ÉKES JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Jelenlévők! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében én magam is üdvözlöm Láng István akadémikus urat. A VAHAVA-program, amit évekkel ezelőtt elkezdtek, természetkutatók, éghajlatkutatók, környezetkutatók, társadalomkutatók és a társadalom széles rétegének a bevonásával alakult ki, és ma az éghajlat-változási program gerincét képezi.

Szeretnék egy dologra rávilágítani, a Katona Kálmán által elmondottakra. A napokban Szűcs Lajos (Sic!) szívsebész professzor az egyik előadásán úgy fogalmazott, hogy Magyarország a Kárpát-medencében talán az egyik legcsodálatosabb helyen fekszik, minden adottsággal, mindazon éghajlati viszonyokkal és minden olyan természeti értékkel, amiket ha nem tisztelünk, nem becsülünk, akkor a magyarság szép lassan elveszti önmagát. Ha a kiotói egyezményre gondolunk, amelyben felhívták a világ figyelmét arra, hogy milyen súlyos következményei lehetnek és lesznek az éghajlatváltozásnak, amit napjainkban már Magyarországon is nagyon keményen érzünk - többen is visszahivatkoztak az elmúlt napokban történt katasztrófákra -, akkor figyelmeztető mindenki számára, hogy a globális felmelegedést, az éghajlatváltozást senki nem tudja elkerülni. Nem véletlen, hogy az ENSZ részéről is olyan hihetetlenül kemény adatok kerültek napvilágra, amelyek rávilágítanak arra, hogy ha az emberiség rosszul sáfárkodik, rosszul gazdálkodik, akkor olyan katasztrófa közelébe jut, amely megkérdőjelezi az emberi lét jelenlegi folyamatát, és megkérdőjelezi magának az emberi együttlétnek a folyamatát.

Miért mondom ezt? Azért, mert ha az éghajlatváltozás bekövetkezik - aminek egészségügyi vonzatai is vannak -, akkor nézzük azt, hogy mennyi lesz a Föld népessége pár száz év múlva - 9 milliárd körüli -, hogy sáfárkodunk a természeti forrásainkkal - ezeket egyre jobban kimerítjük -, az egészség ellenében próbáljuk a természeti értékeket, kincseket egyre inkább az emberiség javára fordítani úgy, hogy szabályszerűen kiraboljuk a természetet, kiraboljuk a Földet, ami tovább fokozza és felgyorsítja az éghajlatváltozás tényét.

Mit tettünk az elmúlt időszakban? Ma a parlamentben napirend előtt számos vita és csata zajlott a fair play kérdéséről. Szeretném az állampolgárokat is pár dologgal megismertetni. Egyrészt tavaly már elkezdődött a parlamentben egy nagyon kemény ötpárti egyeztetés az élelmiszer-biztonság kérdésével kapcsolatosan, s ebben az éghajlatváltozás is szerepet játszik, mert ha nem úgy alakítjuk át a növénytermesztést, ahogy az éghajlat változása bekövetkezik - erre Láng professzor úr is több alkalommal felhívta a figyelmet -, akkor késésben leszünk.

A másik ilyen dolog a jövő nemzedéke ombudsmanjának a kérdése. A harmadik ilyen dolog a génmanipulált termékek kérdése. A negyedik ilyen dolog, amit együtt alkottunk meg a parlamenti vitában, és amiben közösen hoztunk döntést, határozatot, az a fenntartható fejlődés kérdése. Május végéig kell letenni annak a tanácsnak a kialakítására történő javaslatot, amely előrevetítheti Magyarországon - furcsa, hogy ezt mondom - egy kétkamarás parlament megteremtését, ahol a tudomány és a társadalom közösen próbál olyan programalkotásban, olyan stratégiai elemek alkotásában részt venni, amelyek a mindenkori kormányok számára - feladatot és eszközt is hozzárendelve - próbálják meghatározni Magyarország hosszú távú jövőjét.

Furcsának tartom - ezt miniszter úrnak is mondom -, hogy tavaly úgy rakta le a magyar kormány a fenntartható fejlődés stratégiáját az Európai Unió asztalára, hogy annak se parlamenti, se társadalmi vitája nem volt, hisz utólag hoztuk meg azt a döntést, amellyel létrehozunk egy tanácsot - ebben közösen és egyhangúlag döntött a magyar parlament -, aminek meg kellett volna előznie a leadott stratégiát.

De ugyanilyen kérdés Magyarország számára a termék-piac védelem. Mert ha az éghajlatváltozásra tekintünk nemzetbiztonsági szempontból, és ha ezekre nem figyelünk oda, akkor a hazai termék és piac teljes egészében elveszíti a szerepét. Egyébként pedig milyen természeti értékeink vannak? Mivel tudunk sáfárkodni társadalmi és természeti értékek tekintetében? Itt jön be a vízbázis kérdése. Ma Európában a legtöbb ivóvízzel Magyarország rendelkezik. A világban az ivóvízkészlet mennyisége fogy. 2,5-3 százalékra tehető az ivóvíz nagyságrendje, s az olvadások következtében ebből 1-1,5 százalék szép lassan el fog tűnni, beolvad a tengerekbe.

Emlékezzünk vissza arra a parlamenti vitára, amikor a nemzeti vagyon kérdéséről volt szó éjszaka fél 4-kor, amikor a parlamenti többség - önök ott a túlsó oldalon - úgy döntött, hogy a regionális vízbázisok értékesítését is számba veszi Magyarország. Mivel rendelkezünk? Európában a legtöbb ivóvízzel Magyarország rendelkezik. Európában a legtöbb termálvízzel Magyarország rendelkezik. Itt jön be az éghajlatváltozás kérdése, valamint a nemzetbiztonsági kérdés is.

De az Egészségügyi Világszervezet is felhívta a figyelmet arra, hogy ha az éghajlatváltozás ilyen mértékben fokozódik és terjed, akkor abban a pillanatban lesznek olyan területek a Földön, ahol az elsivatagosodás még nagyobb mértékben lelhető fel. Ha a vízkészletek kimerülése miatt nem lesz víz, akkor nem lesz élelmiszer sem, mert ha nincs víz, akkor nincs táptalaj sem az egészséges növényzet fejlődéséhez, és emberek százmilliói fognak menekülni. De hova fognak menekülni? Azokra a területekre - a VAHAVA-program is rávilágít erre -, ahol bizonyos adottságok fellelhetők és megtalálhatók. Ilyen például Magyarország és Európa is. Ezekre is fel kell készülni.

Itt mondom miniszter úrnak - nagyon sajnálom, hogy Podolák képviselőtársam kiment -, hogy foglalkoznunk kell a fenntartható fejlődés stratégiájával, a kiotói egyezménnyel, a Magyarország által felvállalt kötelezettségekkel például az alternatív energiák tekintetében is. Hisz Magyarország éghajlati viszonyai adottak arra, hogy az alternatív energiákból minden területen hihetetlen mértékű lépéseket tudjon tenni.

Mik ennek a korlátai? Tulajdonképpen a jelenlegi törvénykezési rendszerünk szab gátat az alternatív energiák elterjedésének. Miért mondom ezt? Mert kialakul egyfajta függőség, amire miniszter úr is rátért a gázvezetékrendszeren belül. Másrészt azok az energialobbi-érdekek, amik sok esetben magát a törvényt vagy adott esetben a kormányrendeletet is megpróbálják eltéríteni - ezt az Európai Unió is több alkalommal megállapította -, nem adván teret és lehetőséget arra, hogy Magyarországon intenzíven lehessen foglalkozni az alternatív energiák kiterjesztésével.

Itt szeretném javasolni miniszter úrnak, hogy azt az energiakoncepciót, amiről ez után a napirend után fogunk vitatkozni, nagyon gyorsan vissza kellene vonni. Ha végigolvassa az energiakoncepciót, akkor láthatja, hogy az egyáltalán nem egyezik az éghajlat-változási stratégiával, amit mindannyian tudunk üdvözölni. Ezt Nagy Andor képviselőtársam bizottsági ülésen is elmondta. Tehát tudjuk üdvözölni, csak itt az a nagy kérdés, hogy milyen eszközöket, milyen törvényeket, milyen kormányrendeleteket, milyen forrásokat fogunk hozzá biztosítani.

De ugyanilyen fontos például a Vásárhelyi-terv kérdése is. Nagyon jól tudjuk, hogy óriási lendülettel indult meg a Vásárhelyi-terv; homokhátság, a vízutánpótlás kérdése. Ezek mind pontosan felvetik ennek a rendszernek a kialakítását, annak ellenére, hogy Magyarország folyóvizeinek a 90 százaléka határon túlról érkezik. A Vásárhelyi-terv is foglalkozott a vízkormányzás, a záportározók, a vízvisszafogás, a vízkészlet és az öntözési rendszerek kérdésével, de ezzel a teljes stratégiával tulajdonképpen késésben vagyunk.

(12.40)

Hiszen évekkel ezelőtt Láng professzorék ezzel a kérdéssel már foglalkoztak, és próbálták a parlamenti képviselőket is bevonni, meghívva őket a Magyar Tudományos Akadémián különböző konferenciákra. Jeleztük, szóvá tettük, hogy igenis össze kellene vágnunk nagyon pontosan, melyek a legfontosabb kérdések, és úgy megfogalmazni a stratégiát, hogy igen, éghajlat-változási stratégia, igen, fenntartható fejlődés stratégiája. Ha ezek meg vannak alkotva, a magyar parlament ezt elfogadja, akkor utána kellene következnie az energiatörvénynek vagy az energiakoncepciónak, hiszen abból kell kiindulnia magának az energiakoncepciónak, a környezetvédelmi koncepciónak, és lehetne sorolni tovább. Tehát ezekre kellene sorra utána ráépülnie a magyar törvénykezésnek, és megfogalmazni, hogy milyen törvényi átalakításokat kell végrehajtani ennek érdekében, és milyen eszközöket kell hozzátenni.

Úgy érzem, nagyon sok esetben - és azért is mondom - késésben vagyunk, mert számos olyan törvényünk és stratégiánk született az elmúlt időszakban, ami megelőzte ezt a stratégiát. Tehát valahol megint fordítva ülünk a lovon, és próbálunk majd utána úgy törvényt alkotni, hogy egy ciklus alatt egy-egy törvényt tízszer-tizenkétszer visszahozunk a parlament elé, mert elfeledkeztünk valamiről, holott talán pontosan - ahogy a miniszter úr is mondta - előbb stratégia kell, hogy az alapját képezze az összes többi nemzeti stratégiának és azok megvalósításának.

Fontos a tudatos oktatás szerepe. Ma az állampolgárok úgy szembesülnek az éghajlatváltozással, hogy jön egy hatperces vihar, egy kis hurrikánszerűség, és elviszi a tetőt, átdobja a túlsó oldalra, és egy településen az összes cserepet leviszi a tetőről. Itt döbbennek rá az állampolgárok, hogy valami történik. Valami történik, amit ők nem szeretnének és nem akarnak, és itt jön be a természetvédelem kérdése. Itt jön be az építészhatósági kérdés is tulajdonképpen, hogy mire kell felkészülnünk, át kell alakítani magát az építészeti rendszert is. De ugyanilyen a növénytermesztés kérdése is.

Nem véletlenül beszéltem az egészségügyi kérdésről. Ha a globális felmelegedés így fog alakulni, akkor számos olyan kihívással kell a magyar egészségügynek is szembenéznie, mint például a szív- és érrendszeri megbetegedések felgyorsulása. Újabb fertőzések alakulhatnak ki, jön a katasztrófavédelem. Mire kell felkészülnünk? Vannak előrejelzések és látható folyamatok, hogy olyan bacilusok kerülnek át adott esetben Európába is, amelyekkel soha életben nem találkoztunk. Tehát ennek igenis van egészségügyi vonzata is, és nem kevés. Tehát nem véletlenül mondom az oktatás, a tudatos felkészítés szerepét, és már óvodáskortól, a születéstől kell a gyermekeket rászoktatni arra, hogy mire készüljenek fel, hogyan viszonyuljanak a természeti értékeinkhez, hogyan becsüljék meg, vagy adott esetben olyan törvényeket alkotni, amelyek kizárják annak a lehetőségét, hogy a természeti értékeinket romboljuk.

Nézzük a vidékfejlesztés kérdését! Óriási vita volt ebből is a parlamentben, hogy mit nevezünk vidékfejlesztésnek. Maga a VAHAVA-program is rátér erre, és az Európai Unió is úgy fogalmazott: a kistelepülések megtartóképességének fokozása. Mi történik most? Ma tulajdonképpen a törvényeink abba az irányba hatnak, hogy egyre jobban halnak el, halnak ki a kistelepülések. Milyen kárai lesznek ennek? Hiszen maga a vidéki lét egyben egyfajta természetvédelmi lét is, mert a vidéki emberek az ott élő környezetükben próbálják meg a természetet óvni, sáfárkodni és gazdálkodni vele. Szép lassan eltűnnek a véderdőink a termőföldek környékéről. Szép lassan betemettük az összes olyan árkot, ahol a vízfolyásoknak tudtunk volna esélyt és lehetőséget adni.

Tehát ha a természeti lét és a vidéki lét eltűnik, akkor kialakulnak óriási nagy városok, tele szociális problémával, feszültséggel, és ha valaki ránéz a budai hegyekre, ezelőtt pár évvel még lehetett látni zöldterületet, de ma már egyre kevesebbet. Pontosan erről szól az éghajlat-változási stratégia is, és erre kellene mindenkinek felkészülnie.

Nem véletlenül mondtam a termék- és piacvédelmet. Ma tulajdonképpen Magyarországon szép lassan minden agrárágazat - és itt értem az erdőterületek kérdését is -, az agrártermékek eltűnését látjuk, hisz nagyon jól látjuk és tapasztaljuk azt, hogy a bevásárlóközpontok hogyan viselkednek, és hogyan próbálják meg a magyar terméket, a magyar piacot kiszorítani itthonról, a saját hazánkból. Maga a VAHAVA-program is felhívja a figyelmet arra, hogy ha a globális felmelegedés így alakul, akkor egy-egy területen Magyarországon milyen növénytermesztésre kellene áttérni. Tehát mi a jövő tulajdonképpen, és erre kellene kutatás-fejlesztést szánni, a továbbiakban is bevonni a Magyar Tudományos Akadémiát és minden olyan szereplőt, akik rá tudnak világítani arra, hogy ha ez a folyamat megy, vagy ha ezt a folyamatot nem ebben a formában hajtjuk végre vagy próbálunk felkészülni rá, akkor annak milyen kárai és következményei vannak.

De ha nézzük például Magyarországon a kutatóbázisok, a laborok szép lassú eltűnését, akkor az emberben kialakul egy félsz, amit a Tudományos Akadémia is megfogalmazott a VAHAVA-programban: ha ezeket kiadjuk a kezünkből, és ha ezek szép lassan megszűnnek, és ha az oktatási rendszerünket nem úgy alakítjuk át, akkor sérül az egész társadalom, sérül vele együtt az egész nemzet.

Nem véletlenül mondtam a nemzetbiztonság kérdését. Csodálkoztam egyébként magán az energiatörvényen is, meg csodálkoztam a Déli Áramlat kérdésén is. A bizottsági ülésen is elmondtam a magam részéről, hogy ennek vannak nemzetbiztonsági vonzatai is. Ott a kérdéseket nem kívántam feltenni - mert nem kívántam feltenni. Azért Magyarországnak el kell döntenie azt, ha az Európai Unió tagországa, milyen orientáció irányába próbál elfordulni, vagy adott esetben nem betagozódni - ez nagyon rossz kifejezés. Milyen orientációt próbálunk ma Magyarországon is megvalósítani?

Az Európa Tanács és az Európai Unió is nagyon keményen foglalkozik az éghajlat, a globális felmelegedés kérdésével. Itt még egyszer hangsúlyoznám az alternatív energia fontosságát, szükségességét, a jelenlegi energiapazarlást, ami Magyarországon végbemegy. Szociális kérdés is egyébként a pazarlás kérdése, hiszen nemcsak a panellakásokban kell a korszerűsítést végrehajtani, hanem azokban a 100-200-300 éve épült épületekben is, ahol egy idős nyugdíjas egyedül él és megfagy, mert nincs forrása ahhoz, hogy a közüzemi díjakat kifizesse vagy fát vásároljon.

Itt jön be a légszennyezés kérdése is. Nem biztos, hogy csak az autók szennyeznek, hanem szép lassan az állampolgárok tömkelege visszatér a fatüzelésre és egyéb tüzelésre is, azzal is szennyezünk. Ezzel is kell tehát foglalkozni, társadalmi és szociális tekintetben is magával az éghajlatváltozással. Milyen hatásai lesznek, ha ezek a tendenciák így maradnak tovább, vagy adott esetben ilyen tendenciák érvényesülnek?

Az erdőgazdálkodás kérdése. Döbbenet az ember számára, amikor a biomassza-tüzelésről beszélünk, és látjuk, hogy abban a három erőműben naponta több tíz, több száz kamion fordul meg, és nem elhalt fákkal, hanem adott esetben életképes és pontosan olyan fákkal, amelyek nemes erdők voltak, és azok védelme is szép lassan el fog tűnni. Tehát nem véletlenül hivatkozom vissza a természeti értékekre.

Szeretném mindenképpen megerősíteni a magam részéről és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében, hogy maga a stratégia nagyon jó, félő azonban az, hogy a megfelelő forrásokat, eszközöket - kutatást, labortevékenységet - nem tudjuk hozzátenni. Magyarországon sajnos az energiafüggőség olyan, nem véletlenül mondtam a 20 százalékos megtakarítást, az alternatív energiában a 16 százalékos vállalásunkat, hogy pontosan ezekre kellene ráerősíteni, és kinyitni úgy, hogy ne csak 330 megawattot lehessen alternatív energiából Magyarországon előállítani, hanem ezt emeljük fel 1000 megawattra, és próbáljuk meg csökkenteni a függőségünket úgy, hogy az importenergia-szükségletünket próbáljuk meg ezen keresztül mérsékelni. Orosz Sándor is erről beszélt egyébként.

Szeretném mindenképpen a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében is támogatni magát a stratégiát, de javasolom a miniszter úrnak, hogy próbáljuk meg a rendet úgy kialakítani: ha már van egy stratégiánk - itt a fenntartható fejlődés stratégiájára is gondolok -, utána kezdjük kialakítani azokat a stratégiákat, amelyek összefüggésben vannak az éghajlat-változási stratégiával, és azokhoz hozzárendelni a megfelelő törvényt, megfelelő kormányrendeleteket és a megfelelő eszközt és forrást.

(12.50)

Mert félek és tartok attól, hogy ez is úgy fog járni majd, mint a Vásárhelyi-terv, hogy óriási összegekről beszéltünk, óriási tervekről beszéltünk, nekiugrottunk, és aztán szép lassan mindenki rádöbbent arra, hogy elfogyott a forrás mögüle (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), elfogyott az eszköz mögüle, és tulajdonképpen az eredményesség tekintetében óriási lemaradás van a Vásárhelyi-tervben is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu