DR. SZABÓ ZOLTÁN, az oktatási és tudományos bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az a tény, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolója elfogadását javasoló, meglehetősen formális, egymondatos határozatát a bizottság elnöke terjeszti elő a parlamentben, két dolgot fejez ki. Egyfelől azt, hogy a bizottság nemcsak ezt a határozati javaslatot, hanem mindazokat a gondolatokat, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia két jelentésében foglaltattak, mennyire fontosnak tartja, másfelől mutatja azt az örömteli és fontos kérdésekben e Ház falai között oly ritka egyetértést - mondhatnám: konszenzust, ha ezt a mostanában oly divatos szót szeretném használni -, amellyel a bizottság - mint Vizi elnök úr is mondotta volt - az Akadémia falai között egy hosszú, határozottan azt kell mondanom, hogy jóízű és elemző vitában méltatta, illetőleg vizsgálta ezt a jelentést, az abban foglaltakat.

Tisztelt Ház! A bizottság elnökének ezzel a határozati javaslattal kapcsolatban voltaképpen az az egymondatos mondandója volna, hogy javasolja a tisztelt Háznak a Magyar Tudományos Akadémia által benyújtott jelentések elfogadását. Esetleg hozzátehetném még ehhez, hogy milyen mértékben értek egyet Vizi elnök úrral a tudomány szerepéről, a tudomány társadalomban elfoglalt helyzetéről mondottak tekintetében. Valóban az a helyzet ugyanis, hogy a tudomány, bár az is igaz, amit Vizi elnök úr mondott, hogy az innovációs periódus nagyon lerövidült, tehát hogy a felismeréstől a hasznosításig terjedő átlagos idő a korábbi akár évszázadokról lerövidült 4-5 évre, mégis az a helyzet, hogy a tudománynak önmagában nem elsősorban a hasznosítás a kulcsa, nem elsősorban az érdekli, hogy mire lehet használni.

Annak idején még Gauss mondotta volt azt a számelméletről, hogy a számelmélet azért olyan érdekes, mert nem használható semmire, és ez így is volt egészen a század harmincas éveiig. Most azonban bizony azon elektronikus kütyük, amelyekről szintén Vizi elnök úr beszélt itt az imént, egyike sem léteznék a számelmélet alapvető felismerése, illetőleg a számelmélet nagyon mélyreható, mélyen fekvő tételei nélkül, azok nélkül a felismerések nélkül, amelyek lehetővé teszik mindannak a hihetetlen mennyiségű információnak a továbbítását, amelyek a mobiltelefonokon, az interneten és más hasonló, elektronikus adathordozókon keresztül működnek.

Ez az egyik, hogy úgy mondjam, iránya a tudomány hasznosításának. A tudomány önmagában nem jó semmire, a tudomány önmagában arra jó, hogy az ember természetes kíváncsiságát kielégítse. Az ember abban különbözik az állatvilág többi tagjától, hogy tudni szeretne a világról, tudni szeretne többet is, mint ami a közvetlen létfenntartásához okvetlenül szükséges. Ez a tudomány; ez a tudomány, ami ezt megadja. Hogy ez hasznosítható is, hogy létünk fenntartása, társadalmi létünk fenntartása mindezen felismerése szempontjából könnyebb lesz, az előny, de nem ez a tudomány célja. Ahogyan az imént elmondottam volt, mint a számelmélet esetében, alapvető felismerések, alapvető és látszólag semmire nem jó, a gyakorlati életben semmire nem használható felismerések válnak egyik pillanatról a másikra hasznossá.

A másik irányát a tudománynak, a tudományos élet hasznosulásának megint csak egy, korábbi szakmámból származó matematikai példával tudnám érzékeltetni. A tudományos bulvársajtó, a tudományos lektűrök szintjén közismert az úgynevezett Fermat-sejtés, egy nagyon egyszerűen megfogalmazható matematikai probléma, amelyet közel fél évezreddel ezelőtt fogalmazott meg egy francia, egyébként jogász, de műkedvelő szinten matematikával foglalkozó egyén, Pierre de Fermat, és magát a tényt odaírta egy matematikával foglalkozó értekezés margójára, azzal, hogy a tény bizonyítására nagyon szellemes utat talált, csak sajnos nincs elég hely arra, hogy ideírja.

Tisztelt Ház! A matematika jelentős része, a mai modern matematika jelentős része abból nőtt ki, hogy a matematikusok 500 éven keresztül próbálták megtalálni azt a bizonyítást - egyébként minden bizonnyal téves bizonyítást -, amelyre Fermat gondolhatott annak idején; az egész algebra, a számelmélet jelentős része és így tovább, és így tovább, mindaz, amit ma egyébként nagyon sok mindenre használunk, abból nőtt ki, hogy ezt megpróbálták megoldani. Tehát a tudománynak van egy másik fajta hasznosulási útja, amikor nem maga a felismerés, nem maga a felismerésben foglalt tény az, ami hasznos, hanem azok az ismeretek, amelyekhez a felismeréshez vezető úton jutott az emberiség.

Tisztelt Ház! Mindazonáltal a bizottság ülésén ennél lényegesen több hangzott el, és a hátralevő időben ezekről szeretnék beszélni. A bizottság úgy döntött, hogy mindarról, amit rögzített, mindarról, amiben megállapodott, mindarról, amit a vita során érintett és amiben egyetértésre jutott, egy állásfoglalást fogad el, amely állásfoglalást egyébként megküldtünk a házelnöknek, a társbizottságoknak, és minden képviselőtársunknak rendelkezésére áll. Ez a tudomány- és technológiapolitika legsürgetőbb feladatait foglalja össze; kell-e mondanom, hogy nem túl távol attól a szemlélettől, amit a Tudományos Akadémia két jelentése tartalmaz.

Az állásfoglalás - Jókai óta ez már szokás a magyar közéletben - 12 pontból áll, és lényegében három témára összpontosítható. Az egyik, hogy milyen sürgető teendők volnának szigorúan csak a tudományosság, a tudomány érdekében a köz- és felsőoktatásban, milyen sürgető teendők volnának a tudományos kutatási-fejlesztési, innovációs intézményrendszerben, és a pénz a legkevesebb, de milyen sürgető feladatok volnának a finanszírozásban.

(10.30)

Tisztelt Ház! A bizottság úgy látja, hogy nagyon fontos, üdvözlendő, általában is szinte minden pontban üdvözölte az elmúlt évben, években tapasztalható elmozdulás irányát; úgy látta, hogy a tudománnyal, a tudomány- és technológiapolitikával kapcsolatos lépések jó irányúak, a folyamatok jó irányba haladnak, de szinte minden esetben azt kifogásolta, hogy távolról sem elég gyorsan. A változás szükségessége vitathatatlan, a változás szükségességét fel is ismertük, a változás sebessége az, ami egyelőre nem megfelelő.

A bizottság tehát úgy látta, hogy örömteliek azok a törekvések, amelyek a közoktatásban kívánnak több figyelmet és nem utolsósorban forrást rendelni a természettudományos oktatáshoz, képzéshez, hogy a közoktatásban szükség volna olyan lépésekre vagy legalábbis olyan lépések megfontolására, amelyek a természettudományos tárgyak oktatásának, illetőleg számonkérésének integráltabb formáit próbálnák kialakítani, ha másképp nem, először legalább kísérleti jelleggel.

Csak zárójelben teszem hozzá, hogy negyedszázaddal ezelőtt született meg a Magyar Tudományos Akadémiának egy, a teljes közoktatás minden területére, tehát nem csak a természettudományra vonatkozó állásfoglalása, a teljes oktatás átalakítására vonatkozó állásfoglalása. A természettudományos részt éppen Marx György professzor fogalmazta meg, és abban már szerepel ez a - legalábbis a közoktatás alsóbb szintjein integrált módon, egyébként a természet létező egységét tükröző módon folytatott - természettudományos oktatás.

Hasonlóképpen a bizottság úgy ítélte meg, hogy helyes az a törekvés, hogy a természettudományos területen minél többen szerezzenek diplomát, az ebbe az irányba tett lépéseket üdvözli, de mint az összes többi esetében, itt sem tartja kellően gyorsnak és radikálisnak ezeket a lépéseket. A műszaki és természettudományos képzésben, a felsőoktatásban lényegesen nagyobb léptekkel kellene haladnunk annak érdekében, hogy a munkaerő-piaci igényeket ki tudjuk elégíteni. Azokat a munkaerő-piaci igényeket, amelyek a Vizi E. Szilveszter elnök úr által említettekre vonatkoznak, vagyis hogy a magasabb hozzáadott értékű, magasabb tudást tartalmazó és tükröző termékek, szolgáltatások területén próbáljunk előrehaladni.

Ami a kutatás-fejlesztés, innováció intézményrendszerének átalakítását illeti, itt a bizottság régi problémákat fogalmazott meg újra. Mindenekelőtt a jogszabályi környezet, a nehézkes közbeszerzési eljárás innovációbaráttá alakítását sürgette, de fontosnak tartotta a pályázati rendszer és a finanszírozás egyszerűbbé, átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá tételét, és igen nagy hangsúlyt helyezett az ellenőrzés szükségességére, úgy látja, hogy az ellenőrzés területén is igen komoly hiányosságok vannak.

Tisztelt Ház! Mint mondtam, a finanszírozás ügyében tartotta a legsürgetőbbnek a helyzetet a bizottság. Az a helyzet, hogy az Európai Unió ajánlása az, hogy az Unió valamennyi tagállama éves GDP-jének 3 százalékát fordítsa kutatásra, fejlesztésre, innovációra, éspedig olyan arányban, hogy ebből 1 százaléknyit a költségvetés, 2 százaléknyit pedig a gazdaság, az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások fordítsanak erre. Az Európai Unió maga is nagyon messze van ettől, mint elnök úr említette volt, 1,8 százalékos pillanatnyilag, csak a skandináv országokban éri el a kívánatos 3 százalékot ez az arány. Megjegyzem, meg is látszik ez a skandináv országok versenyképességén.

Magyarországon azonban még ennél is rosszabb a helyzet, 1 százalék körül vagyunk. Ebben az 1 százalékban valamivel kevesebb, mint 0,5 százalékot képvisel a költségvetés, és valamivel több, mint 0,5 százalékot a gazdasági élet. Míg tehát a költségvetés felényire van elmaradva az Európai Unió által ajánlottól, addig a gazdasági élet negyedrésznyire maradt el tőle, tehát a gazdasági élet lemaradása sokkal sürgetőbb. Ennek megfelelően a bizottság támogatja azokat a törekvéseket, amelyek a K+F+I keret költségvetési támogatására irányulnak, és ezeket kívánja meggyorsítani. Ezen belül is azt javasolja, hogy az éves növekmény összegének felét minden évben fordítsuk a gazdasági élet K+F+I területen való érdekeltté tételére, magyarán olyan együttfinanszírozási rendszerekben gondolkodjunk, amire jó példa az Innovációs Alap is, olyan együttfinanszírozási rendszerekben gondolkodjunk, amelyek érdekeltté teszik a gazdasági életet a beruházásokban.

Hasonlóképpen sürgette a bizottság olyan alapok létrehozását, amelyek a hazai finanszírozás kincstári rendszerét, illetőleg az Európai Unió utófinanszírozási rendszerét tudják inkább hozzáigazítani a tudományos élet logikájához. Végezetül támogatta elnök úrnak azt a jelentésben is megfogalmazott elgondolását, hogy amikor 2011-ben Magyarország az Európai Unió elnöki tisztét fogja betölteni, akkor az elnöki program központjában a tudásalapú társadalom, a tudás, az innováció álljon.

Köszönöm szépen, elnök úr, köszönöm, tisztelt Ház; javaslom a tisztelt Háznak a jelentés és az erről szóló határozati javaslat elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu