetekben történtek kísérletek arra, hogy a Magyar Országgyűlés ezt megtárgyalja. Sokévi ígéret és egypár hónapos előkészület után ez az előterjesztő által ilyen nagyon muszáj-feladatként letudott koncepció tulajdonképpen nem ütötte át a küszöböt. Ennek következtében sajnálatos módon a Magyar Köztársaságnak nincs energiakoncepciója, tehát nincs mihez viszonyítani egy, ismétlem, mindnyájunk által rendkívül fontosnak tartott jogalkotási aktust.

(Nyakó Istvánt a jegyzői székben Gulyás József
váltja fel.)

Felmerül természetesen a kérdés, hogy akkor hogyan volt lehetséges a villamosenergia-törvényt megtárgyalni és elfogadni. Úgy, ahogy megtárgyaltuk és elfogadtuk: hogy elfogadtunk egy uniós kötelezettségekre esetenként joggal hivatkozó kötelező feladatot, majd több tucat végrehajtási norma utólagos vitájának, bizonytalanságnak kitéve tulajdonképpen arra rendkívül alkalmatlan időpontban életbe léptettük, amelynek a hatását látjuk. Ma Magyarországon nincs olyan szakmai szervezet, felhasználó vagy fogyasztó, vagy akárki, aki azt mondaná vagy mondta volna az elmúlt napokban, hetekben, hogy a villamosenergia-törvény egy sikeres jogszabály volt. Nagyon nagy szükség volt rá, kell is, ugyanakkor nem hozta meg, legalábbis a mai napig, a sikereket.

Nagyon célszerű lenne, ha a gáztörvénynél ezt elkerülnénk, amíg nincs nemzeti energiakoncepciónk, amíg ezekre a kérdésekre, hogy van egy jelentős túlfogyasztás, egy túlfejlesztés, hogy van egy jelentős energia-többletfelhasználás, hogy szükség lenne a gázimportunk diverzifikálására, ezekre koncepcionális kapaszkodóink, reményeink és lehetőségeink szerint valamilyen konszenzussal elfogadott kapaszkodóink lennének, és ahhoz viszonyítanánk a gáztörvényt. Hogy ez mennyire szükséges, azt a tegnap, a ma meg a holnap eseményei bizonyítják, hiszen Magyarország nagyon jelentős nemzetközi szerződések megkötése előtt áll, legalábbis az ismert sajtóközlemények szerint, és bizony nem mindegy, hogy Magyarország az energiafüggőségét növeli, az Európai Unió rendszerével együtt, amellett, anélkül, urambocsá!, esetenként annak ellenére képzeli el. Tehát nagyon kellene valami olyan rendszer, amihez ezt viszonyítani tudjuk. De ismétlem, ilyen egyelőre nincs.

A bizonytalanságot növeli sajnálatos módon, hogy több olyan lépés történt akár az elmúlt évtizedben, amely mára bebizonyította azt, hogy az energiapiac hosszú reakcióideje miatt nagyon meg kell fontolni azt, hogy lépünk, és ha igen, akkor merre és mit. Csak két példát engedjenek meg. Az egyik a MOL értékesítése, amelyet annak idején egy remek üzletnek tartottak - és most messze nemcsak az értékpapírok eladási árára és a jelenlegi árfolyamára gondolok, mert urambocsá!, az üzletben benne van a rossz üzlet lehetősége is, és ezt elvi súllyal én nem kívánom felvetni -, de hogy tavaly ősszel, amikor a MOL-nál egy ellenséges kivásárlási szándékra az államnak kényszerűen lépnie kellett, hogy az milyen nagyon kellemetlen következményekkel járt, és azt kell mondanom, hogy mind a mai napig lezáratlan következményekkel járt, azt mindnyájan tudjuk. Tehát nem lehet egy pillanatnyi valamifajta elhatározással meglépni dolgokat, aminek nem látjuk a következményeit.

Vagy a bizonytalanságot növeli, és Lakos képviselő úr már utalt rá, bár a távfűtés kapcsán, hogy például a hazai adórendszerben nincs igazán az energia kérdése szabályozva. A gáz után fizetendő áfakulcs az elmúlt időszakban már volt 12 százalék, volt 15 százalék, volt 20 százalék. Mindegyik sok nyilvánvalóan, és rontja mind a versenyképességet, mind árt a kisfelhasználóknak, de ez egy másik kérdés. A fő gond az, hogy nem lehet vele számolni. Nem tudnak a távfűtők sem vele számolni, nem tud vele a gazdaság számolni, és bizony a kisfogyasztók sem tudják, hogy otthon a gázkazánjukat cseréljék le vagy cserépkályhát építsenek, ami azért, lássuk be, egy család költségvetésében nem közömbös és nem mindegy.

Nem ad ez a törvénytervezet arra az ugyancsak alapvetően koncepcionális, vagy ha úgy tetszik, stratégiai kérdésre választ, hogy mennyivel javítja az ellátás biztonságát, mert az energiánál azért a megfizethetőség mellett az ellátásbiztonság a legfontosabb kérdés. Vannak benne olyan részintézkedések, amelyek elsősorban a piac kinyitása, a piac liberalizációja kapcsán nyilvánvalóan technikailag adnak a fogyasztók különböző csoportjai részére bizonyos biztonságot. Megint a Lakos képviselő úr által igen részletesen elmondottakra szeretnék hivatkozni, akár a végső menedékes státus, az egyetemes rendszer, tehát ad valamit; de hogy magának az országnak az energiaellátási biztonságát, a földgázbiztonságát mivel kívánja szavatolni, erre bizony nem kapunk választ.

A bizonytalanságnak talán legnyilvánvalóbb jele, és ez a bizottsági munka során is kiderült, mi több, talán konszenzussal vagy legalábbis némi szakmai egyetértéssel egy irányba ment, hogy a bevezetés lehetséges időpontját sem tudtuk megállapítani. Abban egyetértés volt, hogy ezt idén biztos nem lehet, arról volt szó, hogy 2009. január 1-je, esetleg 2009 közepe, de mindenképpen egy ilyen nagy jelentőségű törvénynél az alkalmazás időpontja már a felkészülés miatt is nem pusztán egy technikai kérdés.

Mindösszesen tehát tisztelettel azt javaslom és kérem, és mi ezt fogjuk a parlamenti vitában képviselni, hogy legalább a nemzeti energiakoncepció elfogadásáig ennek a törvénytervezetnek a vitáját függesszük fel, majd az elfogadott koncepcióhoz mérjük ezt a törvényt. Mindazokat az észrevételeket, amelyekre az előttem szólók már akár módosító indítványként utaltak, és amelyek többségének vitáját a villamosenergia-törvénynél már egyszer lefolytattuk, ennek a szövegezésénél vegyék figyelembe, és az előterjesztő egy olyan tervezetet hozzon a magyar parlament elé, amelynek jó esélye van arra vagy lehetne arra, hogy ezt a nagy jelentőségű, mindnyájunk által nagy fontosságúnak tartott törvényt valamifajta nemzeti konszenzussal vagy legalábbis egy parlamenti konszenzussal fogadjuk el. Ez a szövegtervezet, ami előttünk van, jelenleg erre nem alkalmas. Ezért ezt ebben a formában nem tudjuk támogatni.

Köszönöm kitartó figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu