DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Annak a meggyőződésnek vagyok híve, amely az iskolát nem egyszerűen csak a tudásátadás és tudásátvétel helyszínének, hanem a szó eredeti és legnemesebb értelmében a nevelés helyszínének is tekinti. Nem gondolom, hogy ezt a két funkciót törvényhozásban akár el kellene választani - ezzel sem -, másik oldalról, hogy törvényben bármilyen arányt kellene megállapítani. Elég az, hogyha a törvényhozó mind a két fejezetre, mind a két részre figyelmet fordít. És éppen egy fenntartó, legfőképpen pedig az iskola, a nevelőtestület az, a valóságban pedig leginkább az a pedagógus, aki ott áll a gyermekek előtt, az osztályteremben, tudja azt az arányt, azt a mértéket helyesen meglátni, amiben nevelés és tudásátadás, tudásátvétel a legmegfelelőbb arányban a gyermekek érdekeit szolgálja. Ebben tehát, úgy érzem, különbség nincs közöttünk.

Mindazon törvényi helyek, amelyeket fölsorolt, 2002-től, aztán 2006-tól folytatódtak. Tisztelettel kérem, tekintse át a Nemzeti alaptanterv 2006-ban történt módosítását, amelyet 2007-ben a köztársaság kormánya is elfogadott, és ott az iskola nevelési programjáról szóló részeket - úgy a személyiségfejlesztéssel kapcsolatos, mint a gyermek- és ifjúságvédelemmel, a szociális hátrányok enyhítésével kapcsolatos vagy éppen a szülő, a tanuló és az intézmény együttműködésének formáiról szóló nagyon fontos részeket. Ez az együttműködés egyébként, amiről ön beszél, ez ölt testet abban a szakértői grémiumban, bizottságban, amelyet felkértem, és amely a munkáját néhány nappal ezelőtt kezdte meg. Azt kértem tőlük, hogy egy-másfél hónap alatt tegyék le a javaslatot az asztalra, és ezt természetesen akár a képviselő úrnak, akár az Országgyűlésnek, nyilván a teljes magyar közvéleménynek szívesen bemutatom.

Az pedig, hogy milyen konkrét lépések kerülnek ezután sorra, szeretném a képviselő urat tájékoztatni arról, hogy a magyar közoktatás új, átfogó programja, az új tudás program tartalmaz olyan részt, amely az iskolapszichológiai tevékenység és az iskolapszichológusi tevékenység anyagi és személyi megerősítése, ami a legkorábbi gyermekkortól a védőnői tevékenység, az óvópedagógusi tevékenység és az alsó tagozatos tanítói munka nevelői tevékenységének megerősítésére is szolgál.

Ezt a programot az elmúlt hetekben számos szakmai szervezettel megtárgyaltam, megvitattam, többek között a védőnők és óvónők, óvópedagógusok szakmai szervezeteivel is; a Közoktatás-politikai Tanáccsal, ami a törvényben nevesített testület és az elkövetkező napban, napokban az Országos Köznevelési Tanáccsal.

Nem is akarom titkolni, hogy a legnagyobb támogatottságot szeretném megnyerni ennek a programnak; annak a programnak, amelynek nyilván a támogatottsága szakmai oldalról, civil oldalról és a politika oldaláról is vár támogatást, ezért minden parlamenti pártot megkerestem, illetve megkeresek, ellenzéki és kormánypártiakat is. Szívesen várom a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőit is ennek a programnak a megbeszélésére, ahogy a többi párt már jelezte, hogy ezen nem együttesen, hanem külön-külön részt kíván venni.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ez a program tehát azokkal a kérdésekkel, amelyeket felvetett, nemcsak foglalkozik, hanem azt gondolom, hogy helyes megoldási irányt nyújt. A nevelési tevékenységgel kapcsolatban pedig hasonlóan, mint ön, fontosnak tartva: a köztársaság kormánya a Nemzeti alaptanterv módosításával fontos lépéseket tett, illetve folytatott.

Ennek figyelembevételével kérem a képviselő urat, fogadja el válaszomat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu