CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Képviselőtársaim! Meglepett a vitanap kezdeményezése. Nagyon fontos témáról beszélünk, hiszen a munka, a tudás és a tulajdon rendkívül fontos kérdés. Ami a probléma, és ami miatt a meglepetésemnek hangot adok, az elsősorban az, hogy az elmúlt időszakban talán ezek voltak a legsarkalatosabb pontok, amelyekben a legkevésbé sikerült eredményeket elérni.

Hogy említsek a legutóbbi ÁSZ-jelentésből három mondatot: "A Magyar Köztársaság éves költségvetési törvényei az elmúlt években anélkül irányoztak elő 1500 milliárd forint összegben gazdaságfejlesztési jellegű államháztartási kiadásokat, hogy meghatározták volna hazánk közép- és hosszú távú társadalmi-gazdasági fejlesztésének átfogó stratégiáját." Vagy egy másik, ami a foglalkoztatásra vonatkozik: "Az emberi erőforrás átfogó fejlesztése tekintetében a pályázati rendszer esetenként mélyítette, illetve konzerválta a kialakult területi egyenlőtlenségeket." És még egy mondat: "A makrogazdasági mutatók nem igazolják vissza a források eredményes hasznosulását a foglalkoztatási helyzet alakulásában. 2003-2006 között a foglalkoztatottak száma összesen átlag 9 ezer fővel nőtt - ezt lassan mondom, hogy mindenki számára világos legyen -, miközben a HEFOP és az MPA forrásaiból a foglalkoztatás növelésére a vizsgált időszakban 261 milliárd forintot, álláskeresők, munkanélküliek támogatására pedig 251 milliárd forintot fordítottak."

Kedves Képviselőtársaim! Ez a három mondat a köznapi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy kormányzásból elégtelen.

A mostani programmal kapcsolatban a következőt szeretném javasolni, illetve a következőt mondanám. Mivel nem volt elegendő lehetőségünk arra, hogy ezt a programot érdemben áttanulmányozzuk és beszéljünk róla, azt szeretném önöktől, főként kormánypárti képviselőtársaimtól kérni, hogy mondok egypár olyan fontos dolgot, ami, úgy gondolom, meghatározó jelentőségű, amiben az elmúlt időszakban nem sikerült érdemi előrelépést elérni, és önök tegyék fel a kérdést, hogy vajon ez az új program arra megoldás-e; tehát tételezzük fel, hogy mondjuk, sikeres lehet, megoldást jelent-e azokra a kérdésekre, amiket én most itt röviden vázolni szeretnék.

Területi különbségek: Magyarország legalább két, de inkább három részre van szakadva, ezt nagyon sokszor elmondom. Én a beregi részből jövök, az ország legkeletibb részéről, ott a munkanélküliségi ráta 20 százalék körüli. Tehát amikor arról beszélünk, hogy esélyegyenlőség, mi az esélytelenek nyugalmával lehetünk ebben a térségben. Megoldást jelent-e ez a program, mutat-e megoldást ezeknek a területi egyenlőtlenségeknek a kiküszöbölésére?

Pályázati feltételek: nagyon sok, 1500 milliárd forint ment el. Hová lett a pénz? Hogyan vannak a pályázatok kiírva? Gazdaságfejlesztési operatív program - hogy kezdődtek? Ötezer lélekszám, fő alatti település, alatt működő vállalkozás nem pályázhat.

(13.00)

Évente három éven keresztül 12-15 százalékos növekedést írt elő. Nem ragozom, nem akarom az időt húzni. Olyan feltételekkel írták ki a programot, tisztelt képviselőtársak, hogy pont azok nem tudtak labdába rúgni, akiknek egyébként a program szólt volna. Tehát semmi nem várható, ha a források nem azok számára vannak nyitva, akiknek egyébként nyitva kellene hogy legyen.

Leghátrányosabb helyzetű kistérség - 33 plusz 14 - felzárkóztatása. Az ő leszakadásuk nem 1-2 százalékos, hanem 20 százalék fölötti bőségesen, bármilyen mutatót vizsgálunk. A kérdésem: ezek a különböző zászlóshajó- és egyéb programok, a LEADER-ek, a "Lépj egyet előre!" programok, amelyek 1-1,3-1,7 milliárd forintok kistérségenként, meg fogják oldani ezeket a problémákat? - szeretném kérdezni. Arra alkalmasak ezek az összegek - morzsák, tisztelt képviselőtársaim -, hogy legyen min vitatkozni. Épül majd egy kis járda, épül majd egy kis út, és ez nektek elég. Nem elég, képviselőtársaim, ahhoz, hogy ezek a leghátrányosabb helyzetű régiók eséllyel tudjanak bárhol pályázni, nagyobb forrásokat kell biztosítani.

Magas élőmunkaerő-terhek. Meglepődve, részben örömmel konstatáljuk, hogy már nem a "lárifári" kategóriájába tartozik a járulékterhek csökkentése. Nyilván mi sem mondtuk soha azt, hogy önmagában ez a megoldás, tehát amikor erről beszélünk, akkor átfogó reformról kell beszélnünk. De miért csak most jött ez a megvilágosodás, tisztelt képviselőtársaim? (Kovács Tibor közbeszólása.) Miért csak most? Ez egyáltalán nem így van, és mindjárt mondok is példát rá, hogy mit támogattunk, tisztelt képviselőtársaim. (Bernáth Ildikó: Megvolt a többségük, nem? - Az elnök csenget.)

Feketegazdaság, feketefoglalkoztatás. A feketefoglalkoztatással kapcsolatosan jelen pillanatban főként a kisvállalkozóknak a kormány azt mondja, hogy vasszigor, vasfegyelem. Mi a valóságban a helyzet jelen pillanatban? Egy vállalkozó a következő szerint mérlegelhet: vagy bejelentek mindenkit tisztességgel, leadózok mindent tisztességgel, és bezárom a boltot; vagy van a másik lehetőség: félreteszek 500 ezer forintot büntetésre, és azt ki fogom majd fizetni, ha szerencsém van, esetleg még nem is kell egészen 500 ezer forintot kifizetni. Nem ez a megoldás! Egyetértek, én is egyetértek azzal, hogy kell a szigor, de akkor, amikor ez az alternatíva a választási lehetőség, itt nincs mit választani. Én is ezt választanám, valószínű, hogy megpróbálok életben maradni, és addig jó, amíg ezek a vállalkozások ezt választják, és nem azt, hogy bezárom a boltot, elküldöm az embereket, és lesz, ami lesz.

Atipikus foglalkoztatás. Szeretném kérdezni, nagyon fontos dolog, hogy mit sikerült ebben az utóbbi időszakban elérni. Részmunkaidős foglalkoztatással mi a helyzet? Európában 20 százalék vagy afölött van ez az arány, nálunk 2-3 százalék nagyságrendről beszélgetünk.

Alkalmi munkavállalói kiskönyv. Végre rádöbbentek, hogy valóban, ez a kiskönyv nagyon sok lehetőséget, kiskaput hagy nyitva. Arra szeretném fölhívni azért a tisztelt kormányoldal figyelmét, hogy nehogy a mosdóvízzel azért a gyerek is kimenjen. Tehát amikor az AM-kiskönyvről beszélünk, azt nem úgy, hogy egy ollóval elvágtam, és innentől kezdve nincs, mert vannak szektorok, ahol ezt érdemes továbbra is fenntartani, de bizony szigorítani kell a rendszeren.

Rehabilitációs járadék. Mit tettek a megváltozott munkaképességűek érdekében? Jelen pillanatban azt látjuk, hogy bevezették a rehabilitációs járadékot, ami arról szól, hogy egy nagy rendszert kell működtetni, aminek most borítékolom, hogy a fenntartása sokkal többe fog kerülni, mint egyébként a másik oldalon az eredménye. Nézzék meg a számadatokat, hogy hány embert sikerült most eddig rehabilitálni vagy rehabilitáltnak nevezni! Töredéket, pár tíz embert. És ha az a helyzet, hogy van egy térség, ahol egy munkahelyre tíz munkanélküli jut, és ha a rehabos lesz a tizenegyedik, hát esélye sem lesz semmire! Tehát munkahelyek kellenek oda, mert addig ez a rendszer érdemben nem fogja megoldani azt, amiről beszélek.

Hogy nem működtünk együtt. Kedves Képviselőtársam! Amikor a Start Extra kártya témája előjött, én adtam be módosító indítványt ahhoz - utána lehet nézni -, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségekben ne az legyen, hogy az első évben semmit, második évben 15 százalékot kell, hanem két év járulékmentességet kapjanak az itt működő vállalkozók azokra, akik... - na, nem ragozom. Elutasították tisztelt képviselőtársaim ezt a fajta indítványt, utána lehet nézni. Most arról szól, hogy három év - üdvözlöm egyébként a lehetőséget. De amikor ellenzéki adja be, akkor nem lehet, amikor meg kormányoldal, akkor mehet? Hát hogy van ez?

Szociális ellátórendszer - katasztrofális. Emlékeznek rá, mindig elmondtam, most is elmondom, hogy amíg segéllyel annyit lehet keresni, mint munkával, addig nem nagyon van miről beszélni. Annak a fajta szigornak, amilyen irányba elmozdulnak, részben vannak elemei, amivel én is egyet tudok érteni. Tehát azt én sem támogatnám, hogy a szociális segély mértékét kellene csökkenteni, hanem ahhoz kellene kötni ezt a fajta ellátást, hogy aki oda beáll a sorba, az valamiféle kötelezettséget is vállaljon annak érdekében, ha ő egyébként segélyt szeretne.

Közcélú, közhasznú közmunkával kapcsolatban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy sokszor egymást ütik ki, tehát túl sok kézben van ez a rendszer. Ha kíváncsiak arra, hogy hogyan is képzeljük el mi ezt konkrétan, nagyon szívesen állunk rendelkezésre.

Szakképzés. A divatnak képeznek az iskolák jelentős részei sok esetben, és nem a valós életnek. Tehát amikor a szakképzésről beszélünk, először is abból induljunk ki, hogy a jelenlegi rendszer mennyire működőképes a szakmaszerzés tekintetében is. Azt is hozzátenném, hogy amíg az elsőéves kislányomnak egyenlettel tudom megoldani a matematikafeladatát, és azt nyilván már nem tudom neki elmagyarázni, hogy hogyan oldottam meg, akkor ott valami esetleg a képzésben sem stimmelhet. Tehát érdemes lenne esetleg oda is lemenni.

A miniszterelnök úr éppen valamelyik nap jelentette be, hogy az építőipar tekintetében javuló tendencia mutatkozik, azt vizionálta, hogy a következő évre már munkaerőhiány fog jelentkezni. Ahonnan én jövök, a vállalkozásaink, az építőipari vállalkozások döntő többsége, jelentem, Romániában dolgozik, és úgy, hogy innen viszi a munkavállalóit is. Miért? Azért, mert nem piszkálják fölöslegesen őket, időben fizetnek, határidőre fizetnek, és van munka, ami a legfontosabb dolog. Na, ez az, ami hiányzik! Hogy hogyan jutottunk ide néhány év leforgása alatt, hogy nekünk kell Romániába járni dolgozni, ez bizony egy súlyos dolog. (Bernáth Ildikó: Sőt, már illegálisan is oda járnak.)

Kóka elnök úr mondandója egyszerűen ledöbbentett. Ő ült ott gazdasági miniszterként, és most azt mondja, aki egyébként azt mondta néhány hónappal ezelőtt még, hogy dübörög a gazdaság, és minden rendben van, most ő állítja azt és ő mondja, hogy nagy a baj, és Magyarország adósságcsapdába került. Hát jó reggelt kívánok, elnök úr! Mit csinált gazdasági miniszterként? Azért ennyire nem kellene, ennyire ostobák azért nem vagyunk, tisztelt képviselőtársaim! Lehet, hogy nagy magasságból kicsiknek látszunk, de azért nem így működik a rendszer. Aki felelős érte, az vállalja is a felelősséget azért, amit tett!

Tehát én mindenben partner vagyok, mint ahogy, úgy gondolom, eddig is partner voltam, ami szakmai szempontból támogatható. Azt se mondom, hogy az a fajta irány, amit önök most megcéloztak, nem jó, vannak benne használható elemek. A kérdés az, hogy mennyire hitelesek önök még Magyarország előtt, vagyis mennyire lesznek képesek ebből a programból bármit is megvalósítani, mert eddig sajnos nem sok minden eredményt láttunk. (Babák Mihály: Ez nagy kérdés.)

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Forrás: parlament.hu