ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem voltunk könnyű helyzetben, hiszen a képviselő úr meglehetősen széles szociológiai, politológiai és szakmai fejtegetésekkel örvendeztetett meg minket ma reggel, így nehezen tudtunk a sok jelentkező közül választani, de mégiscsak szeretném világossá tenni néhány kérdésben a kormány álláspontját.

Az első kérdés ezek közül az, képviselő úr, hogy népszavazást a múlt hét végén nem tartottak a kormány munkájáról, hiszen önök nem azt kérdezték, hogy egyetért-e ön a kormány munkájával, vagy mit gondol a kormányról. Van egyébként ilyen szavazási alkalom, és ezt hívják országgyűlési választásnak. Érzékelem, hogy a képviselő úr nehezen bírja ki azt a két évet, ami még hátravan az országgyűlési választásokig, de erre kell biztatnom, hogy demokrataként vegye tudomásul, hogy országgyűlési választások legközelebb 2010-ben lesznek, ott majd a polgárok döntenek a kormány munkájáról, és döntenek arról, hogy kire kívánják bízni a kormányzást a következő időszakban.

Ezért aztán hamis az az összevetés, amelyet a képviselő úr tett, hiszen azt kell mondanom, hogy az ugyan igaz, hogy a népszavazáson valóban 3 millió fölötti volt az igen az egyes kérdésekre. Tehát az adott kérdésre vonatkozó választói akaratot testesíti meg, ezt tudomásul vesszük, és az adott kérdésekben éppen a mai nap folyamán folytatott általános vitában megfelelő megoldást fogunk kínálni arra, hogy hogyan kell a népszavazás eredményét végrehajtani.

A második kérdés, és ebben van köztünk vita, képviselő úr, azt kell mondanom: a képviselő úr azt mondja, hogy elsősorban a szegény emberek érdeke volt az, hogy a népszavazás kérdései eredményesek legyenek. Én ebben vitatkozom a képviselő úrral, hiszen a valóban szegény emberek egyrészt ezek alól a díjak alól mentességet kaptak, őket nem érintették ezek a díjak, nekik nem kellett megfizetni ezeket a díjakat. Ennek következtében aztán nekik nem spóroltak egy fillért sem, képviselő úr, sőt elvették tőlük azt a lehetőséget, amit a felsőoktatásban a növekvő szociális ösztöndíjak jelentenek.

A képviselő úr is jól tudja, hogy a valóban szegény gyerekek számára sajnos nem az a probléma, hogy a felsőoktatásban az államilag finanszírozott helyen kell-e képzési hozzájárulást fizetni, nem is lett volna probléma, képviselő úr, hiszen ők mentességet kaptak a képzési hozzájárulás alól, hanem az a probléma, hogy el sem jutnak a felsőoktatásba.

Azok a változások, amelyeket elkezdtünk az elmúlt években, ahhoz vezettek, hogy például a halmozottan hátrányos helyzetű, a valóban szegény és valóban nehéz sorból jövő diákok aránya megháromszorozódott a felvett diákok között az elmúlt évben. De a képviselő úr mondhatja azt, hogy megháromszorozódott, de mihez képest. Olyan alacsonyról indultunk, olyan kevés szegény diák jut be ma a felsőoktatásba, hogy bizony minden forrásra, minden erőfeszítésre szükség lenne azért, hogy olyan programokat indítsunk, olyan megoldásokat találjunk, amelyek segítenek a szegény gyerekeknek, segítenek adott esetben a szegény roma gyerekeknek abban, hogy eljuthassanak a felsőoktatásba.

Ehhez van szükség arra a nagyon komoly programra, közoktatási programra, amely az óvodától kezdve, sőt még az ez előtti időszaktól kezdve, az óvoda előtti időszaktól kezdve követi nyomon a diákokat; követi nyomon a gyerekeket; nyújt többlettámogatást; segít szűréssel; segít esélyegyenlőségi programokkal, segít az iskolai szegregáció elleni fellépéssel; segít tehetséggondozással; segít egy jobban irányítható, jobban átlátható közoktatási rendszer megteremtésével; segít a helyi közösségek közművelődési tevékenységének támogatásával.

Ez az új tudás programja, képviselő úr, és azt kérem öntől őszintén, hogy értve a politikai indulatokat, értve az ön felvetéseit, értve azt a fajta diadalittas kommunikációt, amit ön folytat, mégse erről beszéljünk elsősorban. Arra hívom a képviselő urat, hogy beszéljünk az új tudás programjáról. Beszéljünk arról, hogy a közoktatásban és a felsőoktatásban mit kell tennünk annak érdekében, hogy valóban segítsünk a szegény diákokon, hogy valóban segítsünk azokon a családokon, ahol minden fillér számít, ahol minden fillér számít a diákok óvodáztatásában, iskoláztatásában. Beszéljünk arról, hogy hogyan kell támogatni ezeket a nagyon szegény családokat abban, hogy óvodába tudják járatni a gyerekeket, hogy hatéves korra ne kerüljenek már behozhatatlan hátrányba ezek a gyerekek.

Én tehát arra hívom föl a képviselő urat, és arra hívom föl az ellenzék egészét, hogy beszéljünk végre a fontos kérdésekről. Önök kikényszerítettek és megnyertek egy fölösleges népszavazást. Lépjenek ezen túl! Könyveljék el a diadalukat, és foglalkozzunk végre az ország érdemi, fontos problémáival, foglalkozzunk végre az oktatás fontos problémáival.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu