DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Az "Új tudás" program a magyar közoktatás és közművelődés átfogó korszerűsítő programja. Az elmúlt hónapokban három szinten történt egyeztetés a program részleteiről. Egyeztettünk civil szervezetekkel, szakmai szervezetekkel, és egyeztettünk politikai szervezetekkel, pártokkal.

Minthogy nem volt még arra módom, hogy az egyeztetések ezen körének befejezése után erről szóljak, itt szeretném megköszönni a Magyar Országgyűlés minden pártjának és minden frakciójának, megköszönve az ellenzéki pártok oktatási szakértőinek, az "Új tudás" program vitájában részt vett politikusainak, hogy véleményüket az Oktatási és Kulturális Minisztériumban elmondták. Ne legyen ez a mondat egyszerűen csak egy tiszteletkör! Mert nemcsak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy itt egy olyan kérdésről van szó, az oktatásügyről, amelyben nyilvánvalóan a most meghozott döntések, intézkedések és azoknak eredményei nemhogy cikluson átívelnek, hanem nyilvánvalóan a következő évtized első felére hozzák meg eredményeiket.

(13.10)

Azok a gyermekek, azok a diákok fogják majd ennek a programnak leginkább az eredményeit élvezni, akik most születnek meg, vagy éppen a legkisebbek. Ezért tartom fontosnak, hogy minden frakció és minden oktatáspolitikus, aki részt vett ebben a vitában, felkészülten olyan véleményt mondott, amit érdemben lehetett használni. Ezért - bár a sajtó nyilvánossága előtt erről már beszámoltam - itt a parlamentben szeretném elmondani, hogy megköszönve a Magyar Demokrata Fórum és a Kereszténydemokrata Néppárt véleményét az óvodáztatási segély, illetve a beóvodáztatás kérdésében, úgy gondoljuk, hogy azok a javaslatok, amelyeket bár külön-külön tettek - hiszen nem együtt folyt a tárgyalás -, igazak és helyesek, s mivel szakmailag megalapozottak, elfogadtam és elfogadtuk az ott képviselt véleményüket, ezért az óvodáztatási segély törvényben foglalt része már úgy szerepel és jön a Magyar Országgyűlés elé, ahogy a megbeszéléseken elhangzott.

A képviselő úr által felvetett kérdéskör pedig önmagában a pedagógusképzéssel, illetve a pedagóguspálya presztízsének emelésével foglalkozik. Természetes és fontos a pályakezdő pedagógusok jobb megbecsülése, ugyanakkor azokról sem szabad megfeledkezni, akik már évek, évtizedek óta a pályán vannak. A program külön kitér azokra, akikre a köz bizalma és a fenntartó nagyobb felelősséget ró, az intézményvezetőkre. Az intézményvezetőket jobban meg fogjuk becsülni. És külön szeretném kérni az egyeztetést és az egyetértést abban, hogy azokat a pedagógus kollégáinkat, akik hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket tanítanak, vagyis még az átlagosnál is nagyobb rajtuk a teher, a köz még jobban becsülje meg.

A pályakezdő pedagóguspótlékra azért van szükség, hogy az elkötelezettség mellett a legjobb képességű hallgatók jöjjenek a pedagóguspályára. Azok, akik bár képességük, szorgalmuk, tehetségük révén választhatnának a munkaerőpiacon más területet, ott is el tudnának helyezkedni, mégis válasszák a pedagóguspályát. Természetesen megfelelő arányban és mértékben kell meghirdetni a különböző szakokra a felvételiző keretet, éppen azért, hogy ezek a hallgatók valóban az oktatásban, valóban a közoktatásban helyezkedjenek el. Azt gondolom, létezik, létezhet olyan megoldás, amely bérfeszültséget nem kelt, amely nem bántja azokat, akik már évek, évtizedek óta a pedagóguspályán vannak, mégis vonzó azok számára, akik bár szívesen vállalkoznának, hogy ennek a nehéz, bár nagyon szép pályának a követői és hívei legyenek, de egzisztenciális okokból nem tudják vagy nem akarják ezt választani.

Az "Új tudás" program egyeztetési része erre a feladatsorra, erre a kérdésre is választ keres. Úgy gondolom tehát, hogy május második felére egy olyan megoldás dolgozható ki, amely a kérdésre, a problémára - ami tulajdonképpen egy örömteljes megoldás is - megfelelő választ nyújt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu