DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a H/4978. számú, a nemzeti éghajlat-változási stratégiáról szóló indítvány vezérszónokaként néhány általános megjegyzést tegyek, azután pedig magáról a dokumentumról, részben annak formájáról, részben annak tartalmáról szóljak a rendelkezésre álló időkereten belül.

Mindenekelőtt szeretném nagyon határozottan rögzíteni, hogy a Magyar Szocialista Párt támogatja a nemzeti éghajlat-változási stratégiával kapcsolatos előterjesztést és törekvéseket. Szeretném én magam is részben személyesen, részben a Magyar Szocialista Párt egésze nevében köszönetemet kifejezni a nemzeti éghajlat-változási stratégia tudományos megalapozásáért végzett kiemelkedő munkájáért a VAHAVA kutatóteamjének, akiket itt Láng István úr és Harnos Zsolt úr képvisel a meghívottak között.

Én 1994 óta vagyok Óbuda megválasztott országgyűlési képviselője, így személyesen azt gondolom, hogy az azóta eltelt idő valamennyi, nem kevés döntését figyelembe véve talán a legfelelősségteljesebb döntés meghozatala előtt állunk, ugyanakkor ebben meglehetősen biztató az a támogatás, ami eleddig elhangzott ezekben a kérdésekben. Persze, én magam nagyon nem szeretek ezzel a szónoki fogással élni, de a jelenlétből következően úgy tűnik, nem minden képviselő gondolkodik így. Bízom benne, hogy az itt lévő delegátusok azt a határozott egységet jelentik, hogy igen, a frakciók, akiket ideküldtek ebben a vitában részt venni, azok véleménynyilvánításában teljes mértékben egyetértenek.

Engedjék meg, hogy miközben rendkívül sok pozitív megjegyzés hangzott már eddig is el ebben a vitában, amelyekkel egyetértek, mégis az általános megjegyzéseim zárásaként azzal a dilemmával foglalkozzak, ami a stratégiai tervezés honi hiányosságai miatt állhatott elő. Van az országnak fenntartható fejlődési stratégiája, erről kormányhatározat született. Arról, hogy a 2008-2025 közötti időszakra nemzeti éghajlat-változási stratégiát kell a kormánynak beterjesztenie, egy tavalyi törvény, a 2007. évi LX. törvény szól, sőt ez egyáltalán a nemzeti éghajlat-változási stratégiával kapcsolatos további tervezési kérdésekkel is foglalkozik, és jelentéstételi kötelezettségeket is érint. Most itt van előttünk, a kormány a törvényi kötelezettségnek eleget téve beterjesztette ezt az országgyűlési határozatot, ezzel párhuzamosan fut egy energiapolitikai előterjesztés, ugyancsak országgyűlési határozat formájában, miközben a kormány már a megújuló energia stratégiáról határozatban foglalt állást, illetőleg bizonyos energiahatékonysági akciótervet is elfogadott.

Ezeknek a dokumentumoknak a hierarchikus rendje nem teljesen áll még össze - gondolom, ezt is indokolt lesz felülvizsgálni -, és az egyes tervezési-stratégiai dokumentumokban megjelenő időtávok is meglehetősen vegyes képet mutatnak, hogy csak a két, a mai napon itt szereplő stratégiai dokumentumról beszéljek, egyrészt az energiapolitikáról, ami 2020-ig szól, ez utóbbi a most tárgyalás alatt lévő éghajlat-változási stratégia 2025-ig terjedő időszakra szól, miközben természetesen azt is tudjuk, hogy az éghajlat-változási stratégiában hozott döntések és az azzal kapcsolatos cselekvés hosszabb kihatásúak. Mindezzel párhuzamosan, egyetértve a zöldalkotmányozás fontosságával és a dokumentum ebben betöltött helyével, ezekben a kérdésekben is sikerülne rendet vágni, ha szabad így fogalmazni, akkor, és ez dolgunk is, ha a fenntartható fejlődési tanácsról szóló országgyűlési határozatnak megfelelően ez év május 31-ig azt a fórumot létrehozzuk, amelyik az általam itt elmondottak alapján is láthatóan még egy picit kusza dokumentum- és időtávképben is rendet tudna vágni.

Ezen általános megjegyzések után magáról a dokumentumról. Formai értelemben hasonló dokumentumot tartunk a kezünkben, mint annak idején az ugyancsak a környezetvédelmi tárcánál folyó tervezési munkát dicsérő nemzeti környezetvédelmi program. Merthogy egy nagyon-nagyon rövid országgyűlési határozat van, és annak melléklete a lényegi dokumentum. Ami természetesen felvet olyan kérdéseket, hogy vajon tudományos megállapításokhoz helyénvaló-e módosító indítványokat benyújtani. Úgy gondolom, nem. Úgy gondolom, nem. Ebben a dokumentumban ugyanakkor benne találhatók mindazok a követelmények, mindazok az elvi döntések, amelyek egy stratégiával szemben támaszthatók.

Maga a dokumentum összesen öt fejezetben és három mellékletben foglalkozik a lényegi kérdésekkel, és való igaz, elmélyült olvasást is igényel az, hogy a cselekvésekben ne tévedjünk el. De mit is várhatnánk egy stratégiától, ami ráadásul olyan ügyeket is érint, amely nem kizárólag az általunk befolyásolható szférához tartozik? Mert a tudomány, és erről nálamnál avatottabb emberek sokkal hihetőbben is tudnak beszélni, a tudomány véleménye az, hogy az éghajlatváltozás itt van. Nem az a kérdés, hogy lesz-e, hanem itt van, és ez, ha nem teszünk semmit, akkor működik, ez az éghajlatváltozás olyan következményekkel jár, ami az ember, az emberiség életfeltételeit akár oly mértékben is megváltoztathatja, hogy az ellehetetleníti egyáltalán az ember létezését a Földön. Erre persze sokan még azt mondhatják, hogy ó, hát ilyet még senki nem élt meg. Azt gondolom azonban, hogy azok a jelzések, amelyekkel a hétköznapi ember is egyre gyakrabban találkozhat, többek között akár az elmúlt napokban, amikor a tavalyelőtti augusztus 20-aihoz hasonló orkánerejű szél tépázta az országot és egész Európát, amelyek ugyanazoknak a tudósoknak, akik az előbbi apokaliptikus képet is előrevetítik, ha nem történik cselekvés, ez is az ő igazukat bizonyítja.

Tehát lehet abban valami, amit a tudósok mondanak. Itt az ideje nekünk, politikusoknak, akiknek dolgunk a társadalom vezetése, a társadalom nevében a szükséges döntések meghozatala, hogy ebbe az irányba fordítsuk a tekintetünket, hogy vajon amit a tudomány a kibocsátások csökkentése, az alkalmazkodás és az ezzel kapcsolatos emberi magatartások dolgában mond, javasol, az helyénvaló-e, itt van-e az ideje. Itt van az ideje, erről szól a nemzeti éghajlat-változási stratégia.

Természetesen egy kis ország lévén fontos azt is tudnunk, hogy a hatásunk mekkora. Nagyon lényeges kérdésnek tekinthetik, és a szkeptikusok gyakran mondják, hogy programok is születtek, itt van ez a Kiotó, elhatározták, hogy csökkentik a kibocsátást, mi, magyarok teljesítettük is a vállalásainkat, ehhez képest nem csökkenés van, hanem növekedés a kibocsátásban. Ez tény. Ugyanakkor ez a tény nem arra kellene hogy sarkalljon bennünket, hogy áh, úgy sincs mit tenni, hanem éppen arra, hogy még határozottabb lépéseket tegyünk a nemzetközi kötelezettségvállalások terén, és ebből a szempontból is fontos, hogy a nemzeti éghajlat-változási stratégia, ahogy a miniszter úr is mondta, a minimum teljesítendőt fogalmazza meg e tekintetben.

A jövőkép vonatkozásában a Magyar Szocialista Párt álláspontja is az, hogy ez nem egy gazdaságellenes, nem versenyképesség-ellenes stratégia.

(12.20)

Sokkal inkább arról a kihívásról van szó, hogy egy olyan gazdasági jövőképre van szükség, amely egyidejű gazdasági növekedés mellett biztosítja például a kibocsátások csökkentését. Az időszerűséget illetően: szerte a világon minden hozzáértő közgazdász azt mondja, minél később látunk hozzá, eltekintve még attól is, hogy ha nagyon későn kezdünk hozzá, akkor már talán lehetőség sem lesz a hozzákezdésre, de minél később fogunk hozzá a kibocsátáscsökkentés és az alkalmazkodás időszerű kérdéseinek megoldásához, annál többe fog kerülni. Ezt elkerülendő szükséges a nemzeti éghajlat-változási stratégia elfogadása és érvényesítése is.

Kibocsátáscsökkentés és alkalmazkodás, valamint mindezek tudatosítása, ezek a fő prioritások, ahogy erről Fodor miniszter úr is beszélt. Az Európai Unió három húszasa - nevezetesen az üvegházhatású gázok 20 százalékos csökkentése, az energiatakarékosság révén elért 20 százalékos csökkenés, a megújuló energiaforrások 20 százalékos részarányának, ezen belül a plusz 10, a folyékonyban a 10 százalékos bioüzemanyag - önálló vállalásai az EU-nak. Ebben a stratégiában leírt mértékben a Magyar Köztársaság részvételi elkötelezettsége szerepel.

Fontos tudni, hogy ez nem egészen egyszerűen makrogazdasági ügyek ilyen-olyan elintézésén múlik. Az anyag nagyon precízen foglalkozik azokkal a faktorokkal, hogy mik okozzák, a kibocsátásban mely szektorok a legjelentősebbek. Talán az érdeklődők számára is meglepő, hogy a lakosság részvételi lehetősége milyen óriási. És most nemcsak a tudatosságra gondolok, hanem a lakossági célú energiafelhasználás oldaláról - amely az összkibocsátás több mint egyharmadáért vagy közel egyharmadáért felelős - óriási tartalékok vannak. És itt nem hatalmas ügyekről van szó, csak mint hogy csökkentsük az energiaigényünket. Ez így nagyon csúnyán hangzik. Mit is érthetünk ez alatt? Például érthetjük ez alatt, hogy olyan szigetelési technikákat kell alkalmazni, meglévő épületeinket, házainkat, lakásainkat úgy célszerű szigetelni, utószigetelni, hogy kevesebb fűtési energiát kelljen arra ráfordítani.

Itt gyakran elhangzik az is, hogy persze, akinek van rá pénze. No, itt van a feladat, gondolkodjunk el azon, hogy az egyébként a lakosság energiaellátása érdekében nyújtott állami támogatások jól működnek-e. Itt most nemcsak arra gondolok, hogy oda megy-e, akit érint, mert megítélésem szerint, ha rászorultsági alapon működik, akkor biztos, hogy jó helyre megy. De azt is hallottuk, hogy csak javarészt vannak meg a források. Ha pedig csak javarészt vannak meg a források, akkor nagyon érdemes megnézni, hogy hány forintot mire fordítunk. A feladat nem az, hogy a kibocsátás további növelését eredményező lakossági gázfogyasztáshoz szükséges vásárlóerőt biztosítsuk, a feladat sokkal inkább az, hogy az energiaigénynek megfelelő tehetősségét biztosítsuk a lakosságnak, miközben a kibocsátást lehetőség szerint csökkentjük. Ez pedig azt kellene hogy jelentse, hogy olyan lakossági energiatámogatásokra lenne sokkal inkább szükség a mostaniak helyett, amelyek megteremtik azt, hogy nem energiafaló kazánok, nem szigetelés nélküli lakások vannak, hanem éppenhogy energiatakarékos kazánok fűtenek olyan házakat, amelyekben sokkal kevesebb energiát kell felhasználni, mert annak a szigetelése sokkal jobb.

Nagyon sokan megriadnak az éghajlat-változási stratégia lakossági összefüggéseit illetően, amikor arról van szó, hogy bizony a legnagyobb kibocsátók egyike a közlekedés és ezen belül is a személyautó. Igen, ezzel számot kell vetni. Nyilván senki nem gondolhatja azt, hogy olyan programok indulnának el e nemzeti éghajlat-változási stratégia kapcsán, hogy radikálisan csökkentsük az autók számát, de igenis szükséges és fontos a szállítási igények mérséklése, ebben a lakossági szállítási igények mérséklése és a közösségi közlekedés térnyerésének elősegítése.

Az alkalmazkodás fejezet érinti lényegében mindazokat az elemeket, amelyekben olyan változások szükségesek, amelyek az egyének, a kisebb-nagyobb közösségek és ezen keresztül a nemzet önvédelmi és védekező képességét megteremtik, illetőleg azt fejlesztik. Ha az itt érinthető területeket nézzük, a természet, az élővilág, a vizeink, az emberi egészség, az élelmiszer, az erdészet, a területfejlesztés ügyeit, akkor talán lehetne úgy fogalmazni, hogy ebben az országban olyan képet kellene kialakítani, ahol is minden településhez tartozna egy-egy tó, egy-egy erdő, és ez az az emberi környezet, amely az ember klímaváltozás közepette való alkalmazkodóképességét is erősíteni tudja.

A stratégia végrehajtását illetően a dokumentum számba veszi az élet szereplőit, hogy vajon kinek mi a dolga vele. Az államnak szabályoznia kell, megfelelően szükséges a stratégiák összehangolása. Itt szeretném fölhívni a figyelmet arra az összefüggésre, hogy elfogadása esetén a nemzeti éghajlat-változási stratégia bele kell hogy épüljön, kell hogy integrálódjék valamennyi korábbi elfogadott stratégiákba és programokba. Ez pedig azt is kell hogy jelentse, hogy ha most sokan úgy gondolják, úgy érzékelik, hogy bizonyos fejlesztési elképzelések olyan irányokat vettek, ami mintha nem lenne összeegyeztethető mindazokkal a kívánalmakkal, mint ami itt van, elfogadása esetén ezen programok folyamatos felülvizsgálatát kell hogy jelentse. S erre nemcsak hogy szükség, de lehetőség is lesz, hiszen, mint az Európai Unió költségvetéséből történő támogatások esetén, vannak olyan felülvizsgálati időszakok, amelyek kellő alkalmat biztosítanak arra, hogy ha korábban nem, e felülvizsgálat kapcsán legyenek érvényesíthetők ezek a megközelítések, egy kicsit szaporítva is azokat a forrásokat, amelyek ma még csak javarészt állnak rendelkezésre.

Mindenkinek dolga van vele. Nem úgy áll a dolog, hogy az egyik oldalon vannak az egyébként nagyon harcos környezetvédők, a másik oldalon pedig a környezetet és a természetet tönkretenni szándékozó emberek. Ez a stratégia és ez a program akkor tud működni, ha nem egyszerűen csak a különböző politikákba, hanem a gazdálkodás, az üzleti vállalkozások, a fogyasztás mindennapjaiba integrálódik, az egyszerű állampolgár mindennapos döntésévé válik a klímatudatosság, és nem csak ilyen alkalmakkor jelennek meg olyan kereskedelmi reklámok, amelyek autókat úgy próbálnak eladhatóbbá tenni, hogy bizony egy év alatt egy tonnával kevesebb szén-dioxidot bocsátanak ki. Én ennek örülök, és azt gondolom, hogy nagyon helyénvaló, pontosan jelzi, hogy szükséges a környezettudatosság fogyasztói és gazdálkodói, üzleti vállalkozási vonatkozásainak a megerősítése.

Rendszeres beszámolási kötelezettséget konstituál az éghajlat-változási stratégia, az ehhez szükséges összevethetőséget a nyomonkövetési fejezetben leírtak lehetővé kívánják tenni. Azt gondolom, hogy ha komolyan veszi magát az Országgyűlés és az ország politikai vezetése, akkor az elkövetkező idők beszámolói folyamatosan azonos tényadatok összevetésén keresztül próbálják bemutatni az előrelépést.

Azzal kezdtem, hogy a Magyar Szocialista Párt támogatja a nemzeti éghajlat-változási stratégiát. Támogatjuk, mert meggyőződésünk, hogy ez egy felelős lépés egy új, élhető Magyarország irányába.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu