DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A régi időkben, úgy száz-kétszáz évvel ezelőtt az emberek, a férfiak, a gentlemanek az egymás közötti konfliktusokat párbajokkal intézték el. A párbaj nem volt persze jó dolog, sok ártatlan ember is elvérzett benne, de volt egy nagyon jó oldala, hogy a párbajok szabályát párbajkódexek szabályozták. A párbajkódexek például előírták azt, hogy a párbaj vesztese méltósággal tudomásul veszi a vereségét, nem kiabál utána, nem jajgat, hanem emelt fővel távozik. (Dr. Szabó Zoltán közbeszólása.) Levonja a következtetést, nem mondja, nem nevezi például pitiáner demagógnak az ellenfelét, és ezzel a konfliktus megoldódott, és az élet megy tovább.

Fájdalommal érzékelem, hogy politikai életünknek nincsen ilyen párbajkódexe. Ennek voltunk vasárnap este 7 óra pár perckor szem- és fültanúi, amikor azt hallottuk a miniszterelnök úrtól, hogy a kormánynak nem áll szándékában pótolni a népszavazás által az egészségügyből vagy oktatásügyből kivont összegeket. Nos, ez a "nem áll szándékában" azért volt megdöbbentő, mert a kormánynak az volna a dolga, hogy a nép akaratának megfelelően kormányozzon ebben az országban. A népszavazás pedig azt mutatta meg, hogy a választópolgárok, nagyon sokan úgy döntöttek, hogy mind a felsőoktatás, mind pedig az egészségügy közszolgálat, amit az adóikból befizetett pénzből kell ellátni. Ha erre kevés, akkor a kormánynak meg kell találni a lehetőséget, hogy mivel pótolja.

Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy a választások előtt önök is azt ígérték, hogy nem lesz például tandíj. Akkor feltételezem, hogy megvolt az elgondolásuk arra nézve, hogy milyen forrásokból fogják finanszírozni a felsőoktatást. Akkor tehát méltatlan dolog most az ellenzékre mutogatni, hogy ők mondják meg, hogy honnan pótoljuk, ám mi ezt mégis megtettük azzal a törvényjavaslattal, amelynek a száma 5190., és itt fekszik előttünk.

Az előző pár óra vitáját hallgatva elgondoltam - bár meglepően sokan nézik ám azért a parlamenti tévéközvetítéseket, erről ezer visszajelzés árulkodik -, hogy vajon követni tudják-e az állampolgárok azt, hogy itt voltaképpen most miről is beszélünk. Folytatjuk az egy-két hete megkezdett kampányt, vagy talán arról beszélünk-e, amiről kellene, hogy itt fekszik az asztalon két törvényjavaslat, az egyiket a kormány nyújtotta be, a másikat pedig az ellenzéki pártok? Nos, a kormány által benyújtott törvényjavaslat azt tartalmazza mindösszesen, hogy a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj töröltessék el április 1-jétől. (Dr. Vojnik Mária: Erről szólt a népszavazás.) Míg az ellenzék javaslata, amelyet több személy jegyez, nem ismétlem a neveket, miközben erről rendelkezik, hogy töröltessék el ez a három díj, arról is rendelkezik, hogy az így kiesett bevételt egyáltalán miből pótoljuk. A javaslatok között szerepel egy épkézláb javaslat, a pénznyerő-automaták üzemeltetéséből származó adóbevétel, amely a felsőoktatásból kieső összeget tetemesen pótolná ebben az évben mintegy 11 milliárddal.

Ahogy itt Horváth Zsolt képviselő úr az előbb mondta, ezen a javaslaton persze lehet vitatkozni, lehet minősíteni, lehet, hogy nem a legjobb, de voltaképpen erről kellene hogy beszéljünk. Abban, úgy tűnik, a két oldal egyetért, hogy április 1-jétől ezeket a díjakat el kell törölni, és miután a felsőoktatás és az egészségügy közszolgálat, a működtetése szent kötelessége a mindenkori kormánynak, mégpedig a megfelelő módon való működtetése, ezért ezek a megjelölt források kellő garanciát, reményt nyújtanak arra, hogy akadálymentesen működik.

(14.50)

Szó sem volt olyanról, amit az SZDSZ elnök ura mondott. Azt mondta, hogy az SZDSZ nemet mond olyan javaslatra, amely a népszavazás okozta negatív hatásokat bizonyos társadalmi csoportok rovására kívánja orvosolni. Kérem, ebben a javaslatban semmi ilyesmiről szó sincs, egyetlen társadalmi réteg rovására nem szól ez a javaslat, pusztán arról szól, hogy a költségvetésben egyébként is meglevő összegből egy bizonyos részt ilyen irányba fordítsunk.

De ezen túlmenően is, ha ennek a két törvényjavaslatnak a vitája lezajlik, és reményeink szerint a mi javaslatunkat akár némi módosítással is, de elfogadná a parlament, azért ne feledkezzünk meg arról, hogy a jövő évi és a mindenkori költségvetésekben is le kell vonni ezt a konzekvenciát, és végre olyan pályára kell állítani a gazdaságunkat, amely a gazdasági növekedés eredményeképpen megteremti a forrásokat, a megfelelő, elegendő forrásokat az egészségügy és a felsőoktatás működtetéséhez.

És talán jó lenne, ha megalkotnánk mi magunknak is a mi párbajkódexünket, hogy az ilyen fölösleges, méltatlan és sok nemtelen kifejezésnek is teret adó viták helyett érdemi párbeszédre kerüljön sor, úgy, ahogy az MSZP frakcióvezető asszonya ezt kilátásba helyezte. Örömmel jegyeztem le a szavait: van szándék a több párbeszédre. Ezt kellene folytatnunk.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu