VARGA MIHÁLY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Vasárnap este 3 millió 300 ezer ember igennel szavazott a népszavazáson föltett kérdésekre. Mindjárt rögzítsük is a tényt, soha ennyien nem vettek még részt népszavazáson a rendszerváltozás óta. Vasárnap este 4 millió 58 ezer 197 ember gondolta úgy, hogy el kell menni, és a népszavazásra föltett kérdésekre válaszolni kíván. Ez a szám több mint az európai parlamenti képviselők 2004. június 13-ai választásakor megjelentek létszáma, ez a szám több mint a NATO-népszavazáson megjelent 3,9 millió fő száma, ami 49,2 százalék volt. Ezek az emberek úgy érezték, hogy fontos számukra a népszavazáson való részvétel, elmentek, részt vettek. Köszönet jár mindenkinek, aki ezzel az állampolgári lehetőséggel élt, és részt vett a népszavazáson.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondoltuk, hogy vasárnap este óta elegendő idő telt el ahhoz, hogy a kedélyek egy kicsit lehiggadjanak, és világosan át tudjuk gondolni valamennyien, milyen lépésekre is van szükség. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a maga részéről már a népszavazást megelőzően világosan, egyértelműen megfogalmazta, hogy mit kíván tenni egy eredményes népszavazás esetén. Rögzítettük, hogy azt a helyzetet, ami a népszavazás előtt előállt mind az egészségügyben, mind az oktatásban, és ami egy eredményes népszavazás után előállhat, nem mi idéztük elő.

Nem mi vezettük félre a választókat, nem mi ígértünk nekik tandíj- és vizitdíjmentes egészségügyet, oktatást, nem mi ígértük azt, hogy nem lesz fizetős egészségügy. A Fidesz ezt a népszavazás előtt rögzítette. Mint ahogy azt is elmondtuk, hogy amennyiben eredményes lesz a népszavazás, azonnal lépni fogunk, és már március 10-én beterjesztjük azt az indítványt, amely a föltett kérdésekre adott egyértelmű és világos igen szavazatok esetén a helyzetet orvosolni kívánja. Mi tehát világos lapokkal játszottunk. Március 10-én, a népszavazást követően reggel benyújtottuk azt a megoldási javaslatot, amely itt fekszik az önök asztalán, tisztelt képviselőtársaim. Ez a javaslat az, amiről korábban beszéltünk, és azt mondtuk, hogy megvárva a népszavazás eredményét, be fogunk nyújtani a tisztelt Ház asztalára. A Fidesznek tehát van megoldása erre a mostani helyzetre, ezt világossá tettük a népszavazás előtt, és fönntartjuk ezt a véleményünket a népszavazás után is.

Mit tapasztalunk azonban a másik oldalon? Sértődöttséget, dacot és haragot. Haragot a választókra, sértődöttséget az emberekre, akik egyértelműen fejezték ki véleményüket március 9-én. Az alaphangot Gyurcsány Ferenc adta meg vasárnap este, majd ezt folytatta tegnap a parlamenti ülésen, ezt folytatta egyébként ma Horváth Ágnes miniszter asszony is, előttem szólva az expozéban. A miniszterelnök arról beszélt, hogy nem ért egyet az emberek döntésével, tegnap arról beszélt a Ház falai között, hogy nem ért egyet az Alkotmánybíróság korábbi döntésével, bírálta az Alkotmánybíróságot, bírálta azért, mert engedte az embereket, hogy szavazzanak ezen a népszavazáson. Sőt, Gyurcsány Ferenc tegnap arról beszélt, hogy úgy tűnik számára, Magyarországon tartja magát az ingyenesség illúziója. Erre később még vissza kívánok térni. Rosszabbnál rosszabb reakciók tehát az emberek egyértelmű és világos állásfoglalására. A legrosszabbnak egyébként azt tartom, hogy az egyik koalíciós pártelnök arról beszélt már tegnap, hogy a nyugdíjasoktól kívánnak pénzt elvenni; vagy a szociális támogatásokból kívánnak pénzt elvenni azért, hogy a mostani helyzetet megoldják. Egyszóval: büntetni kívánják az embereket azért a helyzetért, amit maguk idéztek elő.

Tisztelt Ház! - és tisztelt miniszterelnök úr, mondanám, ha itt lenne. Nem tudja, vagy nem akarja megérteni a kormányoldal az emberek véleményét, a népszavazás üzenetét? Az emberek világossá tették, nem kérnek abból, hogy akaratuk ellenére boldogítsák őket, nem kérnek abból, hogy mást ígérnek nekik a parlamenti választásokon, elrejtik a valódi szándékaikat a kormányzó pártok, majd aztán mást hajtanak végre kormányprogramként, mindannak az ellenkezőjét, amit egyébként ígértek a parlamenti választásokon. És világossá tették azt is, hogy nem kérnek a reformnak álcázott kapkodásból, nem kérnek a fejetlenségből, az átgondolatlanságból, mindabból, ami ma legfőképp az egészségügyben, de az oktatásban is történik. Az a három szavazat tehát, amely a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj ügyében világossá tette az emberek álláspontját, azt gondoljuk, egyértelművé tette, hogy ebből a mostani helyzetből nem kérnek az emberek.

Furcsának tartom - utalva itt az előttem elhangzott expozéra - az egészségügyi miniszter asszony szavait, aki most azt ígéri nekünk, hogy a szakmával párbeszédet kezdenek. Miniszter Asszony! Az elmúlt másfél évben nem volt elegendő idő arra, hogy a szakmával bármilyen párbeszéd történjen? (Dr. Horváth Ágnes: Konzultáltunk. Megtörtént) Nem volt arra elegendő idő és alkalom, hogy meghallgassák az orvosokat, az ápolónőket, az egészségügyben dolgozókat, és az ő véleményük alapján kezdjenek el egy egészségügyi átalakítást?

(12.30)

Ez, amit önök csinálnak - fenntartom a véleményem -, kapkodás, fejetlenség, átgondolatlanság.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány szóban szeretném összefoglalni a Fidesz javaslatát. A Fidesz, ahogy ezt elmondtuk a népszavazás előtt is, mind 2008-ra, mind a 2009. január 1-jével kezdődő időszakra világos és egyértelmű megoldást javasolt. Nincs újdonság abban, amit a 2008-as esztendőre mondunk, hiszen emlékezhetnek jól arra, hogy 2007 őszén, a 2008-as költségvetés vitájában már elmondtuk egyszer, hogyan kívánjuk megszüntetni és az azáltal keletkezett helyzetet megoldani mind a vizitdíj, mind a kórházi napidíj, mind pedig a tandíj ügyében. 2008-ra egy átcsoportosítást javaslunk annak érdekében, hogy a megszüntetett díjak, a megszüntetett elvonások és sarcok után ne érjen senkit hátrány. Még egyszer szeretném hozzátenni és hangsúlyozni, hogy a helyzetet nem a Fidesz idézte elő. A helyzetért azok felelősek, akik ennek a népszavazásnak a következményét most, úgy tűnik, nem kívánják figyelembe venni.

Tehát mit tartalmaz a Fidesz javaslata? A Fidesz javaslata abban foglalható össze, hogy 2008-ra átcsoportosítást kívánunk végrehajtani. Ennek az átcsoportosításnak az összege 15,8 milliárd forint. Ez érinti a háziorvosokat, érinti a tandíj megszüntetésének a következményeként a felsőoktatási intézményeket, és érinti az összevont szakellátás támogatását. A javasolt átcsoportosítás a következő forrásokból valósul meg: a Miniszterelnöki Hivatal igazgatása, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala, a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság, a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság dologi kiadásai és intézményi beruházásai. Elsősorban olyan forrásokat javaslunk átcsoportosítani, amelyeknek már 2007 őszén sem volt értelme. Miért nem volt értelme? Olyan forrásemelés történt a miniszterelnökség fejezeten belül a kormányzati kiadások körében, ami teljesen indokolatlan volt 2008-ra. Az, hogy egy ilyen hivatalnál háromszorosára emelik a dologi kiadásokat, hogy a protokollköltségeket, a luxuskiadásokat jelentős mértékben megemelik, nem fogadható el akkor, amikor az emberek reálbére, fizetése 5 százalékkal csökken. Tehát ezeket a forrásokat átcsoportosításra javasoljuk.

Ugyancsak javasoljuk azt, hogy az egészségügyi reformmal összefüggő feladatok között csoportosítsunk át, mint ahogy javasoljuk azt is, hogy azoknál a tételeknél, amelyek a vizitdíj, a tandíj és a kórházi napidíj megszüntetésével felszabadulnak, szintén átcsoportosítás történjen.

2009-re a javaslatunk más, hiszen 2009 még egy nyitott év. Egész egyszerűen furcsának és megmagyarázhatatlannak tartom azokat a nyilatkozatokat, amelyek arról szólnak, hogy 2009-re már egy parlamenti képviselő, egy parlamenti frakció vagy párt nem tehet javaslatot. Furcsának érzem, hogy a pénzügyminiszter úr arról beszél, hogy 2009-re a játékadó összegét már elköltötték. Mikor költötték el? Hol tették ezt meg? (Keller László: Nem ezt mondta!) A magyar parlamentnek, az Országgyűlésnek kell, tisztelt Keller úr - nem zavartatom magam a közbekiáltásaitól -, a döntéseit meghozni (Moraj és derültség az MSZP soraiból. - Kovács Kálmán: Suttogás volt.), nem a kormánynak, nem Veres Jánosnak, nem Keller Lászlónak. Márpedig mi arra teszünk javaslatot, hogy 2009. január 1-jétől azoknál a tételeknél, amelyeket valamilyen módon kompenzálni kell, a játékadó pénznyerő automatákból származó bevételei képezzék a fedezetet.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt van előttem az a sor, amely az adott tételeket tartalmazza. 2006-ban 40,8 milliárd forint folyt be ebből az összegből, 2007-re az előirányzat 41 milliárd forint volt, és a 2008-as előirányzat is szintén 41 milliárd forintot tartalmaz. Ez a fedezet kényelmesen lehetőséget ad arra, hogy a parlament ezekből átcsoportosítást hajtson végre.

Furcsának tartjuk azt is, hogy most arra hivatkoznak, hogy Magyarországon ez nem volt szokás. Tisztelt Ház! Magyarországon is szokás volt. Emlékezzünk vissza, hogy az Útalap bevételei, amelyekből közlekedési célú fejlesztéseket hajtottak végre, ugyanilyen úgynevezett pántlikázott pénzek voltak, a benzinárban, a gázolaj árában mindenki megfizette azt a költséget, amely ebbe az alapba befolyt, és amely alapból aztán a közlekedési fejlesztések Magyarországon megtörténtek.

Nemzetközi példákat is tudnék számtalant sorolni. Mondok önöknek egyet - talán Hiller miniszter úr még örülni is fog ennek. Angliában például a szerencsejátékok monopóliumát az állam magához vonta. Az adózás céljából a szerencsejátékokból származó jövedelem egy részét törvény írja elő, hogy közcélra fordítsák, így Angliában a szerencsejátékokból származó adójövedelem egy része a nemzeti örökségalaphoz kerül, amelyből műemlékek felújítását végzik el. Van tehát hazai példa és nemzetközi példa is arra, hogy a játékadó egy adó, akár ilyen módon is szolgálhat hasznos és fontos célokat.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem értünk egyet azokkal a megnyilvánulásokkal, amelyek azt mondják, hogy olyan helyzet állt elő, amit nem lehet kezelni. Ennek a helyzetnek a kezelése részben akarat és szándék kérdése. Ahogy előbb a bevezetőben utaltam is rá, a kormányoldalról nem tapasztaljuk, hogy ez a szándék meglenne. Sértődöttséget, dacot, elutasítást tapasztalunk. (Tatai-Tóth András: Ezt már mondtad!), sőt egyfajta büntetését az embereknek, tisztelt Tatai-Tóth úr. De ennél többet is tapasztalunk, ez pedig a következő. Olyan források bukkannak fel, amelyekről korábban nem lett volna tudomásunk, és amely források fedezni tudnák azt a fajta bevételkiesést, amely ezekben az ágazatokban, az egészségügyben, az oktatásban keletkezik.

Tegnap például Horváth Ágnes miniszter asszony, hogy őt idézzem - hiszen jelen is van -, azt mondja az egyik kereskedelmi rádió műsorában, hogy mindent megtesznek azért, hogy a pénztártörvénnyel ne ismétlődhessen meg az, ami a vizitdíj és kórházi napidíj ügyében történt. "A vizitdíj kommunikációjára nagyon keveset költöttünk" - mondta Horváth Ágnes miniszter asszony.

Mit jelent ez, tisztelt képviselőtársaim? Növekedni fognak a kormányzati kommunikációs reklám, PR-kiadások. A miniszter asszony ebben látja a megoldás egyik kulcsát, növelni kell a propagandaköltséget, igaz, az adófizetők pénzéből, azok pénzéből, akik egyébként nem értettek egyet azzal, ami egészségügyi reform címén eddig történt az országban, de hát a miniszter asszony ezt a megoldást látja.

Vagy itt van a másik tétel, hogy egy másikat is idézzek: a választások előtt négy nappal jelenti be a kormány, hogy az új tulajdonosi programmal kapcsolatos tájékoztatásra 1,6 milliárd forintot kívánnak átcsoportosítani. Honnan, tisztelt képviselőtársaim? A költségvetés általános tartalékából, abból a tartalékból, amelyről eddig úgy tudtuk, hogy csak valami rendkívüli kiadást, célt szolgálhat. Ilyen cél volt, mondjuk, annak idején, a Fidesz-kormányzás idején, amikor egy árvízhelyzet állt elő, és Szabolcs-Szatmár-Bereg egy jelentős részében újjáépítéseket kellett végrehajtani. Akkor az akkori kormányzat egyébként két nap alatt egy 40 milliárd forintos átcsoportosítást tudott végrehajtani.

Önök most nem ennek a megoldásán gondolkodnak, nem annak a helyzetnek a kezelésén gondolkodnak, ami a népszavazás után előállt, hanem azon gondolkodnak, hogy a kommunikációs kiadásokat, a reklámkiadásokat hogyan tudnák emelni. Csak a népi részvényprogramra 1,6 milliárd forint! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez közel annyi, mint amennyit tandíjból akarnak beszedni. Mennyit is vár el, miniszter úr, a tandíjbevételekből? 2-2,5 milliárd forint közötti összeget, ha jól emlékszem. Az 1,6 milliárd forint, amit kommunikációra költenek, már önmagában majdnem fedezi azt a teljes összeget, amit egyébként a tandíjból kívánnak beszedni.

Ha mindehhez még hozzáteszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy igazából nem értjük a kormányt, nem értjük a kormányt, hiszen a gazdasági növekedés, amely nagyságrendekkel marad el attól, mint ami a környező országokat jellemzi, ha annak a forrásait számításba vennénk, akkor egész egyszerűen eltörpülne az a kiadási összeg, amelyről ma a parlamentben vitatkozunk. Gondoljanak csak bele: ha a magyar bruttó hazai termék csak 1 százalékkal magasabb növekedési pályán van, ez azt jelenti, hogy a bruttó hazai termék körülbelül 250 milliárd forinttal magasabb. Ebből a központi költségvetésbe adó- és járulékbevételeken keresztül visszafolyik 130-150 milliárd forint. Az az alapvető baj, hogy Magyarország padlóra került. Az az alapvető baj, amiről az egyik mai angol nyelvű lap is ír, hogy Magyarország Európa beteg embere lett. Az a kormányzat, amely önök mögött van, az a hatéves teljesítmény Magyarországot padlóra küldte. Ebből a szempontból tehát a kormányzati alkalmasság kérdőjeleződik meg akkor, amikor álkérdésekkel, kommunikációs ügyekkel és a népszavazáson részt vett emberekre való megsértődéssel válaszolnak a március 9-i eseményekre.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, az alapvető gond, amihez végül is eljutunk, a kormányzati munka alkalmatlansága, az a teljesítmény, amely az elmúlt hat évben önöket jellemezte. Magyarország ma a 27 európai uniós országból a 27. helyen van a gazdasági növekedést tekintve - ettől lejjebb már nincs.

(12.40)

Ahogy a miniszter asszony az előbb mondta, az emberek azt gondolják - mondja ő, és mondta tegnap miniszterelnök úr is -, hogy valami ingyen jár. Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország az Európai Unión belül a harmadik legmagasabb adó- és járulékterhet fizeti a 27 európai ország közül. Csak Belgium és Németország előz meg bennünket, de azt is csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez 2006. júniusi adat. 2006 nyarán olyan mértékben növelték meg az adó- és járulékterheket, hogy Magyarország valószínűleg megelőzte Németországot, csak még nincs friss adatunk.

Tehát az Európai Unión belül a második legmagasabb adó- és járulékteherrel rendelkezünk, ezért álságos arról beszélni, hogy az emberek valamit ingyen kapnak. Az embereknek éppen az a problémájuk, hogy túlságosan sokat fizetnek azért, amiből egyre kevesebbet kíván az állam visszaadni egészségügyben, oktatásban (Keller László: A Fidesz-javaslatról!), közösségi szolgáltatásként. (Keller László: A Fidesz javaslatáról!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalóan tehát, a Fidesznek van javaslata arra, hogy hogyan lehet a most előállt helyzetet megoldani. A kérdés nem az, hogy meg tudjuk-e ezt most oldani. (Dr. Vojnik Mária: Hát?) A kérdés az, hogy önök meg akarják-e oldani. Az eddig elmondottakból sajnos arra következtetünk, hogy önök nem kívánják kezelni az önök által előidézett helyzetet. Mi mindent meg fogunk tenni azért, hogy meggyőzzük önöket arról, hogy van életképes és jó megoldás. De önök nélkül, tisztelt kormánypárti képviselők, nyilván nem fog menni.

Számítunk az önök segítségére, számítunk az önök támogatására, hiszen közös érdekünk, hogy az emberek világosan kifejezett akarata után előállt helyzetet kezelni és megoldani tudjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu