DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon, úgy gondolom, legalább három olyan dolog van, amihez mindenki ért, amiről mindenkinek határozott meggyőződése, nemegyszer indulatokkal is, de átélt véleménye van. Ezek egyike, úgy gondolom, maga a reklám. A reklámmal, a reklámok színvonalával kapcsolatban nagyon sok embernek van határozott véleménye. Ráadásul, mint már említettem, ezek a vélemények nem kevésszer érzelmileg igen erősen átitatottak, nagyon sokszor túlfűtöttek.

De hogy ez nem csak Magyarországon van így, példaként engedjék meg, hogy David Ogilvie-től, a reklám egyik legtekintélyesebb szakértőjétől idézzek, aki amerikai tapasztalataiban két ilyen, érzelmileg is - hogy mondjam? - kissé túlfűtött véleményt fogalmaz meg. A könyvében azt írja: Az egyik professzornak az a véleménye, hogy a reklám romboló erő az amerikaiak életében, szellemi és erkölcsi környezetszennyezés, elcsépel, manipulál, őszintétlen, és leegyszerűsítve aláássa a nemzetünkbe - már az amerikaiakéba - vetett hitünket. Ezzel szemben ugyanebben a könyvben egy másik híres reklámszakembernek, Leo Burnettnek az a véleménye: a reklám nem az emberi elme legnemesebb teremtménye, mint azt védelmezői szeretnék a nagyközönséggel elhitetni. Nem egyedül rajta áll vagy bukik a kapitalizmus, a demokrácia és a szabad világ sorsa. Éppen olyan ostobaság azt sugallni, hogy emberfeletti lények vagyunk, mármint a reklámszakemberek, mint elfogadni azt a vádaskodást, hogy embertelenek lennének, akik reklámmal foglalkoznak. Úgy fogalmaz Leo Burnett: csak csupán emberiek vagyunk, és méltósággal, tisztességgel és hozzáértéssel igyekszünk ellátni egy társadalmilag is nagyon fontosnak tekintett feladatot.

Olyan kérdésről van tehát szó, amelyikre nyugodtan lehet azt mondani, hogy lényegében mindenkit érint. Nemrég bizonyos felméréseket olvasva megállapíthattuk, hogy a 14 évesnél idősebb felnőtt lakosság 89 százalékban odafigyel a reklámokra, és valamilyen formában a reklám hatással is van rá. Ráadásul olyan formában érinti az embereket a reklámozás, az egyes reklámok, hogy a felmérések szerint körülbelül fele-fele arányban van, akinek pozitív, van, akinek pedig negatív véleménye van. Azt hiszem, amikor egyesek amellett foglalnak állást, hogy a reklám káros, akkor éppen úgy a nagyközönség egy meghatározó szegmensének a véleményét fejezik ki, mint amikor a reklám üdvös hatásait ismerik el. Ezért magam is azt gondolom, hogy itt, ebben a vitában néha majd elő fog jönni bizonyos érzelmi hatás is, hiszen a szubjektum nem mentesíthető ezektől a benyomásoktól.

Ha tisztelt képviselőtársaim majd előveszik a 11 évvel ezelőtti, az 1997. évi LVIII. törvény vitájának jegyzőkönyveit, akkor azt állapítják meg, hogy az a vita sem volt mentes az érzelmektől, s hogy a mai kifogások, amelyek majd itt elhangoznak, hiszen itt már előttem számos pozitív és negatív érv is elhangzott, nagyon-nagyon nagy mértékben azonosak a 11 évvel ezelőtti vitában elhangzottakkal. Hiszen egy bizonyos és meghatározó kifogás akkor is felmerült, most is felmerült. Ha megnézzük azokat a véleményeket, amelyeket a különböző szakértői testületek ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban megfogalmaztak, azt mondják, probléma, hogy nem átfogó és egységes reklámtörvényről van szó, hanem a reklámnak mint egy nagy gazdasági fogalomnak csak egy meghatározó részét, a gazdasági reklámokat érinti. És azokat sem teljeskörűen, hiszen a szabályozásból kihagyja a televízióban és a rádióban mint műsorszórókban végzett reklámtevékenység szabályozását, azt változatlanul ott hagyja a médiatörvényben. Nem érint bizonyos olyan technikai normákat sem, amelyek más törvényekben vannak megfogalmazva.

Ahogy Domokos képviselő úr már mondta, éppen ezért ehhez a törvényjavaslathoz kapcsolódóan számos módosításra is szükség van. Ugyanakkor jó lett volna a következő olyan törvénnyel együtt vitatni ezt a parlamentben, amelyikhez nagyon szoros kapcsolattal kötődik.

(10.40)

Csak hogy egy példát is említsek: például változatlanul meghagyja abban a bizonyos fokú rendezetlenségi helyzetben az utak menti reklámfelületek elhelyezését, amelyek bizony nem egy esetben az elmúlt időszakban is problémát és gondot jelentettek.

Nem foglalkozik a reklám közgazdasági vonatkozásaival, nem foglalkozik az ízlésre, a közérzetre kifejtett hatásokkal, és nem foglalkozik sok olyan dologgal a reklám és az épített környezet viszonyában, amit talán a reklám és a környezetvédelem viszonyának leegyszerűsítő megoldásával próbál kezelni. Nem egy szervezet megfogalmazta az ezzel kapcsolatos véleményét. Bár hallhattuk Szanyi képviselőtársunk elmondott beszédéből is, hogy ennek a törvénynek a módosítása során végül is a tárca élt a szakmai szervezetekkel, érdekképviseletekkel való közös megbeszélésekkel, azonban úgy gondolom, ez még nem volt elég kiforrott.

A pozitívumokat tekintve még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy egyetértek azzal, amit Szanyi képviselő úr és Domokos László képviselő úr is itt megfogalmaztak. Azonban számos olyan dolog van, amely az 1997-es törvényhez képest ebben úgy módosul, hogy a módosulás pozitívnak tekinthető, míg más módosítások egyértelműen az akkori törvény hatását - úgy gondolom - a mai viszonyok között rontják, vagy éppenséggel ma úgy vélelmezhetők, hogy nem elég kiforrottak.

Módosul maga a reklám fogalma is, hiszen kiegészül és pontosul egy olyan félmondattal, amely a '97-es törvényben nincs benne. Hiszen reklám alatt értünk olyan közlést és tájékoztatást - itt azért már most szeretném megjegyezni, hogy a tájékoztatás fogalma elég nehezen körülhatárolható, definitíven elég nehezen megfogalmazható, főleg gazdasági reklám szempontjából körülírható fogalom -, illetve megjelenítési módot, amely valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog, ideértve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket. Itt másik ugyanilyen kérdés, hogy ez a természeti erők kérdése hogyan került ide, és tulajdonképpen ezek a természeti erők itt mit is jelentenek.

Az eddigi fogyasztó megjelölés helyett megjelenik a reklám címzettje. Ez szintén vitatható fogalom, hogy jó fogalom-e vagy nem; úgy gondolom, nem. Hogy ez miért pont így került be, azt nehéz megmondani, de nehéz abba a szerepkörbe kerülni, hogy egy olyan reklámnak, ami engem nem érint, hogyan lehetek én mégis valamilyen formában a címzettje. Úgy gondolom, itt majd lehet ezekkel a kérdésekkel - nemcsak lehet, hanem kell is - foglalkoznunk.

Korlátok közé kerül a direkt marketing, magánszemélyeket reklámmal megkeresni csak akkor lehet, hogyha az illetők ehhez előzetesen kifejezetten hozzájárulnak. Ezzel kapcsolatban majd kérdem is az államtitkár urat, hogy borul-e az eddigi rendszer, hogy az előzetes megkérdezésem nélkül valamilyen formában, mondjuk, a Belügyminisztérium akkori adattárából kikértek szerint rákerültem egy listára - persze tudom, hogy erre van lehetőségem, ha írok a jegyzőnek egy levelet, és kérem, hogy töröljenek erről a listáról -, de akkor ezek a listák akkor bármelyikünk előzetes beleegyezésével született listák, vagy ezzel a kérdéssel most innentől kezdve foglalkozunk csak. Tehát úgy gondolom, itt néhány olyan sarkalatos kérdés is felvetődik, amelyről fontos, hogy beszéljünk.

Fontos, hogy itt ezekről nyilvántartást kell vezetni, nemcsak a reklámozónak, nemcsak a reklámszolgáltatónak, hanem a reklám közzétevőjének is, és ezeket az adatokat - mint személyes adatokat - is tartalmaznia kell ennek a listának, és hogy ezek az érintettek hozzájárulásával bármikor és ingyen visszavonhatók. A törvény nem határozza meg, illetve a törvényjavaslat nem tér ki rá, hogy hogyan, miként lehet ezt visszavonni, gondolom, majd a végrehajtási utasításban, de valahogy valamilyen formában egészen biztosan szabályozni kell.

Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy ugyan nem érinti a szórólapos reklámozást maga a törvényjavaslat, de mint valós, és a kis- és középvállalkozások számára jóformán egyedül elérhető reklámtevékenységet, fenn kell tartani. Ebben a gazdasági bizottságban is teljes egyetértés volt, ezek olyan területek, amelyeknek az elkövetkező időszakban is meghatározóknak kell lenniük, elsősorban a kis- és középvállalkozások számára.

A szabályok megszegéséért a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője együttesen, míg az okozott kár megtérítéséért hárman egyetemlegesen felelnek. Ez azt jelenti, hogy a jogosult bármelyiküktől behajthatja a kártérítés teljes összegét. Ez majd megint különböző vitákat fog kezdeni, mert magától értetődően az lesz számára az elsődleges, hogy vagy a gyártóhoz fordul, akinek a termékét szolgáltatják, vagy a közzétevőhöz, akinek az elérhetősége ott kell legyen az adott reklámfelületen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, az 1997. évi törvényhez, illetve annak a módosított változataihoz képest visszalépés, hogy a törvény nem tiltja az úgynevezett ál-összehasonlító reklámok, nevezetesen az úgynevezett fehérdobozos mosóporok reklámjának közzétételét. Az ott taxatíve felsorolta, hogy milyen feltételek mellett, de egyértelműen tiltotta. Az az általános megfogalmazás, amibe ez is beleérthető, úgy gondolom, ehhez a lényeges kifejtéshez képest visszalépés.

Az is kérdés, hogy ezekből a gazdasági törvényekből a gazdaság egy nagy részére, a gyógyszergyártásra, a gyógyszeripari termékekre, a gyógyszerfogyasztásra vonatkozó reklámok miért kerültek ki. Miért kerültek ki? Hová fognak ezek majd bekerülni, illetve az a szabályozás erre vonatkozóan milyen megállapításokat fog tenni?

A dohány- és az alkoholreklámok vonatkozásában a 2001. évi I. törvény egyértelműen tiltást fogalmazott meg, amelyben kategorikusan megtiltotta a dohányáruk közvetett és közvetlen reklámját. A dohányárut közvetlenül nem jelölhették meg, de a dohányáruval összefüggésbe hozható bármely más megjelölés vagy árujelző használatára alkalmas dohányáru reklámozására nem kerülhetett sor. Szerintem határozott visszalépés ennek a 2001. évi törvényi szabályozásnak az értékeitől, hogy a törvényjavaslat újra és tételesen használja azt a fogalmat, hogy dohányreklám. Mondhatná valaki, hogy nem, mondjuk kimondottan dohány és dohánytermékek árusítására... - mondhatnánk úgy, hogy trafikokban megengedett reklámozással kapcsolatban a törvény úgy szól, hogy a reklámfelület legfeljebb 20 százalékát, de azon belül is A/1-es méretet enged meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy műszaki ember tudja, hogy egy A/1-es formátumú rajzra mi minden fér rá. Egy A/1-es méretű formátumon - tisztelt államtitkár úr - annyi információ helyezhető el, amitől itt a jelenlévők kapkodnák a fejüket napokon keresztül. Úgy gondolom, ez nem volt szerencsés dolog.

Az A/1-es formátum egyértelműen ráirányítja a vásárló figyelmét arra a reklámhordozó felületre, és egyértelmű információt is ad neki. Nem biztos, hogy arról fog információt kapni majd, hogy a dohányzás káros az egészségére, és halálhoz is vezet, mert ennek is rajta kell lenni, hanem egyszerűen, például a fiatalkorúak esetében magáról a cigarettáról.

Szeretném ezzel kapcsolatban a WHO főigazgatóját idézni, hogy azért ez mennyire kényes kérdés - már csak azért is, mert a WHO-nak ezzel kapcsolatos állásfoglalását a Magyar Köztársaság törvénybe is iktatta -, hogy ma évente 5,4 millió ember hal meg dohányzás következtében, és ha radikális korlátozás nem lesz az elkövetkező időszakban, akkor 2030-ban ez már évi 8 millió lesz.

(10.50)

Tehát szomorú; tudom, hogy dohányzó képviselőtársaimat ez nem a legpozitívabban érinti, de úgy gondolom, valamit ezen a téren is kell tenni, és föl kell vállalni. Egy kicsit, sőt, talán nagyon idejekorai volt ez a visszalépéses szabályozás a megelőzőtől, meg kellett volna várni, hogy például az Európai Unió irányelvben rögzíti-e ezt, amit tavaly óta tudunk, hogy ez év végére elkészül a gépkocsi-reklámozás szabályozása. Annak ellenére, hogy tudjuk, talán ez a gépkocsiipari reklámozás a világ egyik legnagyobb piaca, tudjuk azt is, hogy Nyugat-Európában ez nem váltott ki osztatlan sikert, mégis úgy gondolom, hogy ezt meg kellett volna várni, mert az ezen hozandó intézkedések, illetve szabályozások nagymértékben meghatározzák majd az előttünk lévő évek reklámozással kapcsolatos lehetőségeit is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom tehát, hogy rendkívül jó és okos megfontolás volt szocialista képviselőtársaim részéről az, hogy most az általános vitát szüneteltetni fogjuk, hogy legyen lehetőség arra, hogy további mély, érdemi és a szakmai, valamint érdekképviseleteket bevonó egyeztetésekre kerüljön sor, hogy érinthessük és megvizsgálhassuk azokat a kérdéseket is, amelyeket itt értelemszerűen csak vázolni és érinteni tudtam. És nagyon remélem, hogy a tárca új vezetése majd fogékony és befogadóképes lesz azokkal a módosító javaslatokkal, amelyek ehhez a törvényhez szükségesek ahhoz, hogy ez valóban az életünket, a körülményeinket olyan mértékben befolyásolja és javítsa, amilyenre egy, a 2010-es években, az Európai Unióban lévő Magyar Köztársaságnak szüksége lesz.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu