GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Országgyűlési képviselőként és mint aki több ciklus óta dolgozik itt a Házban, egy számomra klasszikus és rendkívül fontos feladat, ha egy korábban alkotott törvény mintegy tízéves gyakorlati tapasztalatait felhasználva teszünk kísérletet arra, hogy a tapasztalatokból összegyűlt, összegyűjthető észrevételeket, legyenek azok kifogások, hiányosságok, azokat hasznosítva egy törvényjavaslatot megváltoztatunk, módosítunk annak érdekében, hogy még jobban működjön, a jogalkalmazók számára még világosabb, még egyértelműbb szabályokat fogalmazzunk meg.

A dologban az az érdekes, hogy a társadalom nem túl széles rétegét érinti, tehát nem jön izgalomba a társadalom akkor, amikor azt mondjuk, hogy a közraktározásról szóló törvényt változtatjuk és módosítjuk. De azon kör számára, akit viszont érint, rendkívül fontos ez a törvény. Fontos, hogy fogalmi meghatározásokat tesz rendbe, és annak a körnek - kezdve a letevőktől, a tárolás, az őrzés folyamatán keresztül, a közraktárjegy-kibocsátásig, az áru kiszolgáltatásáig és a közraktárjegy mint értékpapír, amely biztonságos fedezet hitelfelvétel számára, és nagyon fontos, hogy a forgatmányosok milyen helyzetben és mennyire tudhatják magukat biztonságban -, számukra rendkívül fontos, hogy egy jó törvény álljon rendelkezésükre.

Amikor 1996-ban először alkottuk meg ezt a közraktárral kapcsolatos törvényt, akkor próbáltunk azon segíteni, hogy mindazok a vállalkozások, ahol a termelés, felhasználás, értékesítés között meglehetősen hosszú idő telik el, számukra teremtsünk lehetőséget, hogy valamilyen forráshoz juthassanak menet közben, ne kényszerüljenek arra, hogy a termékeiket adott pillanatban azonnal és rögtön értékesíteni kelljen.

Hogy a közraktározási tevékenység milyen mértékben fejlődött, a kezdeti időben egy év alatt alig több mint 30 milliárd forint értékű közraktárjegyet bocsátottak ki, ma, 12 évvel később ez közel a tízszerese, tehát meghaladja a 300 milliárd forintot, de ami érdekes, hogy lassan közelít, hogy közraktárakban 100 milliárd forint értékű árut helyeznek el a letevők. A kezdeti, majdhogynem kizárólag az agráriumra és az élelmiszeriparra szorítkozó letevés, közraktárban való áruelhelyezés mára kiszélesedett úgy, hogy akár építőipari vagy gépipari termékek is megjelennek közraktárakban.

Időközben a tapasztalat igazolta, hogy egy nagyon fontos állami beavatkozási lehetőség a közraktározás, akár ha csak az intervenciós felvásárlásra gondolok vagy valamely nemzeti támogatás megjelenésére. Ezeknek a működtetése rendkívül fontos, és fontos tisztába tennünk azt, hogy az az áru, ami a közraktárban van, annak már más a rendeltetése. Annak a tulajdonjogát a közraktárjegy testesíti meg, tehát ott már nem lehet külső beavatkozással, majdhogynem azt mondom, hogy mindenféle korlát nélkül változtatásokat végrehajtani. Ugyanakkor kell, hogy elismerjük, hogy a közraktározás egy nagyon fontos logisztikai tevékenység, segít abban, hogy egy költséghatékony vagy költségtakarékos árutárolás és -mozgatás valósuljon meg.

Figyelemmel ezekre a változásokra, rendkívül fontos az, hogy ezt a törvényt most egy ilyen időszakban tovább simítsuk, egy finomhangolást végezzünk el a korábbi törvényen. Ennek a lényege minden körülmények között az, hogy a közraktározási lehetőség szélesedjen. Képviselőtársaim, ahogy körülnézek, nem kell itt különösebben azt magyaráznom, hogy milyen lényegi különbségek voltak. Használunk fogalmakat: adóraktár, vámraktár, közraktár, és nem volt azonos a játékszabály. Most ez a törvényjavaslat megteremti azt a lehetőséget, hogy akár adó- vagy vámraktárban elhelyezett áru is lehet tárgya a közraktározási folyamatnak. Amikor azt mondtam bizottsági előadóként, hogy van némi gazdaságélénkítő hatása, mert azzal, hogy szélesedik a közraktárban elhelyezhető áruk köre, ez újabb lehetőséget teremt elsősorban véleményem szerint kis- és középvállalkozások számára, hogy újabb árukat vonjanak be hitelfedezetként, és így nő az ő hitelfelvételi lehetőségük.

(11.30)

Nagyon sokat beszélünk itt a parlamenti patkóban arról, hogy pont ez az a vállalkozói kör, amelynek állandóan és folyamatosan komoly tőkeproblémái, likviditási problémái vannak, és akkor bizony ez az előny számukra még akkor is, ha ez nem egy túl széles réteg, de azt gondolom, hogy fontos, és kell, hogy megtegyük ezt a lépést.

A biztonság kérdése; eddig is létezett biztosítás. Talán egy mondatot hadd tegyek előzetesen, és nem megbántva senkit személyében, de mint az élet más területén, a közraktározásnál is bizony számos visszaélés történt, mint mindenütt az életünkben. A jogot emberek alkalmazzák, és vannak olyanok, akik tesznek kísérleteket arra, hogy az adott helyzettel visszaéljenek, de ezzel viszont veszélyeztetik a fogyasztók, a hitelt adók, és sorolhatnám hosszan a sort, kiknek az érdekeit. Tehát nekünk mint jogalkotóknak oda kell erre figyelnünk. Ugyanakkor fontos, hogy ne tegyünk olyan terhet a közraktár nyakába, ami meg indokolatlan, indokolatlanul növelné a költségeit. Tehát itt azt mondjuk, hogy amennyiben már van felelősségbiztosítása egy közraktárnak vagy a közraktár tulajdonosának, és ez érvényes az ott elhelyezett árura, és kedvezményezettként maga a közraktár jelenik meg, akkor nem kell újabb biztosításokat kötni.

Kell hogy beszéljünk arról, hogy meglehetősen szigorúak azok a feltételek, amelyek azt mondják, hogy legalább 500 millió forint alaptőkéje kell legyen egy közraktárnak, és meghatározzák, hogy ezen az alaptőkén belül milyen megoszlás és további szigorítások léteznek.

Természetes, hogy a mostani törvényjavaslat tovább erősíti a felelősség kérdését, és nagyon erős garanciális elemeket emel be a rendszerbe azáltal, hogy akár az engedélyezés körülményeit, akár a meghatározó tulajdoni rész szerzését nagyon szigorú feltételekhez köti; igaz ez akár gazdasági társaságra, akár magánszemélyre. Tehát nem fogom megismételni, mert a képviselőtársak el tudják olvasni a törvényjavaslatból, hogy milyen szigorú feltételeknek kell hogy megfeleljen az, aki ebben a tevékenységben részt vesz, tehát akár személyében, akár vállalkozóként tényleg sugallnia kell azt, hogy biztonságban van az az áru, amit a gondjaira bíztak, és bizton számíthatnak rá azok, akik majd a végén ezért a termékért a közraktárjeggyel megjelennek az adott áru kiszolgáltatása érdekében.

Ugyanakkor fontos beszélnünk itt arról, hogy ennél a törvényjavaslatnál - úgy, ahogy az államtitkár úr is említette - az európai uniós irányelveknek való megfelelés, tehát a jogharmonizáció megvalósuljon, akár a diszkriminációmentességre gondolok, vagy csak a szükségesség és az arányosság követelményére. Tehát itt van egyfajta egyszerűsítés is, és ahogy mondtam, itt jelenik meg az elektronikus iratbenyújtás lehetősége, ami, remélem, pozitív hatást fog kiváltani mindazok körében, akik ezt a tevékenységet gyakorolják vagy igénybe veszik.

A törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy a felügyeletet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete gyakorolja a jövőben. Itt említeném azt, amit bizottsági előadóként is mondtam, hogy általánossá teszi, hogy a váltóperekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy egyértelművé tette, hogy a közraktári tevékenység a zálogkölcsön-nyújtási tevékenység kategóriájába tartozik, azt gondolom, ezzel sok kérdést megold és egyértelművé tesz.

Nagyon fontos, hogy milyen jogosítványai vannak, tehát nemcsak megjelenik a felügyeleti szerv, hanem hogy milyen jogosítványai vannak menet közben az ellenőrzésre, tevékenységváltozásra vonatkozóan, vagy minden olyan esetre, amikor úgy ítéli meg a felügyelet, hogy nem biztonságos a közraktár működése, nem kellően hatékony, nem kellően kiszámítható a működés. Ebben az esetben akár bírságig, vagy egészen odáig elmehet, hogy kezdeményezheti a közgyűlés összehívását, vagy akár felügyeleti biztost jelölhet ki, aki nélkül már nem tehetnek lépéseket akár az ügyvezetés vagy akár az igazgatóság tagjai.

Rendezi a törvényjavaslat ugyancsak ebben a felügyeleti körben a tevékenység megszüntetését, és ezt ahhoz köti, hogy minden általa kibocsátott közraktári jegyet vissza kell hogy váltson, és csak ezt követően szüntethető meg a tevékenység.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem túl nagy terjedelmű törvényjavaslat van előttünk, de azt gondolom, a gazdaság szereplői számára rendkívül fontos, ezért kérem önöket - a mi frakciónk támogatja ezt a törvényjavaslatot, kérem önöket -, hogy amennyiben módosító javaslatuk van, tegyék meg.

Azt mondhatom a frakció nevében: mi nyitottak vagyunk. Ebben a szellemben, ahogy ez a törvényjavaslat készült, és tényleg jól tapinthatók azok az irányok, amerre mozog a javaslat, amennyiben módosító javaslatuk van, tegyék meg, vitassuk meg itt a Ház falai között, és alkossunk tényleg egy olyan törvényjavaslatot, amely az áru- és pénzforgalmi viszonyok további fejlesztését teszi lehetővé a magyar gazdaságban.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu