DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Tóth András képviselőtársam érveléséről az a Karinthy-aforizma jut eszembe, amikor az újságíró jelenti nagy örömmel - ironizálja Karinthy az újságírót -, hogy véget ért a spanyolnáthajárvány, ma már csak egy ember halt meg. S Karinthy hozzáteszi: "szinte látom annak az egynek az önelégült, boldog mosolyát, ihaj-csuhaj, vége a járványnak, ma már csak én haltam meg". Mit akarok ezzel mondani, képviselő úr? Tökéletesen igaza van abban, hogy itt egy egészen kivételesen előfordulható helyzetről van szó. Azt is elfogadom, hogy ennek a gyakorlati esélye, ahogy ön fogalmazta, statisztikai értelemben a nullához közelít.

De itt arról van szó, hogy ez a szabály ezt a nullához közelítő esetet akarja rendezni. Ezt a - gyakorlati előfordulását illetően a nullához közelítő eséllyel előforduló - helyzetet inkorrektül rendezi. Ha képviselő úr azt mondja, hogy nincs semmi jelentősége, akkor hagyjuk el ezt a szabályt. Én egyébként ezt kérem, hogy maradjon el ez a szabály. De képviselő úr is belátja, hogy a nullához közelítő valószínűségű esetre is kell egy szabály, ha az felmerül. A különbség közöttünk az, hogy ön rossz megoldást mond erre meggyőződésem szerint, olyan megoldást mond erre, ami kizárja a lakosság kétharmadát, ha egy ilyen helyzet előfordul, a helyzet korrekt kezeléséből, én pedig olyan megoldást mondok, amely senkit nem zár ki ennek a problémának a korrekt kezeléséből.

Forrás: parlament.hu