DR. JÁNOSI GYÖRGY, a kulturális és sajtóbizottság alelnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága március 11-ei ülésén vitatta meg az Országos Rádió és Televízió Testület 2007. évi beszámolóját. Az ülés végén 9:8 arányú szavazattal a beszámolót támogatásra javasolta a bizottság, és ilyen értelmű országgyűlési határozati javaslatot nyújtott be. A 9:8 arányú szavazás mögött alapvetően nem az ellenzék-kormányoldal közötti különbség húzódott meg, a 9 szavazat mind a szocialista frakció bizottsági képviselőitől jött, így a bizottság többségi véleménye százszázalékos mértékben egybeesik a szocialista frakció álláspontjával.

Egyöntetű volt a megállapítás a bizottság ülésén, hogy rendkívül színvonalas beszámolót vitathattunk meg. Olyan beszámolót, amely az eredmények mellett kendőzetlen őszinteséggel tette az asztalra azokat a problémákat is, amelyekkel meg kellett birkóznia a testületnek, és szólt arról is, hogy miben sikerült itt eredményeket elérni, és mi volt az, ami változatlanul problémát jelentett a korábbi évekhez hasonlóan a testület működését illetően.

Színvonalas, jó beszámoló ez, amely hasznos a jövő szempontjából is, akár a digitális átállás egész folyamatának vezénylése szempontjából, akár az új, készülő médiatörvény megalkotása szempontjából. Mindemellett persze asztalra kerültek olyan vitatott kérdések is, amelyekben már eltért a bizottsági tagok véleménye egymástól. Természetesen ismét szóba került a testület finanszírozásának kérdésköre, ismételten, a korábbi évekhez hasonlóan szóba került a kiskorúak védelme, a pornográfia ügyében megfogalmazott kifogások sora; és természetesen újra, ismételten napirendre került az a kérdés, hogy mennyire túlpolitizált a testület működése, mennyire jelennek meg direkt módon pártpolitikai szempontok, amikor a frekvenciagazdálkodás kérdéseiben kellett a testületnek döntenie, vagy amikor a Műsorszolgáltatási Alap forrásainak felhasználásáról van szó.

Ezeknek a problémáknak a megítélésében lényegében egyetértettek a bizottság tagjai, abban azonban már éles különbség mutatkozott meg, hogy mire vezethetők vissza ezek a problémák. A többségi álláspont szerint döntően ebben a médiatörvény hiányosságai játszanak meghatározó szerepet, a kisebbség véleménye alapján itt a testület működésében mutatkozó problémák voltak azok, amelyek e hiányosságokat felszínre hozták.

A többség véleménye az tehát, hogy igazából a jogalkotás területén mutatkoztak olyan problémák és olyan hiányosságok, amelyekkel nem birkózhatott meg önmagában a testület. Számtalan példa bizonyítja ezt a mi álláspontunk szerint. Bizonyítja az például, hogy többször kellett az elmúlt időszakban módosítani a médiatörvényt. Elnök úr utalt rá, hogy ezek egy része persze európai jogharmonizációs feladatok voltak, de módosítani kellett a médiatörvényt az Alkotmánybíróság bizonyos állásfoglalásai után is. Az Alkotmánybíróság állásfoglalásai mintha a többségi véleményt igazolnák, mert rámutatnak a jogi háttér pontatlanságaira. Rámutatnak arra, hogy nagyon komoly ellentmondások húzódnak meg a törvényben a hatóság működése szempontjából, hogy közigazgatási eljárásban vagy hatósági, polgári peres eljárásban kell érvényesíteni a testület bizonyos döntéseit.

De az Alkotmánybíróság döntései azt is jelzik, hogy bizony hiányok vannak a tekintetben is a médiatörvényben, hogy nem oldott meg mindent a jogtechnika eszközeivel, hanem nagyon sok kérdést áttolt a testület hatáskörébe, és az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban világosan fogalmazta meg azt a problémát, hogy ily módon az Országos Rádió és Televízió Testület látens jogalkotói tevékenységet kényszerült folytatni, ami bizony komoly problémákat vet fel, komoly problémákat jelent. Módosítani kellett tehát több szempontból is a médiatörvényt ennek nyomán, ami valóban jelzi, hogy baj van a jelenleg még hatályos médiatörvénnyel.

Vegyük sorra azokat a problémákat, amelyek fölvetődtek a bizottsági ülésen, és amelyek a mi álláspontunk szerint valóban a jogi háttér hiányosságaira vezethetők vissza. Az egyik ilyen vissza-visszatérő kérdés volt a testület és a hivatal gazdálkodásának ügye, kérdése. Most már hosszú évek során gyakorlattá vált az, hogy a kétharmados médiatörvényt minden évben a költségvetési törvény keretei között szinte felülírta a parlament, hiszen világossá vált évek óta, hogy a médiatörvényben meghatározott források nem elegendőek annak a feladatnak az ellátásához, amit a médiatörvény az ORTT hatáskörébe utalt. Így hosszú évek gyakorlata során bizony joggal kifogásolható probléma volt az, hogy egy kétharmados törvényt egy feles törvénnyel folyamatosan felülírtunk.

(10.00)

A mi álláspontunk szerint ez természetesen nem a testület és nem a hivatal hibája, hanem a jogi háttér hibája, ahogyan erről beszéltem, mert nem elégséges az a forrásszabályozás, ami a kétharmados médiatörvény keretei között megfogalmazódik.

A másik ilyen probléma, ami vissza-visszatér, a kiskorúak védelme, a pornográfia ügye, kérdése. Ebben az ügyben sok ponton kifogásolható az Országos Rádió és Televízió Testület tevékenysége a megítélés ügyében vagy az alkalmazott szankciók ügyében. De legyünk őszinték, itt megint baj van a jogi háttérrel, mert egyáltalán nincs összhang a büntető törvénykönyv, illetve a médiatörvény között, hiszen más fogalmakat, más meghatározást, más szempontokat fogalmaz meg a két jogszabály a pornográfia megítélését illetően. Így bizony nagyon sokszor a sötétben tapogatódzva kellett kialakítania a maga álláspontját az ORTT-nek, és ebben a kérdésben is bizony látens joghatóságként ki kellett alakítania a maga szempontrendszerét ezeknek az ügyeknek és kérdéseknek a megítélése során.

A harmadik ilyen vitatott kérdés, ami évről évre visszatér, ez a pártatlan, kiegyensúlyozott tájékoztatás kérdése, amiben - hogy mondjam - megint sok szempontból magára maradt az Országos Rádió és Televízió Testület. A törvény ugyanis - a jelenleg még hatályos médiatörvény - ebben a kérdésben sem ad kellő és világos eligazodást a testület számára, általános elvként megfogalmazza ezt az elvárást, de ennek részleteit, pontos eligazodási pontként iránytűt nem ad a testület kezébe. Így bizony nagyon sokszor joggal kifogásolható volt egy-egy döntése a testületnek, de ebben megint csak úgy ítéltük meg többségi véleményként, hogy inkább a háttérjogszabály fogyatékosságairól van szó, mintsem a testület sorozatosan elkövetett hibáiról.

Végül negyedikként előkerült újra és újra az a probléma, amire utaltam már részben, hogy mennyire átpolitizált a testület tevékenysége. Legyünk őszinték: átpolitizált. Átpolitizált a frekvenciagazdálkodás, a frekvenciakiosztás területén, és sajnos átpolitizált a Műsorszolgáltatási Alap forrásainak felhasználása terén. De itt megint legyünk őszinték, tegyük a szívünkre a kezünket: a médiatörvény alapvetően pártpolitikai alapon állítja fel magát a testületet, direkt jelölési jogot ad az ellenzéki, illetve a kormányoldal számára, és ezzel direkt jelölési jogot ad a parlamentben helyet foglaló politikai frakciók számára. Innentől kezdve miért csodálkozunk azon, hogy direkt pártpolitikai befolyás jelenik meg a testület működtetésében és működésében? Én azt gondolom, ez az egyik legfontosabb tanulság, amivel nekünk szembe kell nézni akkor, amikor egy új médiaszabályozási koncepciót dolgozunk ki, és ennek nyomán ötpárti alapon egy új médiatörvényt terjesztünk majd a tisztelt Ház elé.

Szeretném azonban itt azt is megjegyezni, hogy ebben az előremutató munkában az elmúlt évben és az elmúlt években is rendkívül komoly segítséget kapott az Országgyűlés, illetve a kulturális és sajtóbizottság, illetve az ötpárti egyeztetés a testülettől. Ahogy az elnök úr is utalt rá, nagyon komoly segítség volt az, amit a digitális átállásról szóló törvényhez kaptunk a testülettől. Olyan szakmai észrevételek, olyan szakmai szempontok sorozatáról van szó, amit fel tudtunk használni akkor, amikor a digitális átállásról szóló törvényt kidolgoztuk, és négypárti támogatással az Országgyűlés végül is ezt elfogadta.

Az is igaz, amit az elnök úr említett, hogy egy új médiatörvény alapkoncepcióját is elkészítette a testület. Nemcsak élt egyszerűen a törvény adta lehetőséggel, mert ezt megadja a testületnek a törvény, hanem valóban a segítségnyújtás szándékával próbálta orientálni a politikát, az Országgyűlést a testület. Köszönet ezért a munkáért, köszönet ezért a tevékenységért, mert nagyon jól hasznosulnak majd ezek az észrevételek az előttünk álló médiaügyekben megfogalmazható feladatok során.

Végezetül, ahogy az elnök úr is utalt rá, lejár a testület mandátuma, mindannyian tudjuk, márciusban. Szeretném a szocialista frakció nevében megköszönni a testületnek és különösen a hivatalnak, a testület mögött álló hivatalnak azt a munkát, amit az elmúlt időszakban elvégeztek. Sok szempontból példamutató volt, sok szempontból a hiányosságok, a hibák révén rávilágított a média-jogszabályi háttér hiányosságaira és pontatlanságaira. Mindez, azt hiszem, valóban figyelmeztető számunkra, figyelmeztető akkor, amikor dolgozunk az új médiatörvény koncepcióján, illetve magán a törvényszövegen. Dolgozunk ezen, hiszen előrehaladott ötpárti tárgyalások folynak. Közel vagyunk már ahhoz, hogy az alapvető koncepcionális kérdésekben megállapodjunk, és ennek nyomán megindulhasson a kodifikációs munka. Abban az új törvényben, amely majd a parlament elé kerül, nyilvánvalóan ott van az Országos Rádió és Televízió Testület eddig elvégzett munkája is, és ott lesz az a segítség, amit tőlük kaptunk az elmúlt időszakban.

Köszönöm tehát az elnök úrnak, köszönöm a testület minden tagjának, és köszönöm a hivatalnak azt az elvégzett munkát, amely a mi megítélésünk szerint minden probléma, minden hiányosság ellenére példamutató volt és segítségnyújtó a mi számunkra is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu