TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt akadémiai Elnök Úr! Azért kértem szót, hogy a napirenden lévő beszámolóhoz - négy évet ölel át ez a beszámoló -, a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóhoz és az elnök úr szóbeli előadásához néhány megjegyzést fűzzek.

Az első megjegyzésem arra vonatkozik, ami áthatja az írásban benyújtott beszámolót is, és az elnök úr előadását is áthatotta, nevezetesen, hogy komplex rendszerként értékeli a magyar tudomány különböző területeit, az alap- és alkalmazott kutatásokat, a kutatás-fejlesztést, az innovációt. A beszámolási időszakban újonnan létrehozott innovációs alap működésével a beszámoló szerves részeként foglalkozik, és ami számomra igazán nem elhanyagolható, hogy a magyar közoktatást és felsőoktatást is mint a szellemi tőke termelésének egyenértékű partnerét tekinti a Tudományos Akadémia, hiszen ahhoz, hogy a tudományos munkát végzők utánpótlása, a tudósképzés eredményes legyen - ahogy az elnök úr elmondta -, valóban színvonalas közoktatásra és színvonalas felsőoktatásra van szükség.

A második megjegyzésem arra a vitára, arra az ügyre vonatkozik, amikor az Akadémiát különböző nyilvánossági fórumokon támadások érték. Akkor az MSZP-frakció az Akadémia harmadik elnökének, Eötvös Józsefnek az útmutatásai alapján járt el. Eötvös József azt mondta, hogy: "Haladni csak úgy lehet, ha míg egyik lábunkkal előrelépünk, a másikat helyén hagyjuk. Ez az első törvénye minden haladásnak, mely szintúgy áll, ha nagy államok s egész népek, mint ha csak egyes emberek haladását tekintjük." Ebben az eötvösi üzenetben láttuk a feladatunkat, nevezetesen, ragaszkodni az Akadémia által képviselt értékekhez, az Akadémia által felmutatott valódi tudáshoz, ugyanakkor azt is értéknek tekintjük, amiről Eötvös szól, hogy miközben ragaszkodunk a hagyományainkhoz, egyik lábunkkal a talajon maradunk, de a másikkal lépünk előre.

Tehát a mi támogatásunk arra vonatkozott, hogy az értékmegőrzés mellett szükség van a megújulásra, és örömmel üdvözöltük az Akadémiának azt a szándékát, amely a reformra vonatkozott. Az elmúlt tíz-tizenöt év tapasztalatai alapján erőteljes megújulási folyamat indult el, amit frakciónk támogatott, és talán az utóbbi időben mintha lelassult volna egy kicsit ez a folyamat. Ebben továbbra is az MSZP-frakció nevében felajánlom az együttműködésünket, tiszteletben tartva természetesen az Akadémia autonómiáját, ugyanakkor, ha törvényi változásokra van szükség, ha a hatályos törvények akadályozzák a jó megoldások megtalálását, bevezetését, akkor, ahogy eddig is tettük, ezután is a támogatásunkról biztosítjuk.

Visszatérve egy gondolat erejéig - ez a harmadik megjegyzésem - a minőségi oktatás kérdéskörére, ahogy az Akadémián tartott ülésünkön, itt is felvetem azt a kérdést, hogy a közoktatás és a felsőoktatás határán lévő érettségi vizsgákat, amelyekről ma itt már esett szó, érdemes lenne felülvizsgálni. Sok panasz van arra, hogy a közoktatásból nem megfelelő felkészültséggel érkeznek a felsőoktatásba a diákok, ugyanakkor fontosnak tartjuk és segítséget kérünk abban a döntésben, hogy mi legyen az emelt szintű vizsgákkal. Nagyon leegyszerűsítve a kérdést, szeretnénk, ha az Akadémia tudományos alapon is állást foglalna abban, hogy helyes-e, ha az újonnan bevezetett bolognai rendszerben az alapszakok esetében megköveteljük, hogy alapszakonként két tantárgyból emelt szintű érettségivel kerüljenek oda a diákok, amire később már építhet az egyetem, és nem kell mindent elölről kezdeni.

(17.40)

A másik ilyen kérésünk volt - amelyet ismét felvetek -, hogy ahhoz, hogy a körülöttünk megváltozott világban az új kihívásoknak a közoktatás eleget tudjon tenni, alapvető változásokra van szükség a pedagógusképzésben, a tanárképzésben. Jó volna, ha az oktatástudomány eredményei a pedagógusképzés mindennapi gyakorlatában jobban érvényesülnének, és a magyar felsőoktatás a leendő pedagógusokat pontosan arra a feladatra készítené fel, amelyet a társadalom vár a magyar iskolarendszertől, és ebben bizony nagy szakadékot érzünk. Ha ebben az Akadémia a maga tudásával partner tud lenni, akkor elsősorban nem a parlamentnek, hanem a magyar ifjúságnak, a magyar ifjúság színvonalas képzéséhez nyújtana nagy segítséget.

Itt az életen át tartó tanulás problémáit kell fölvetni, tehát fel kell a pedagógusoknak készülniük arra, hogy a felnőttképzésben is részt tudjanak venni, és különösen fel kell készülni arra, hogy a szétszakadó társadalomban a felzárkóztató munkát, a leghátrányosabb helyzetben élő gyerekek képzését, felemelését segíteni tudják, együtt tudják nevelni a leghátrányosabb helyzetű gyermekeket a szerencsésebb környezetből indulókkal. Mindezekre fel kell a pedagógusokat készíteni, és azt tapasztaljuk, hogy nemcsak mi, akik régebben dolgozunk a pályán, küszködünk nehézséggel, hanem a friss diplomásokat sem készíti fel a magyar felsőoktatás megfelelően arra a feladatra, amiről említést tett ön is, amit a magyar társadalom joggal vár el az iskolától.

Ha ezekben a kérdésekben az Akadémia a meglévő tapasztalatait és a tudását az említett kérdések megoldására segítségül nyújtja a parlament számára, akkor meggyőződésem szerint jobb döntéseket tudunk hozni, és gyorsabban jutunk el egy olyan megoldáshoz, ami a gyermekek érdekében feltétlenül szükséges.

Ezekkel a gondolatokkal köszönöm meg én is elnök úrnak, munkatársainak a beszámolót, és munkájukhoz további sok sikert és sok szép eredményt kívánok.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu