ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Úgy tűnik, képviselő úr ismeri a szerzői jog vonatkozó szabályait, ám bizonyos esetekben mégiscsak elfeledkezik azokról, valószínűleg azért, hogy a mondandóját bombasztikusabbá és hatásosabbá tegye. Képviselő úr ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy az oktatási és kulturális miniszter vagy általában a kultúráért felelős miniszter hatásköre nem terjed ki mindazokra az ügyekre, amelyeket képviselő úr számon kér rajta. A kultúráért felelős miniszter joga ugyanis mindössze annyi, hogy a szerzői jogi törvényben erre fölhatalmazott jogkezelő által megállapított jogdíjközleményt jóváhagyja, aláírja, azonban ez a joga nem a jogdíjközlemény tartalmi felülvizsgálatára vonatkozik, hanem kizárólag csak azt veheti górcső alá, hogy a jogdíjközlemény megfelel-e a törvényi feltételeknek.

Itt tulajdonképpen le is ülhetnék, és mondhatnám azt, ha képviselő úr ezzel nem ért egyet, akkor mint törvényhozó kezdeményezze a szerzői jogi törvény módosítását, javasoljon más változatot, és ha olyan változatot javasol, amiben a kormány nagyobb lehetőséget kap, akkor megfontoljuk és megvizsgáljuk, hogy ez a megoldás indokolt-e, közelebb hozza-e az érintettekhez a döntéshozatalt, vagy éppen távolítja tőlük. Az mindenképpen jólesik, hogy egy ellenzéki képviselőnek ilyen, szinte korlátlan bizalma van a kormányban, és úgy gondolja, hogy a kormány ezt jobban tudná végezni, mint az érintett civil szervezetek.

Azonban érdemes a dolog tartalmi részéről is beszélni. Miről is van itt szó tulajdonképpen, képviselő úr? Arról, hogy Magyarországon a szerzői jogi törvény lehetővé teszi a szerzői joggal védett alkotások esetében is az úgynevezett magáncélú másolatok készítését. Magyarul, egy internetről letöltött vagy más hordozón, másik CD-n rendelkezésre álló, szerzői jogi védelem alá tartozó tartalom magáncélra CD-re írható, CD-re másolható. Az egyszerűség kedvéért fogalmazzunk így, noha ez más hordozókat is érint, de ma a tipikus a CD vagy a DVD. Tehát amikor valaki az üres adathordozónál kifizeti a jogdíjat, akkor azt a jogot szerzi meg, hogy innentől kezdve korlátlanul, illetve ésszerű korlátokkal magáncélra a szerzői joggal védett tartalmakat is írhasson a CD-re.

Természetesen mint minden ilyen rendszerben, ebben is van igazságtalanság, hiszen ki erre, ki arra használja aztán a megvásárolt CD-t, de nem nagyon sikerült jobbat kitalálni ennél. Hiszen ennek az alternatívája az lenne - néhány uniós tagországban van ilyen rendszer, de képviselő úr erről elfeledkezik -, hogy ahol nincs ilyen típusú szerzői jogdíj, ott nincs meg a magáncélú másolás joga sem. Tehát elvileg mindenkinek, aki magáncélra ilyen tartalmat másol, jogdíjat kellene utána fizetnie. Az más kérdés, hogy ez mennyire számon kérhető. Mindenesetre itt nem semmit vásárol vagy nem egy adót fizet meg valaki, aki ezt a jogdíjat megfizeti, hanem olyan szerzői jogdíjat fizet meg, amit aztán az előadók kapnak meg. Mindannyian tudjuk, hogy az előadók számára ma nem jelent érdemi bevételt, vagy alig jelent már bevételt a közvetlen adathordozó-, hanghordozó- vagy képhordozó-eladás, ezért ez az egyetlen olyan forrás, ahonnan érdemi bevételt kaphatnak az előadók.

Az ugyan igaz, képviselő úr, hogy ennek a jogdíjnak egy része külföldre kerül, hiszen az általunk használt kulturális tartalmak jelentős része is külföldről származik, de az is igaz, képviselő úr, hogy azoknak a cégeknek, amelyeknek az érdekét ön képviseli - tudniillik az üres CD- és DVD-gyártók -, a nagy része szintén külföldi cég, tehát a számukra nyújtott kedvezmény sem feltétlenül a magyar gyártók és magyar adófizetők zsebében marad. Ez azt is mutatja, hogy azoknak az országoknak, ahol nincs jogdíj, a jelentős részében sem olcsóbb az üres adathordozó.

Ami az ön által említett szlovák és nem említett román példát illeti: azt is el kell mondanom, hogy itt sem a jogdíj okozza a különbséget, hanem egy olyan típusú árpolitika, amelynek keretében dömpingáron engedik piacra ezeket a termékeket a saját hazai adójogszabályaikkal. Itt nem a jogdíj a nagy tétel, hanem az egyéb adók. Szeretném jelezni, hogy éppen Szlovákia és Románia esetében fel is merül, hogy betartanak-e minden uniós szabályt. Úgy tűnik, hogy megkerülnek bizonyos uniós szabályokat a kötelező adómértékek kapcsán, de ez hadd ne legyen a mi problémánk.

Mindemellett, képviselő úr, az ön felvetését nem kívánom elutasítani, hiszen ez egy érdemi fontos kérdés. Mi azonban olyan megoldást fogunk támogatni, ami nem veszi ki a magyar művészek és előadók zsebéből ezt a jogdíjat. Tehát olyan módon és formában tudjuk támogatni az ön által felvetett javaslatokat mind a megállapítás, mind a mérték tekintetében, hogy ennek a magyar kultúra ne legyen vesztese. Azt gondolom, hogy a DVD-gyártók kedvéért nem érdemes elvenni ezt a kis bevételt a magyar előadóktól.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu