BERNÁTH ILDIKÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években benyújtott különböző programoknak se szeri, se száma. Emlékeznek még ezekre a programokra? Volt itt már Új Magyarország fejlesztési terv, nemzeti fejlesztési terv I., nemzeti fejlesztési terv II., volt száz lépés program, volt prémiumévek programja, volt startprogram a gyesen lévő édesanyák munkába állásához, pályakezdő fiatalok elhelyezkedéséhez, az 50 éven felüliek elhelyezkedéséhez, volt 48 pont.

Ezek a meghirdetett programok majdnem mindig ugyanazt tartalmazták. Például az Új Magyarország fejlesztési tervben is az szerepel, hogy mindenkinek legyen munkahelye, aki dolgozni képes és akar; a foglalkoztatás bővítéséhez támogatjuk a munkaerő-kereslet növekedését; a felzárkózáshoz az uniós átlagot meghaladó gazdasági növekedés szükséges. Erre a későbbiekben még visszatérek. Ezenkívül elhangzottak még azok a bejelentések és azok az ígéretek is, amelyek legalább 400 ezer új munkahelyet ígértek, aztán elhangzott az, hogy a nagy tudást igénylő szakterületeken 8-10 ezer új állást teremtenek a különböző fejlesztések, mintegy 10 ezer új álláshely létesül az üzleti szolgáltatások és a logisztikai szolgáltatások területén. Az idegenforgalmi fejlesztések 50 ezer új állás megteremtéséhez járulnak hozzá, az építőiparban az új álláshelyek száma 300 ezerre tehető - és így tovább, és így tovább.

Most pedig abban, ami itt eddig elhangzott, gyakorlatilag új információval, új elemekkel nem találkozhatunk, sem az itt ülő képviselők, sem azok, akik figyelemmel kísérik ezt a vitát. Ugyanis azoknak a programoknak az eredménye, amelyeket ez idáig meghirdettek, hogy a foglalkoztatottság nagyon alacsony, a munkanélküliség pedig tízéves csúcson volt az elmúlt időszakban. De nemcsak a százalékok vagy a különböző mutatók alapján mondhatjuk el ezt, hanem ha megnézzük azokat az adatokat, amelyeket akár az Állami Foglalkoztatási Szolgálat, akár a KSH tesz közzé, a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, ezek alapján azt kell sajnos megállapítanunk, hogy 2004 szeptembere óta, a legutolsó adatot is figyelembe véve, közel 100 ezerrel nőtt a regisztrált munkanélküliek száma, ugyanakkor a foglalkoztatottak száma csökkent. De ha a KSH adatait nézzük, ott sem jobb a helyzet, ott is ugyanezekkel az adatokkal találkozhatunk: 32 százalékkal, egyharmadával nőtt a munkanélküliek száma.

Vajon ez mit mutat? Azt mutatja, tisztelt képviselőtársaim, hogy az a foglalkoztatottság, ami ma Magyarországon jelen van, rendkívül alacsony, nemcsak az európai uniós átlaghoz képest, hanem hazánk lehetőségeihez képest is. Ma az Európai Unió tagországainak átlagát figyelembe véve a foglalkoztatottság mértéke 64 százalék. Ha ebben az ütemben folytatódik a foglalkoztatottak számának növekedése, mint az eltelt években, akkor 35 év alatt fogjuk elérni az Európai Unió átlagának jelenlegi mértékét. A munkanélküliség súlyos probléma, nemcsak az egész ország számára, hanem a családok számára is. Hiszen minden 13. családot érintett a munkanélküliség. Ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen, elsősorban a gazdaságnak kellene működnie. Ahhoz, hogy a foglalkoztatottság mértékét minimum 1 százalékkal lehessen növelni, legalább 4 százalékos gazdasági növekedésre lenne szükség. Ma a gazdaság nem működik, mélyhűtött állapotban van.

(10.50)

Ahhoz, hogy ebből a szociális és gazdasági válságból kilépjünk, arra van szükség, hogy a hazai vállalkozások számára olyan lehetőséget, olyan pályázati kiírásokat biztosítsanak, amely lehetővé teszi az új munkahelyek teremtését, a beruházásokat és a fejlesztéseket. Enélkül ugyanis nem fog növekedni a munkahelyek száma.

Nagyon sok olyan pályázatot írtak ki, amely a hazai vállalkozások számára - legalábbis a kis- és közepes vállalkozások számára - vagy elérhetetlen, vagy csak nagyon nehezen teljesíthető. Az ő szerepük pedig kiemelten fontos a munkahelyek számának gyarapításában, hiszen ma is ők azok a vállalkozók, az a vállalkozói csoport, amelyik a foglalkoztatottak 72 százalékát alkalmazza. Az ő helyzetük, az ő lehetőségeik alapvetően meghatározzák, hogy hogyan fog alakulni a foglalkoztatottsági helyzet.

Óriási különbségek vannak egyébként a régiók között is. A regionális leszakadást, a regionális egyenlőtlenségeket sem sikerült mérsékelni. Ha csak a munkanélküliségi adatokat vesszük figyelembe, akkor azt láthatjuk, hogy Észak-Magyarországon, az Észak-Alföldön a munkanélküliek száma ötszöröse-hatszorosa például a közép-magyarországi átlaghoz képest. De a vállalkozások sűrűsége is ilyen jelentős eltérést mutat. Míg Közép-Magyarországon ezer lakosra 96 vállalkozás jut, addig az említett térségekben alig haladja meg az ötvenet. Azok a programok, amelyeket ez idáig elindítottak, nem hozták meg azokat az eredményeket, azokat a változásokat, amelyeket minden egyes alkalommal, minden egyes új program ismertetésénél elvártak, illetve reméltek.

Ha megnézzük a különböző korcsoportokat, hogy vajon milyen eséllyel jutnak ma Magyarországon munkához, akkor azt látjuk, hogy ebben a körben is nagyon jelentős eltérések vannak. A pályakezdő fiatalok munkanélkülisége jelentősen meghaladja az országos átlagot, majdnem minden ötödik pályakezdő a munkanélküliek között. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy komoly problémák vannak a képzésben és a szakképzésben. Olyan fiatalok kerülnek ki a szakiskolákból, akik nem tudnak elhelyezkedni. Évek óta arról hallunk, hogy hogyan fog megváltozni a szakképzés, és milyen új esélye és lehetősége lesz a fiatalnak elhelyezkedni.

Igaza van a miniszter asszonynak, amikor azt mondja, ahhoz, hogy jelentős változást érjünk el, egy kormányzati ciklus nem elég. De szeretném jelezni, ha esetleg elkerülte volna a figyelmüket, hogy ez a kormány már a második ciklusában van, annak is a félidejében, és nem érzékeljük, sem a képviselők, sem pedig az ország, hogy bármilyen jelentős és pozitív változás történt volna az elmúlt időszakban.

Nagyon nehezen tudnak azok a fiatal nők is elhelyezkedni, akik gyermeket nevelnek. Hiába van támogatás a járulékhoz, amelyet azok a vállalkozók kapnak, akik gyesről visszatérő édesanyát foglalkoztatnak, és hiába lehet a gyes mellett munkát vállalni, ha nincs a gyermeket hol elhelyezni. Bizonyára ismert miniszter asszony előtt az a barcelonai egyezmény, amely azt a célt tűzte ki, hogy 2010-ig hároméves korig a gyermekek legalább egyharmadának biztosítani kell a gyermekintézményi elhelyezést. Ez ma Magyarországon 6 százalék. Kizártnak tartom, hogy a most meghirdetett programban megvalósuljon ennek akár a kétszeresére való növekedése. Ha egy fiatal nő, aki gyermeket nevel, el akar helyezkedni, akkor sajnos ezek a körülmények lehetetlenné teszik a munkába állást.

Török Zsolt képviselő úr azt mondta, hogy ez az alappillére, az "Út a munkához" címet viselő program annak, hogy változás következzen be. Nos, az én megítélésem szerint gazdasági növekedés nélkül nem tudják ezt a célt megvalósítani; ez az út nem a munkához, hanem a semmibe vezet.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu