DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr bemutatott a közelmúltban egy programot: "Munka - tudás - tulajdon" címmel. Ez a három elem jól tükrözi azt az értékrendet, amely alapján a kormány olyan intézkedéseket kíván hozni, amelyek hozzásegítik a magyar embereket ahhoz, hogy teljes életet éljenek, és hogy valódi lehetőséget kapjanak.

Mi kell ehhez, hogy valaki, az egyes ember, az egyes emberek úgy érezzék, hogy valódi lehetőséget kaptak, és hogy ez valóban lehetőség is legyen? Szükség van tudásra, és szükség van arra, hogy ehhez a tudáshoz hasonló eséllyel juthassanak hozzá a gyermekek, függetlenül attól, hogy hova születtek. Szükség van munkára, hogy a munkavégzés eredményéből tudjon megélni a család, és szükség van tulajdonra, ami a polgári értékrend egyik fontos eleme; és a tulajdonlás lehetőséget és felelősséget is rejt egyaránt.

A kormány három tagja fogja a három elem egy-egy részét bemutatni. A "Munka - tudás - tulajdon" első programcsomagját, az "Út a munkához" programcsomagot én fogom most elsőként bemutatni, és utána a kormány másik két tagja következik.

Az "Út a munkához" programnak az a célja, hogy munkához segítse a hátrányos helyzetben élő embereket és ösztönözzön a munkavégzésre. Jelenleg a program széles körű társadalmi vitája zajlik. A vitában eddig részt vett mintegy kétezer gazdasági, önkormányzati szakember, politikus, helyi és országos közéleti szereplő döntő hányadának támogatása alapján azt gondolom, hogy ez a program elindítható és végrehajtható. Mondom ezt a hét régióban tartott konferencia, a Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fóruma, az Országos Érdekegyeztető Tanács, a Szociális és Munkaügyi Érdekegyeztető Tanács, a Szociálpolitikai Tanács és számos civil szervezet által történt tárgyalás után, amelyben kiemelkedő jelentőségűnek tartom a Roma Integrációs Tanács erős támogatottságát, erre utaltam a napirend előtt a képviselő úrral folytatott párbeszédben is. Tisztelt Országgyűlés! Még nincs vége a vitasorozatnak, éppen ma is több civil szervezet tárgyal erről a programról, és az Országos Érdekegyeztető Tanács még egyszer napirendre fogja tűzni.

Van két olyan tapasztalat az eddigiek alapján, amiről mindenképpen szólni kell. Az egyik tapasztalat az, hogy egy-egy fórumra történt meghívásunkra a jobboldali politikusok alig vagy egyáltalán nem reagáltak, és azt gondolom, hogy ez aggasztó. Egyik oldalról azért, mert hazánkban a rendszerváltás után kialakult, és az azóta is létező munkaerő-piaci problémák megoldásához kevés egy kormányzati ciklus. A foglalkoztatás és a szociálpolitika terén együttműködésre van szükség - márpedig ennek a programnak ez a lelke -, és a feladat- és hatáskörök megosztásából fakadóan is elkerülhetetlen, sőt azt mondom, szükséges az állam és az önkormányzatok közötti szoros együttműködés. A probléma nagysága és mélysége közös akaratot kíván.

A másik átgondolandó tapasztalat az, hogy vezető elméleti szociális szakemberek egy sor aggályt vetnek fel, amelyek mellett - azt gondolom - nem szabad csak azért elmenni szótlanul, mert a program erős támogatottságot élvez. Ezeket a felvetéseket komolyan kell venni, és akár további szakmai viták sorozatával is kitisztázni a szándékot, a célkitűzést és az eszközöket is.

Mi adja az "Út a munkához" címmel ellátott program elvi alapját? Az aktivizálás elve, amely azt a törekvést fejezi ki, hogy a munkaerőpiacról átmenetileg vagy tartósan kiszorult egyéneknek történő segítségnyújtás ne csupán pénzbeli juttatásból álljon. Lényege, hogy a közpénzből finanszírozott jövedelem fejében elvárható, hogy az egyén végezzen munkát, vagy tegye meg a munkához jutáshoz szükséges lépéseket. Az elv tehát a juttatáshoz való hozzájutást az egyén által teljesítendő feltételekhez és nem csupán a jogosultsághoz köti.

Itt fontos megjegyezni azt is, hogy az aktivitás követelményét a kormányzat saját magára is kötelezőnek tartja, és ennek megfelelően használja az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket és támogatásokat. Sokféle eszközt vettünk számba. A passzív ellátási forma helyett az aktív eszközök használatát ösztönözzük. A juttatások legyenek szigorúbb feltételekhez: munkavégzéshez, munkakereséshez, tanuláshoz kötöttek. Ösztönözzük a széles felnőttképzést és élethosszig tartó tanulást. Bővüljön az aktív támogatások szerepe, aminek következményeként csökken a segély folyósításának hossza. A munkára ösztönzést a társadalmi integráció eszközének tekintjük, és ehhez más integrációs eszközöket, programokat, célzott szociális, oktatási és képzési szolgáltatásokat rendelünk.

A törekvés két szakpolitikát és ezek intézményeit és eszközrendszerét rendeli egymás mellé. Erősíti a foglalkoztatáspolitika aktivizáló funkcióját, miközben a jóléti rendszeren belül a szociális juttatásokban, szolgáltatásokban és ezek finanszírozásában is jelentős változásokat gerjeszt. Ezek a változások a legtöbb fejlett európai országban megindultak, és a nyugdíjreformok mellett alkotó elemei a jóléti rendszerek reformjának.

Miért van szükség Magyarországon is erre a programra? A magyar munkaerőpiac a rendszerváltás óta számos feszültségtől terhelt. Alacsony a foglalkoztatottak aránya és az aktivitási ráta, miközben az ország egyes területein és szakmáiban munkaerőhiány tapasztalható. A gazdaság szerkezetváltásának következtében drasztikusan lecsökkent az alacsony képzettséget igénylő munkák iránti igény. Nem kínál ilyet a munkaerőpiac, miközben a népességen belül alig csökkent a kizárólag ilyen munkára képesek aránya.

A munkavállalási korú népesség nagy része ezért kiszorult a munkaerőpiacról, és különféle segélyekből élve az inaktívak táborát gyarapítja. Az utóbbi néhány évben - elsősorban a hátrányos helyzetű térségekben - már a fiatalabb korosztályban is nagy számban megjelent a segélyezetti létforma. Sok olyan fiatal ember van, aki úgy lett segélyezett, hogy nem is volt előtte munkahelye, nem volt aktív korszaka, és szerintünk ez nagy baj. Álságos lenne hallgatni arról is, hogy ebben a társadalmi csoportban nagy számban vannak cigány emberek, és ők is koncentrált segítséget igényelnek.

A 2007. évi adatok szerint a munkavállalási korú, a 15-64 év közötti korosztályban a nem foglalkoztatott népesség lélekszáma több mint 2,5 millió fő, közülük 700 ezer az idő előtt nyugdíjba vonult, 350 ezer az egyéb gazdaságilag nem aktív, és 430 ezer a nyilvántartott álláskeresők száma. A rendszeres szociális segélyben részesülők csaknem kétharmada él a 47 leghátrányosabb helyzetű kistérségben. Látni kell, hogy bármilyen arányú gazdasági növekedés sem képes már ezt a réteget önmagában az állami foglalkoztatáspolitikai eszközök nélkül bevonni a munkaerőpiacra.

(9.50)

Az "Út a munkához" intézkedéscsomag fő célja a fenti hátrányos helyzetű munkavállalók, regisztrált álláskeresők, rendszeres szociális segélyben részesülők foglalkoztathatóságának javítása, és a munkára ösztönzés. Ezen cél eléréséhez bővíteni kívánjuk a munkavállalást segítő támogatások és programok körét, csökkenteni a legális foglalkoztatást gátló akadályokat, továbbá összehangoljuk a hazai és az európai uniós források felhasználását.

A munkavállalási korú, inaktív munkavállalói kör rendkívül sokféle élethelyzetet takar, ezért helyzetük javítására differenciált, többféle, egymással összehangolt foglalkoztatáspolitikai és szociális intézkedésre van szükség. A foglalkoztathatóság javítása a legfontosabb feladat. Az alacsony képzettség miatt a munka világából kiszorult, különböző segélyekből élő, gyakran álláskeresőként sem regisztrált emberek tartós foglalkoztatására csak akkor számíthatunk, ha képzések révén piacképes tudáshoz juttatjuk őket. Ehhez viszont az szükséges, hogy megtaláljuk őket, meggyőzzük őket arról, hogy menjenek el a munkaügyi kirendeltségre, és személyre szóló támogatással, segítséggel jelentősen javuljanak az esélyeik a tartós munkavégzésre.

A program keretében kiemelt célként fogalmazódott meg, hogy a munkára képes és hajlandó, rendszeres szociális segélyben részesülő személyek a korábbiaknál fokozottabb mértékben vegyenek részt valamely közfoglalkoztatási formában, képzésben vagy egyéb támogatásban annak érdekében, hogy rendszeres munkajövedelemhez jussanak, és közelebb kerüljenek a munka világához.

A program ösztönző, szigorító és támogató jellegű intézkedéseket tartalmaz. Ösztönző intézkedések között a Start Régió kártya tervezett bevezetését én személy szerint is nagyon fontosnak tartom, ami azt jelenti, hogy a 47 leghátrányosabb helyzetű kistérségben azoknak a munkáltatóknak nyújt három évre járulékmentességet, akik hátrányos helyzetű, illetve rendszeresen szociális segélyezettek köréből vesznek fel dolgozókat, és bővítik a foglalkoztatást. Ebben a konstrukcióban évente mintegy 10 ezer fő hátrányos helyzetű munkavállaló foglalkoztatásával számolunk.

Az eddigieknél több közfoglalkoztatási lehetőséget kívánunk biztosítani a regisztrált álláskeresők, illetve a rendszeres szociális segélyben részesülők számára. A tartós munkanélküliség újratermelődésének megelőzése érdekében több pénzt kívánunk adni az álláskeresők közül azoknak, akik az álláskeresési támogatás folyósításának első szakaszában helyezkednek el.

Az alkalmi foglalkoztatás szabályainak átalakításával egyszerűbbé és ellenőrizhetőbbé kívánjuk tenni az alkalmi munkavállalást. A munkaügyi ellenőrzések során feketefoglalkoztatásban részt vevőket meghatározott időre ki kívánjuk zárni mind az álláskeresési, mind a szociális ellátásból, mert mi azt akarjuk, hogy legálisan dolgozzanak. A munkaügyi központokat ösztönözzük, hogy a regisztrált álláskeresők számára nagyobb elhelyezkedési esélyt jelentő képzések támogatását részesítsék előnyben.

Az "Út a munkához" program szolgálatába kívánjuk állítani az uniós programokból, az uniós forrásokból megvalósuló intézkedések java részét - kiemelten a 47 leghátrányosabb helyzetű kistérség, a 33 plusz 14 kistérség, hiszen a "Nem mondunk le senkiről" zászlóshajóprogram 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség számára készült el -, a "Lépj egyet előre" programot, a hátrányos helyzetűek foglalkoztatását célzó régiós munkaügyi központok által lebonyolított intézkedéseket, továbbá a rehabilitációs és a foglalkoztatási intézményrendszer jelentős fejlesztését.

Tisztelt Országgyűlés! A programalkotás közben soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy a döntéseink az egyes emberekről szólnak. Azokról a munkásokról, dolgozókról, akik a társadalmi igazságosság címén számon kérik rajtunk, hogy a segélyen élő, de munkára alkalmas embereket is vonjuk be a közteherviselésbe; azokról, akik belefáradva a munkakeresésbe, különböző segélyekből tartják fenn magukat; azokról a gyerekekről, akik ilyen minták mellett szinte kilátástalan helyzetbe kerülnek, és azokról, akik dolgozni szeretnének, de a munka hiánya vagy egyéb körülmények meggátolják őket.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezt a mindenki számára fontos programot a lehető legszélesebb politikai és társadalmi támogatással indíthassuk útjára, ennek érdekében mondják el észrevételeiket, javaslataikat, legyen igazi, érdemi vita erről a programról.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Révész Máriusz: Vitatkozzunk a programról, ami titkos!)

Forrás: parlament.hu