DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem telt még el három év azóta, hogy az Országgyűlés elfogadta az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvényt. Ilyen rövid idővel a törvény megalkotása után a törvény módosítása általában arról árulkodik, hogy az eredeti törvényalkotási munka hibákat tartalmazó, selejtes tevékenység volt. Jelen esetben azonban úgy tűnik számunkra, hogy nem erről van szó. Áttanulmányozva a törvényjavaslat szövegét és indokolását, másféle gondokkal kellett szembesülnöm.

Már az eredetileg megalkotott hatályos törvény is több olyan rendelkezést tartalmazott, mely tárgya szerint inkább a jogalkotási törvény tematikájába tartozik. A törvény jól hangzó címe, mely az elektronikus információszabadság szabályozására utal, ezt már három évvel ezelőtt sem tudta igazán elrejteni a szemünk elől.

Amikor a mostani törvényjavaslattal kapcsolatos kifogásainkat ismertetjük, elsőként erre az újólag szembetűnő körülményre kell hivatkoznunk. A mostani törvényjavaslat is a jogalkotás rendjét kívánja módosítani, a három évvel ezelőtti szabályozással szemben most már úgy, hogy ennek a törvényjavaslatnak szinte kizárólag ez a törekvés áll a homlokterében. Némi egyszerűsítéssel akár azt is mondhatjuk, hogy ez a törvényjavaslat nem az elektronikus információszabadságról, hanem a jogalkotás rendjéről szól. Ezt látva pedig nem indokolatlan az a feltételezés, hogy valójában a kormány tudatos stratégiát követ, lépésről lépésre akar keresztülvinni feles törvénnyel olyan szabályozást, amelyet valójában kétharmados törvényben kellene megtennie. Ennek tükrében azt kell gondolnunk, hogy a kormány tudatos számítással már három évvel ezelőtt tervbe vette a jelenlegi törvénymódosítást.

Az előttünk fekvő javaslatban azokat a szabályokat, amelyek a jogalkotás rendjével valamiféle összefüggésbe hozhatók, két csoportra bonthatjuk. Az első esetkört azok a rendelkezések alkotják, amelyek a Magyar Közlöny és a Határozatok Tára tartalmát kívánják szabályozni. Ezek olyan kérdések, melyeket a jogalkotási törvény jelenleg is szabályoz, az 57., illetőleg 58. §-aiban. Ha az Országgyűlés elfogadná a mostani törvényjavaslat idevonatkozó rendelkezéseit, akkor olyan helyzet állna elő, hogy a Magyar Közlöny, illetve a Határozatok Tára tartalmára nézve a magyar jogrendszerben két jogszabályban egymástól eltérő rendelkezések léteznének. Ez több lenne, mint egyszerű kodifikációs hiba, ez a jogbiztonság sérelme által a jogállamiság követelményeit súlyosan sértő jogrendszerbeli koherenciazavar lenne; nem mintha a jogalkotási törvény említett rendelkezései nem szorulnának bizonyos értelemben felülvizsgálatra.

Nyilvánvaló, hogy a Magyar Közlönyben kihirdetendő jogszabályok közül az önkormányzati rendeleteket ki kell venni innen, mint ahogy azt a jelenlegi gyakorlat ki is alakította. Mindenesetre feles törvénnyel egy kétharmados törvényben szabályozott kérdést újrarendezni egyfelől durva alkotmánysértés, másfelől olyan eljárás, amely politikai értelemben is csak a legsúlyosabban minősíthető. A kormánynak azzal a visszatérő szokásával kerülünk szembe, hogy ott, ahol a kétharmados törvényekhez szükséges konszenzus kialakítására kellene törekedni, félretéve az alapvető alkotmányossági szempontokat, feles törvénnyel akarja akaratát keresztülerőltetni, és megkerülni a kétharmados törvényt. Hasonló magatartással állunk szemben, mint például a megyei közigazgatási hivatalok regionális szintre történő emelésénél, amit az Alkotmánybíróság - mint ismert - alkotmányellenesnek minősített.

A jogalkotás rendjével összefüggésbe hozható szabályok másik köre olyan rendelkezésekből áll, melyek ugyan nem sértik tételesen a kétharmados törvény szabályait, de olyan kérdések szabályozásával kapcsolatosak, amelyeket tematikailag a jogalkotási törvényben indokolt rendezni. Kénytelen vagyok ezzel kapcsolatban felidézni az alkotmány 7. § (2) bekezdését, amely e kétharmados törvény tárgyaként a jogalkotás rendjének szabályozását - ismétlem: a jogalkotás rendjének szabályozását - jelöli meg.

Az Alkotmánybíróság több esetben is foglalkozott azzal, hogy miként lehet határt húzni a kétharmados szintű törvényben szabályozni rendelt kérdések kapcsán a kétharmados szintű és az azon kívül eső szabályozási kör között. Az ezekben az ügyekben meghozott alkotmánybírósági határozatok közül csak egyet kiválasztva, a 7/1994. számú határozatra hivatkozom. E határozatnak a jelen problémakörre történő analóg értelmezése alapján álláspontom szerint minden, a jogalkotás szempontjából lényeges mozzanat a jogalkotás rendjét képező kérdés, amely a jogalkotási törvényben szabályozandó.

Hasonló a helyzet azokkal a kérdésekkel is, melyek szabályozása a megalkotandó jogi norma szövegének hitelességével kapcsolatos. Így álláspontunk szerint idetartozik annak a kérdésnek a rendezése, amely arról szól, hogy a papír alapú, illetve elektronikus úton közzétett jogszabályok közül eltérés esetén melyik tekinthető hitelesnek. Idetartoznak véleményem szerint a hivatalos lapok kiadására vonatkozó szabályok, a terjesztésre vonatkozó előírások, illetve az elektronikus formában történő közreadás esetében a tényleges és hiteles szöveg közreadásának elektronikus technikai garanciái is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tartalmi kérdések körében kiemelten kell foglalkoznom a törvényjavaslat 2. §-ának (6) bekezdésében szereplő szabályozással. A Kereszténydemokrata Néppárt ezt a kérdést az előbbi felszólalókhoz képest eltérően látja. A jelenlegi törvény értelmében, ha a papíron, illetve a digitális adathordozón közzétett szöveg eltér egymástól, akkor a papír alapú változatot kell hitelesnek tekinteni. Ehhez mindenki hozzá tud férni.

A törvényjavaslat ezt a megoldást meg kívánja változtatni, meg kívánja fordítani a dolgot, és az elektronikus változatot kívánja hitelessé nyilvánítani. Ez azt jelenti, hogy a jövőben csak a jogszabályok elektronikus formában közreadott szövegére lehet teljes bizonyossággal támaszkodni, vagyis mindenkinek, aki számára lényeges, hogy pontos és hibátlan formában ismerje meg a jogszabály szövegét, arra elektronikusan közzétett formában kell szert tennie.

Tekintettel arra, hogy a lakosság mintegy kétharmada számítógépes ismeretekkel és internet-hozzáférési lehetőséggel nem rendelkezik, ez a rendelkezés a többség számára rendkívül megnehezítené, nem kevesek számára el is lehetetlenítené a jogszabályok garantáltan hiteles szövegének megismerését. Ez az intézkedés, tisztelt képviselőtársaim, végképp kihúzná az erkölcsi alapot az alól a tétel alól, hogy a jogszabály nem ismerete a következmények alól nem mentesít.

Csak érintőleg szeretném ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy jogrendszerünk jelenlegi állapotában egyébként is sokszor a lehetetlenséggel határos a jog önkéntes követése.

(15.30)

Elég, ha csak arra gondolunk, hogy egyes jogterületeken, mint például az embereket tömegesen érintő adózás szabályai, milyen emberfeletti feladatot jelent a különböző aprólékos részletszabályok pontos megismerése, hát még értelmezése. Erre azonban csak utalni akartam, mert ez a gondolat, amely különben szerintem megérne egy vitanapot, messze vezetne napirendünk tárgyától.

Visszatérve a törvényjavaslathoz: mindenesetre nem lenne szabad a társadalom többségét másodrendű állampolgárként kezelni, és olyan helyzet elé állítani, amely meggyőződésem szerint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényt is sértené.

Tisztelt Képviselőtársaim! Több olyan rendelkezést tartalmaz még a törvényjavaslat, amellyel kapcsolatban a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának komoly fenntartásai vannak. A teljesség igénye nélkül két ilyen problémát említek most meg. Helytelennek tartjuk például, hogy a törvényjavaslat a köztársasági elnököt az alkotmány, illetve a törvény egyik hitelesítőjének minősíti, a köztársasági elnök ugyanis kívül esik azoknak a körén, akiknek a törvény szövegének hitelességét illetően a törvényalkotás folyamatára közvetlen rálátása volna. Az Országgyűlés által alkotott jogszabály hitelesítése az Országgyűlés elnökének a feladata. A köztársasági elnök által eszközölt aláírás nem hitelesítő jellegű, hanem azt juttatja kifejezésre, hogy az államfő szabad utat enged az Országgyűlés törvényalkotó akaratának, azt jelenti, hogy az elnök sem politikai, sem alkotmányossági vétó gyakorlását - amely a törvényalkotás kapcsán alkotmányban biztosított jogát képezi - nem tartja szükségesnek, illetve indokoltnak.

Gondunk van például azzal is - hogy a másik problémát is megemlítsem -, hogy a törvény az elektronikus közzététellel kapcsolatosan az elektronikus aláírást illetően teljes biztonságot nem nyújtó biztonsági követelmények előírásával próbálja biztosítani a jogszabályok szövegének hitelességét. Ennek a hiányosságnak a jelentőségét éppen az értékeli fel, hogy a törvényjavaslat az elektronikusan közzétett jogszabályszöveget ruházza fel a hitelesség erejével.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita keretében minden problémára nem tudunk kitérni, de ezek kimerítő áttekintése az általános vitának nem is feladata. A felvetett kérdések kijavítására, illetve a törvényjavaslat most külön nem említett, más hibáit illetően is módosító indítványokat terjesztettünk elő, de külön hangsúlyozzuk, hogy a kétharmados szabályozási körbe tartozó problémák megnyugtató rendezése érdekében elkerülhetetlennek látjuk a széles körű egyetértés kialakítását szolgáló egyeztetések lefolytatását. Enélkül aligha tudjuk a törvényjavaslat alkotmányossági hibáit kiküszöbölni.

Egészében véve a törvényjavaslatot jelenlegi formájában a Kereszténydemokrata Néppárt nem támogatja.

Köszönöm figyelmüket. (Dr. Horváth Zsolt tapsol.)

Forrás: parlament.hu