DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, akik itt vagyunk, nem túl sokan, de bennünket nem érhet az a vád, hogy pálinkát iszunk és vizet prédikálunk, mert aki itt van, az tudja, hogy miről beszél. Lehet, hogy itt vizet töltenek elénk; én gondolkodtam azon, hogy lehetneabból a pálinkagyűjteményemből, ami saját főzetésből származik, és lehet, hogy az egyetlen országgyűlési képviselő vagyok, akinek a vagyonbevallásában szerepel a pálinkagyűjtemény, mert azt én olyan értéknek tekintem egyébként. (Gőgös Zoltán: Majd megisszuk.)

De úgy gondolom, hogy akik hasonlóképpen gondolkodnak, tudják, hogy milyen nagy szükség volt arra, amit itt Font Sándor és társai - most jó értelemben mondom -, ha úgy tetszik, ötpárti konszenzussal kezdeményeztek és előterjesztettek a tárca támogatásával. Akkor most hadd mondjam ehhez hozzá, hogy a független képviselő is csatlakozik ehhez a javaslathoz, legyen akkor ez már az egész Házra kiterjedő kezdeményezés.

Ami itt van előttünk, az meggyőződésem, hogy azért történelmi jelentőségű, mert azt a terméknevet, amit tradicionálisan Magyarországon pálinkának hívnak, uniós háttérrel magyar névvé változtatta és levédette vagy levédetné, és tulajdonképpen megadna, megkívánna, megkövetelne minden olyan feltételt, ami ennek a "pálinka" szónak a hátterében a minőséget jelentené. Nyilvánvalóan a definiálás szabályozása a törvényből kiolvasható, erről Font Sándor külön beszélt is; aki olvasta, ezt nyilván tudja.

Azt is sikerült ezek után nyilvánvalóan - vagy sikerül majd feltehetően - általánossá tenni, hogy nem minden gyümölcspárlat pálinka, de minden pálinka gyümölcspárlat. Ha ezt az egyszerű kifejezést átvisszük a köztudatba, akkor úgy gondolom, máris sokat teszünk azért, hogy az a minőség meglegyen, és mellé az a marketing és az a garancia is még ott legyen, amely nélkül egyébként nem fog elegáns, ha úgy tetszik, trendi itallá válni a pálinka. Mert azzá kell tenni, ez még nagyon sok munkát fog igényelni.

(17.00)

Tehát a minőséget kell garantálni, és ennek a marketingjét is meg kell teremteni.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Mi hozhatja divatba vagy hogyan lehet divatba hozni a pálinkát? Nyilvánvalóan azzal lehet divatba hozni, ha az igényes fogyasztók fogyasztják, és ezt felvállalják. Tehát a marketingbe be kell építeni azt, hogy az igényes fogyasztók itala a pálinka. Tehát nem valahol egy olyan ital, amely ha úgy tetszik, elítélnivaló valami, hanem dicsőség a jó pálinka, és ezt az igényes fogyasztók is megerősítik. Ehhez nagyon fontos az, hogy rend legyen körülötte. Ez a törvény talán alkalmas arra, hogy rendet tegyen a pálinka előállítása és a pálinka kereskedelme és fogyasztása terén.

Úgy gondolom, a civil háttér ehhez biztosított, hiszen itt is felsorolásra került, de nem árt megemlíteni a következőket - én is kigyűjtöttem magamnak, hogy egyáltalán milyen civil szervezeteket ismerek -: a Pálinka Céh Egyesület, a pálinka lovagrend, a szeszipari szövetség, a terméktanács pálinka tagozata, a Gyümölcsszesz- és Pálinkafőzők Országos Érdekvédelmi Közössége, de gondolom, sorolhatnám még ezeket tovább. Hogy december 6-a a pálinka napja lett Szent Miklós védőszenttel, ezeket mind ki kell majd használni abban a marketingben, amely nélkül ez a törvény önmagában véve nyilvánvalóan kevés lesz vagy kevés lenne.

Látok azonban némi ellentmondást. Az egyik ilyen ellentmondás a 2002-es EU-szabályozás és a törvénytervezet között van. Bár Font Sándor a szóbeli kiegészítésében ezt említette, de miután a törvénytervezet kategorikusan csak a Magyarországon termelt, előállított, cefrézett, lefőzött pálinkát nevezi pálinkának, a 2002-es EU-szabályozás azt a négy osztrák tartományban előállított barackpálinkát is idesorolja, amely ilyenformán, úgy gondolom, ellentmondásban van, ha mi ezt kategorikusan érvényesítjük, ami ebben a törvényben le van írva. Lehet, hogy én gondolom vagy látom rosszul, de a kettő között látok némi ellentmondást.

Hasonlóképpen lehet ellentmondás - még egyszer mondom: lehet -, ha a pálinkát hungarikumnak tekintjük. Márpedig a pálinkát ezek után nyilvánvalóan hungarikumnak tekinthetjük. Ha hungarikumnak tekintjük, akkor a hungarikum kifejezésbe a Kárpát-medence egésze beleértendő a mai értelmezés szerint, a pálinkatörvény szerint viszont csak a Magyarországon előállított. Tehát ez egy olyan hungarikum lenne, amely egy szűkített körben előállított termék, tehát nem a teljes Kárpát-medencében előállított, hanem csak a Magyarországon előállított hungarikumok közé sorolható. Ez is fontos egyébként, hogy adott esetben jól értelmezzük, illetve kellőképpen pontosan tudjuk, hogy mit követelünk meg, és mit tudunk betartani vagy betartatni.

Úgy gondolom, hogy a pálinkafőzdék számára is életmentő lehet ez a törvény. Talán a számok, amelyeket mondok, remélhetőleg pontosak, a forrásokból ítélve úgy gondolom, pontosak lehetnek. Nem is olyan régen még Magyarországon 1800 pálinkafőzde működött. Jelenleg alig éri el az 500-at, vagy nem is éri el az 500-at a pálinkafőzdék száma, és ebből mindössze 40 az a manufaktúra, amelyik tulajdonképpen kereskedelmi forgalomba hozott pálinkát palackoz. Ez önmagában véve jól áttekinthető kör és jól ellenőrizhető kör.

Nagyon fontos lehet egyébként a marketingnél összekapcsolni a pálinkamarketinget a bormarketinggel. Nagyon sok területen találkozhat a kereskedelemben is, nincs tulajdonképpen olyan verseny a borászok és a pálinkafőzdék között, amely ezt kizárná, ugyanakkor a borászok tapasztalatát érdemes lenne hasznosítani a pálinka divatjának alakításánál, a marketingnél. Ez pénzbe kerül, ez nyilvánvaló, de úgy gondolom, itt is elhangzott, hogy az a pálinkafőzési jövedéki adó, amely rendkívül jelentős állami bevétel, annak egy töredéke, néhány százalékos hányada bőségesen elegendő lehet. Egyetértek egyébként a képviselőtársammal, garantált módon, és ne csak eseti úton jusson hozzá ez a terület.

Ugyancsak azt hiszem, érdemes két-három mondatot ejteni arról, hogy a területfejlesztési, vidékfejlesztési támogatási rendszerekben mennyire találhatók meg azok az elemek és lehetőségek, amelyek a pálinkafőzés, a pálinka-előállítás pénzügyi, financiális fejlesztési hátterét adhatják vagy adhatnák. A mai ismereteim szerint ezek a lehetőségek rendkívül korlátozottak jelen pillanatban. Ezt ki kellene terjeszteni sokkal jobban, nemcsak kísérleti jelleggel a dél-alföldi régióban, hanem egész Magyarország területén, a Dél-Dunántúlon is, Somogy megyében is van szándék, adottak a lehetőségek, ha a támogatási rendszert ehhez lehetne igazítani. Egyébként jó példaként említeném: a Rinya-Dráva kistérségben a LEADER-program alakítása során beemeltük a pálinkafőzés, a gyümölcstermelésnek ilyen formában a pálinkafőzéssel való összekapcsolását, mint olyan támogatandó lehetőséget, amelyet, úgy gondolom, ki kell használni, ki kell tudnunk használni.

Nagyon kényes kérdés a gyártás és az előállítás területe. Ha elfogadjuk a törvényt, akkor azt következetesen érvényesíteni is kell. Itt nagyon sok konfliktus keletkezhet, különösen az első időszakban, hiszen aki egy picit is ismeri ezeknek a pálinkafőzdéknek és a manufaktúráknak a technológiáját, pontosan tudja azt, hogy jelenleg a legnevesebb manufaktúrák sem választják el a szeszesital-előállításokat a pálinkafőzéstől. Ez az egyik, amit megemlítenék. A másik, hogy csak néhányan készítenek valóban kisüsti pálinkát közöttük. Azt is tudjuk, hogy a hidegutas olcsóbb szeszesital-előállítás a bevételnövelés szempontjából dominál egyébként ezen pálinkafőzdék esetében is. Ha pedig így van, akkor a valódi pálinka védelme és ennek az előállítása és kereskedelmi forgalomba való hozatala megköveteli a szankcionálást is, a szankcionálás lehetőségét is. Meggyőződésem szerint ez még nem megoldott, és a törvény sem tesz rá érdemleges kísérletet.

Nemrégiben hallottam azt a kifejezést, hogy fél évszázadig silány "vegyigyümi" alkoholt ittunk, ami nyilvánvalóan így is van, zamatos, valódi gyümölcspálinka helyett. No, ha így van vagy így volt, akkor itt az idő, hogy változtassunk rajta. A törvény formájában itt van a lehetőség is. Úgy gondolom, hogy ezek után itt lesz a kényszer is, ha ezt komolyan gondoljuk. Így válhat valóban magyar kinccsé a csak fán vagy bokron termett gyümölcsből készült ital, amely ha tisztességesen készítik, akkor mindenképpen tiszta ital lesz, és valóban a léleknek és a testnek is egy olyan pezsdítő, üdítő itala, amely minden bizonnyal jobb lesz, mint azok az energiaitalok, amelyeket a világ legkülönbözőbb részeiről hirdetnek, és valóban szárnyat kap a gondolat, és szárnyat kaphat a test is, ha ezt a törvényt sikerül megvalósítani. Most itt kevesen vagyunk, de szerintem sok követőnk lesz ezen az úton, ha összefogunk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

Forrás: parlament.hu