GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Ezt a polémiát elég sokszor lefolytattuk már ezek között a falak között is. Én azt gondolom, amikor a vidékfejlesztési programot 2006 őszén elkezdtük összeállítani, amit aztán 2007 szintén őszén el is fogadott egyhangú szavazással az Európai Unió, akkor világosan jeleztük, hogy nekünk ez az utolsó fejlesztési periódusunk van, amiben a magyar mezőgazdaság alapvető technológiai és technikai problémáit kezelnünk kell.

Azt is látnunk kell, hogy a '90-es években elindult folyamatok után leginkább az állattartás sínylette meg a rendszerváltás utáni piacvesztést, és pontosan ez az az ágazat, amelyik a kertészet mellett a legnagyobb foglalkoztató a mezőgazdaságon belül.

(9.30)

Tehát nem tehettük azt meg, hogy ennek az ágazatnak a további agóniájához asszisztáljunk, és további tönkretételét segítsük azzal, hogy nem adunk neki megfelelő forrásokat. Ezért döntöttük el, hogy a fejlesztési pénz, ami nagyjából 600 milliárd forint volt, hiszen az Európai Unióban is példa nélküli, 48 százalékot tettünk agrármodernizációra sok-sok vita után és sok-sok egyeztetés után, minden értelemben visszaigazolták ezt azok az eredmények, ahová ebben az évben eljutottunk. Ez azt jelenti, hogy állattenyésztőink is megérezték azt, hogy ez az utolsó lehetőségük akkor, amikor részben a telepek bezárása fenyegette őket, pontosan a trágyakezelési és egyéb környezetvédelmi problémák miatt, részben pedig a versenyképességük volt olyan szinten, hogy messze több energiával, élőmunkával és takarmánnyal állítottuk elő ugyanazt a produktumot, mint mondjuk, versenytársaink, akik Nyugat-Európában hasonló tevékenységet végeznek.

És hogy most nagyüzem vagy kisüzem, ez egy örök vitatéma. Egy dolgot kell világosan látni, hogy ha mi a leginkább foglalkoztató részét az ágazatnak, az állattenyésztést akarjuk fejleszteni, akkor nem tudunk mást alapvetően fejleszteni, mint a nagyüzemeket, ugyanis például a tejelő tehenészetek 95 százaléka nagyüzemi környezetben van. Tehát próbálhatunk mi más irányban is például állattenyésztés-fejlesztést elindítani, de a magyar realitásokból kell kiindulni, és abból, hogy egyáltalán kik azok még, akik hajlandók ilyen tevékenységet végezni, és kik azok, akik ebben a dologban hajlandók aktív foglalkoztatáspolitikát is végrehajtani.

Visszaigazolták az elképzeléseinket a termelők, hiszen a fejlesztési források nagyjából felét le is igényelték. Ennek döntő része az állattenyésztésre került meghatározásra az első évben, és el is indulnak most már ebben az évben azok a beruházások, amelyek kettő, illetve három év alatt hozhatnak egy olyan eredményt, hogy legalábbis az a mélyrepülés, amelybe a magyar állattenyésztési ágazat került, főleg technológiai és technikai problémák miatt, reményeink szerint abbamaradhat, és talán abbamaradhat az a fajta foglalkoztatáscsökkenés is, ami vidéken ennek kapcsán sajnos jellemző volt. Tehát én nem gondolnám, hogy nekünk ezen kellene vitatkozni, inkább azt kellene megnéznünk, hogy melyik célágazat az, amelyik nekünk fontos.

Mi azt mondtuk, hogy a legfontosabb ebben a fejlesztési programban az állattenyésztés és a kertészet - nyílván pontosan a vidéki foglalkoztatás miatt -, ezért nem adhatunk másnak pénzt, mint aki ilyen tevékenységet végez természetesen. Ez nem azt jelenti, hogy sok-sok egyéb ágon a másfajta tevékenységet végző, alapvetően növénytermesztési tevékenységet végző kisebb birtokokat ne fejlesztenénk. Európában a legalacsonyabbra tettük azt a mértéket, ami mellett még fejlesztési pénzeket lehet kapni, hiszen nincs sehol Európában olyan pályázati rendszer, ahol 5 EUME alatt bármilyen fejlesztésre pályázni lehet. Mi 4 EUME-ban hoztuk meg ezt a határt, sőt különböző vidékfejlesztési programoknál azt mondtuk, hogy az ennek a szintnek az elérését vállalók eleve pályázhatnak, és majd öt év után megnézzük, hogy valóban el tudták-e érni; tehát egy biankó csekkre is adunk fejlesztést. Ugyanígy igaz ez a fiatal gazdák támogatására is.

Hogyha nem így látná a szakma, mint ahogy mi látjuk, hogy modernizálni kell az ágazatot, akkor várhatóan nem jött volna be a nagyjából 22-23 milliárd forint igény például a fiatalgazda-támogatásnál, ami persze egy feladatot is jelent, hiszen nem számoltunk ekkora forrásokkal, de ennek a forrásoldalát természetesen, ha nem is ilyen volumenben, de nagyságrenddel nagyobbal, mint ahogy elterveztük, fogjuk biztosítani pontosan azokból a pénzekből, amire vonatkozóan állandóan kritikát kaptunk, hogy miért nem indítjuk el a birtokátadási támogatást, ahol beterveztünk 6 milliárdot, aztán bejött 60 millió forint igény. Tehát ennyire látszik, hogy ki hogyan látja jól ennek az ágazatnak a problémáit.

Én úgy érzem, hogy ezek a felmérések, amelyeket mi előzetesen végeztünk, meg az a több ezer oldalnyi írásos és hanganyag, amit az egy év alatt lefolytatott tájékoztatókon rögzítettünk, győzték meg arról az Európai Uniót, hogy ezt a programot fogadja el. Én külön is választanám a kettőt, nem keverném össze az agrár- és vidékfejlesztést, ugyan egyik sem működik a másik nélkül, de meggyőződésünk, hogy ez az utolsó esélyünk arra, hogy a mezőgazdaság ügyeit rendbe tegyük, és nem is fogunk erről az útról letérni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu