SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Olyan témát vetett fel a képviselő úr, ami kínálja az alkalmat arra, hogy komoly szakmai párbeszédet folytassunk le itt, a Házban és a Ház mostani plenáris ülését követően akár egy szakmai konzultáció keretében is.

Pontosan tudjuk azt, hogy a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési esélyeiben a képzettség, a piacképes tudás milyen fontos, meghatározó szerepet játszik, éppen ezért az elmúlt időszakban itt, a Házban is a jogszabályalkotás keretében, akár a foglalkoztatási bizottság keretében is többször váltottunk szót, hoztunk döntéseket a szakképzés reformjáról. A szakképzés reformjáról, mégpedig úgy, hogy annak kimenetalapú szabályozása legyen, úgy, hogy a szakképzésben a munkaerőpiac valós elvárásai szerint formáljuk át azt a tudást, azt a tartalmat és azt a képzési szerkezetet, ami a fiataloknak ezt a lehetőséget megadja. Ezen belül a szakképzésbe bekapcsoltuk a gazdaság szereplőit is, többször váltottunk róla szót. Talán nem is kellene mondanom, de mégis kell, hogy a gazdaság szereplőinek, a kamaráknak milyen fontos szerepe van abban, hogy a képzés tartalmában és a képzés módszertanában ők milyen szerepet játszanak, de a területi integrált szakképző központok kialakítását is ideteszem.

Természetesen a foglalkoztatáspolitika eszközeit is ide kell vennünk. Én magam most akár hat vagy hét ilyen eszközt is sorolhatnék, tallózva mondanék néhányat. 2005-ben elindítottuk a Start-programot, 83 ezer fiatal váltotta ki a Start-kártyát ennek a programnak a keretében, és a kártyával rendelkezők 80 százaléka állásba tudott kerülni, el tudott helyezkedni. A "Lépj egyet előre!" programot sorolhatnám, ami az alacsonyabb iskolai végzettségű fiatalok számára a TÁMOP segítségével nyit lehetőséget ebben. A munkaerőpiacon ma 22 ezren vannak, akik ezt a programot igénybe vették. Aztán a foglalkoztatási eszközök között sorolhatnám a decentralizált programok sorát, amelyek a hátrányos helyzetű munkaerőpiacok vagy a hátrányos helyzetű térségben élők támogatását célozzák meg személyre szabott munkaerő-piaci programok segítségével. Ennek a rendelkezésre álló összege 26 milliárd forint, és ennek segítségével közel 20 ezer fő foglalkoztatása valósulhat meg.

Aztán az Új Magyarország fejlesztési terv keretében a "Nem mondunk le senkiről - esély a leghátrányosabb térségben élők számára" indított zászlóshajó programról is beszélhetnék, a 47 leghátrányosabb helyzetű kistérségben a komplex fejlesztés eszközrendszeréről. De aztán sorolhatnám azokat a programokat, amelyeket összegezve az "Út a munkához" kormányprogramban tudnánk csoportosítani. Csak felsorolásszerűen: ennek a programnak része az, ami társadalmi párbeszéd, társadalmi vita és konzultáció alatt van; része a Start régió kártya bevezetése, része a tranzitfoglalkoztatás, az atipikus foglalkoztatási formák, benne a távmunka kiterjesztése; része a munkavállalási szabályok változtatása, egy foglalkoztatási és szociális adatbázis összehangolása, és része tulajdonképpen a feketefoglalkoztatással szembeni szigorúbb fellépés, de a regionális munkaügyi központok eszközrendszerét is sorolhatnám, különböző programokat, támogatásokat. Ebben az évben 38,5 milliárd forintot fogunk fordítani ezen aktív munkaerő-piaci eszközök igénybevételével olyan programokra, amelyeknek egyébként része a pályakezdő fiatalok munkába állása is.

Szeretném elmondani, képviselő úr, hogy nyilvánvalóan ezt a sort az ön szempontjából, az én szempontomból is lehet sorolni, ha úgy tetszik, lehet akár véleménnyel, kritikával is illetni. Egyet viszont biztosan nem lehet, hogy ezt a problémát elnapoljuk, hogy erről a problémáról érdemben nem váltunk szót. Éppen ezért, merthogy az ön szakmai hozzáállása számomra megkérdőjelezhetetlen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ennek a szakmai vitának a folytatásában bízva várom, hogy a válaszomat elfogadja.

Köszönöm, tisztelettel. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu