DR. VIZI E. SZILVESZTER, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azzal kell kezdenem, hogy a mai nap számomra egy meglepetés volt. Meglepetés volt, mert íme, van rá bizonyíték, hogy van téma, van terület, amely valamennyi párt számára fontosnak látszik, és amely területen lévő problémák jelentős részével egyetértenek. Ez a terület nem is elhanyagolható: ez a tudásipar, és ma mindenkinek, nemcsak Európában, nemcsak Magyarországon, itt a parlamentben, hanem az egész világon világosan kell tudnia, hogy ez a XXI. század legfontosabb ipara.

Az elmúlt évszázad során exponenciálisan emelkedett a szellemi tőke értéke, és ma az anyagi tőke oda megy, ahol szellemi tőke van. Ha Magyarország kellő mennyiségű és a piac szabályai és igényei szerinti szellemi tőkét tud előállítani a közoktatással, a felsőoktatással, a tudósképzéssel, akkor az anyagi tőke ide fog jönni Magyarországra. És akkor Magyarországnak nem olcsó munkabéreivel kell kitűnnie és versenyképesnek lennie, hanem jól megfizetett, mondhatom úgy is, hogy európai színvonalon megfizetett munkaerejével vesz részt a nemzetközi munkamegosztásban, és csak akkor lehet Magyarország az Európai Unió tagállamaival egyenrangú.

Hogy bizonyítsam, hadd említsem meg, hogy olyan nagy cégeknek van kutató-fejlesztő részlege Magyarországon, mind a General Electric, a Nokia, a Knorr-Bremse, az Audi, és még sorolhatnám. Nem véletlen. Én ezeket a cégeket meglátogattam, és a vezérigazgatójuk egyértelmű véleménye az volt, hogy Magyarországra érdemes tőkét befektetni, mert kitűnő szakemberek vannak.

Azonban mit hoz a jövő? Vajon tudunk-e még további kiváló szakembereket adni akkor, amikor 600 ezer ember van Magyarországon, aki alulképzett, aki tulajdonképpen magasabb fokú és színvonalú munkára nem alkalmazható? Egyetlenegy lehetőség van - és hadd mondjam meg, ezt örömmel észleltem ma valamennyi vezérszónok részéről, a kormány képviselői részéről -: a közoktatás és a felsőoktatás. Ez a Magyar Tudományos Akadémia és a magyar tudós közvélemény véleménye. Tehát a tudásiparba kell befektetni. Ez az egyetlen esélye Magyarországnak. Megvan a kellő iskolarendszerünk, megvan a felsőoktatási rendszerünk, nemzetközi hírű egyetemeink vannak - persze, csak egy része -, kitűnő tudósiskoláink vannak. Ebbe kell befektetni.

Szeretném megköszönni Szabó Zoltán, Pálinkás József, Sándor Klára, Almássy Kornél vezérszónokoknak, akik egyöntetűen támogatták az akadémiai előterjesztést a magyar tudomány helyzetéről. Ugyancsak köszönetet kell mondanom a parlamenti bizottságoknak, Szabó Zoltán bizottságának, az oktatási és tudományos bizottságnak, a gazdasági bizottságnak, Józsa Istvánnak a hozzászólásáért, az alkalmi tudományos bizottságnak, Magda Sándornak és Pálinkás Józsefnek, akik kritikával éltek, akik tanulmányozták az anyagot, és kitűnőnek találták.

Meg kell mondanom, hatodik éve, hogy a magyar kormánnyal kell együtt dolgoznom, és büszke vagyok arra, hogy egyetlenegy hozzászólásban egyetlenegy parlamenti képviselő vagy parlamenti bizottság - amely például nálunk nemegyszer ülésezett - soha nem mondta azt, hogy az Akadémia munkájában, véleményében megjelent volna bármelyik parlamenti párt érdeke. Én azt hiszem, ez nagyon fontos a jövőt illetően, hogy legyen egy intézmény, amelyet, amikor a kormány vagy bármelyik parlamenti párt megkérdez, akkor ez az intézmény letesz az asztalra egy olyan anyagot, amely a kor tudományos eredményein alapul. Az atomenergia kérdését, a Balaton vízállásának a kérdését, és még sorolhatnám, számtalan olyan kérdést tett fel a kormány, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és parlamenti képviselők, amire válaszoltunk. Én azt hiszem, ez a helyes politikája az Akadémiának.

Ma itt valamennyi parlamenti párt és parlamenti képviselő - Bencsik János, Tatai-Tóth András - úgy értékelte hozzászólásában, hogy a Magyar Tudományos Akadémia értékesen hozzájárul a magyar gazdasághoz. Ha már a gazdaság szót kiejtettem, hadd mondjam meg, hogy a tudásipar lesz a jövője, az alapja a magyar gazdaságnak. Ha ebbe nem fektetünk be, ha elmaradunk - és nagyon elfogadhatatlan, hogy a nemzeti jövedelemnek csak 1 százalékát költjük kutatás-fejlesztésre -, akkor sajnos Magyarország véglegesen lemarad. Az, hogy például a GVOP-pályázatok sikeresek voltak, mit jelent? Ha igenis megpróbáljuk az egyetemi tanszéki kutatásokat összekötni a kis- és középvállalkozókkal - mert ez a pályázat ezt jelenti, és nagyon örültem, hogy mindenki azt mondta, hogy ez sikeres -, akkor íme, mit csinálunk? A magyar szellemi tőkét összekötjük a gazdasági tőkével, és akkor eredményes lesz.

A jövőt illetően éppen Bencsik parlamenti képviselő úr mondta, hogy örömmel észlelte, hogy az egyetemeken, a tanszékeken a külső kis- és középvállalkozásokkal, tehát a gazdasággal való kapcsolat jelentősen emelkedett. Igen, mi is ezt észleltük, és ez a jövő. Az akadémiai reformnak, amelyet vezetünk és csinálunk, éppen ez az egyik alappillére: fordulni először - fordultunk az elmúlt 5-6 év alatt - a társadalom felé. Tessék gondolni a Mindentudás Egyetemére, a tudomány napjának hat hétig tartó, hihetetlen sikeres, több mint 500 rendezvényére, ahol a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattól kezdve a minisztériumig, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, mind-mind részt vett.

(17.50)

Ennek a sikere mellett ott volt még a World Science Forum, amely tényleg elképzelhetetlen nemzetközi sikert aratott, hiszen a Le Monde-tól a New York Timesig, a CNN-től kezdve az olasz televízió harmincperces műsorban foglalkozott vele. Tehát igen, érdemes a tudásiparba befektetni.

S fölmerült a kérdés Tatai-Tóth András, de mások részéről is, Sándor Klára parlamenti képviselőtől az érettségi ügye. Igen, javasoljuk azt, hogy legyen természettudományos tárgyból érettségi. Igen, Klebelsberg Kunónak annak idején igaza volt, amikor bevezette a görögpótló - és így tovább, hadd ne mondjam - természettudományos tárgyak oktatását: meglett az eredménye. Ugyanígy ez most is nagyon fontos kérdés, és nagyon örültem, hogy Arató Gergely államtitkár úr messzemenően támogatja, hogy igenis, az oktatásban is reformra van szükség. Teljes mértékben egyetértünk.

S amit Sándor Klára képviselő asszony kért, örömmel teszünk neki eleget, eddig is eleget tettünk, hiszen kritizáltuk annak idején kőkeményen Magyar Bálint miniszter úr előterjesztését a felsőoktatási, sőt közoktatási törvény kapcsán, segítő szándékkal - ismétlem: segítő szándékkal -, amit megfogadtak, és itt önök meg is szavaztak.

Zárógondolatként Bolyai János szavai jutnak eszembe, aki azt mondta: "Emelkedjünk fel lehúzó gondjaink közül, nyújtsuk egymásnak jobbunkat, fogjunk össze, hogy egyszerre gazdagítsuk a magyarságot és az emberiséget, hogy kreatív együttműködéssel teremtsünk világraszóló alkotásokat!" Így legyen!

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu