DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Egyetlen kérdésben szeretnék Tóth András korábbi felszólalására reflektálni. A képviselő úr arról beszélt, hogy ha egyszer a 2005. évi XC. törvényben feles törvénnyel szabályoztunk egy sor kérdést, akkor most miért hivatkozunk, hivatkozom a kétharmadosságra. Én a felszólalásomban is utaltam arra, hogy a 2005. évi XC. törvényben is jó néhány rendelkezésről úgy gondoltam, hogy kétharmados szabályozás keretében lehetne rendezni a jogalkotási törvényben, mert ott van a helye.

Itt inkább azt a kérdést lehet felvetni, hogy a 2005. évi XC. törvénynél miért nem éleződött ez a kérdés annyira ki. Ez egy jogos és indokolt kérdés. Én erre válaszolok. Azért, képviselő úr, mert a 2005. évi XC. törvény nem az elektronikus formát tette hitelessé. Tehát én személy szerint úgy ítéltem meg a dolgot, hogy számtalan egyéb képviselői teendőm folytán erre én személy szerint nem kívántam úgy koncentrálni, mert azt gondoltam, hogy ez a rendezés bár kifogásolható, de nem jelent a társadalomra nézve joghátrányt. Magával az alapgondolattal, hogy az informatikáé a jövő, és hogy a jogszabályok megismerése tekintetében ennek teret kell adni, és ezt támogatni kell, ezzel nincs bajunk. De tényleg most is azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket már akkor is illett volna a kétharmados törvénybe vinni, vagy azt is mondhatnám, hogy én most is alkotmányosan aggályosnak tartom a 2005. évi XC. törvényt attól függetlenül, hogy eddig nem tudom, hogy bárki fordult-e ebben az ügyben az Alkotmánybírósághoz.

(16.00)

A kérdést élessé most az teszi, hogy az a probléma, amiről az előző kétpercesemben beszéltem - nem akarom, nem is fér a hozzászólási időmbe -, az a probléma most ennél a törvénynél előtérbe kerül, és ez komoly, külön alkotmányossági kérdés.

Forrás: parlament.hu