SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Még ebben a talán picit izgatottabb hangulatú parlamenti ülésszakban is fontos azt látnunk, hogy a kormány szándékai között mennyire fontos és elsőrendű célként szerepel a foglalkoztatás ösztönzése, annak az elvnek az érvényre juttatása, hogy a munkajövedelemből való egzisztencia, a munkajövedelemből való megélés a családok számára emelkedettebb és talán fontosabb, mintha ugyanezt csupán a segély passzív állapotában élnék meg.

Éppen ezért, amikor az "Út a munkához" programról gondolkodunk, akkor azt látjuk, hogy ma Magyarországon a munkaerőpiacon vannak olyan kihívások, vannak olyan problémák, amelyek megoldása nem egy eszköznek, hanem nagyon sok egymással összehangolt, ha úgy tetszik, akkor fókuszáltan alkalmazott eszköznek a hatása lehet. De ez nemcsak Magyarországon van így. Egyébként ez a felismerés az Európai Unió minden tagországában az ottani foglalkoztatáspolitikákban, a nemzeti szabályozásban, a nemzeti akciótervekben is tetten érhető.

Néhány hónappal ezelőtt, amikor Brüsszelben az európai munkaügyi miniszterek tanácsán ez a kérdés felvetődött, akkor világossá vált az, hogy két területen, a gazdaságban és a szociálpolitika területén egymással összehangolt intézkedéseket kell tenni, ami egyébként visszahat a foglalkoztatásra, a munkaerőpiacon zajló folyamatokra is.

Éppen ezért ezeknek az elvi alapvetéseknek a tettenérhetősége van az "Út a munkához" programban: hogy például a gazdaság növekedése és a szociális biztonság egymással összhangban kell hogy tetten érhető legyen; hogy például a munkaerő-piaci folyamatok és a szociális ellátás kínálta rendszer egymástól nem elválasztható; hogy például arra kell ösztönözni nagyon sok honfitársunkat, akik közül nagyon sokan rendszeres szociális segélyen élnek, vagy éppen olyan segélyezési formákban részesülnek, ami egy passzív állapotot eredményez, nem szabad, hogy ez egy éles stratégiává váljon. Nem szabad, hogy generációk úgy nőjenek fel, hogy nincs reális perspektívájuk a munka világába való visszakerülésre. Ez nem kormánypárti ügy, hanem ez mindannyiunk ügye. Ez az ellenzéknek és a kormánynak egyaránt ugyanúgy ügye, hogy Magyarországon a munkaerőpiacon ennél a nagyon nehéz, halmozottan hátrányos helyzetű munkaerő-piaci csoportnál, társadalmi csoportnál érdemi változások legyenek.

Ezért gondolom azt, hogy ebben a programban nem a munkaerőpiac összes problémáját akarjuk megoldani. Nem az a szándékunk, hogy minden egyes, a munkaerőpiacon zajló folyamatnak az adekvát válaszát adjuk meg, hanem az a szándékunk, hogy egy fókuszált területen megpróbáljunk érdemi előrelépést tenni azzal, ahogy a képviselő úr is mondta, hogy forrásokat, eszközöket odafókuszálunk, és azt mondjuk, hogy egymással összhangban, egymást erősítőleg akarunk ezen változtatni.

Szeretném elmondani, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban nagyon sok társadalmi konzultáció volt ezen a téren. Önök közül is sokan részt vettek ebben; akár úgy is, hogy egy önkormányzat vezetőjeként, önkormányzat képviselőjeként, akár úgy is, hogy egy szakmai csoport vezetőjeként vagy akár parlamenti képviselőként véleményt nyilvánítottak. Nagyon széles skálán mozogtak a vélemények, de az biztos, hogy az a szándék, hogy ezen a téren változtatnunk kell, minden megszólalóban benne volt, az önökéiben is, a mieinkben is. Éppen ezért azt gondolom, hogy ott, ahol vannak szándékokban egyetértések, azokon a pontokon meg kell találni, hogy a szándékokat kielégítő, lefedő intézkedésekben is van-e egyetértés.

Az "Út a munkához" programban látok arra lehetőséget, hogy egyébként legyen egyetértés, mert az önök polgármesterei éppúgy felvetettek olyan kérdéseket, olyan anomáliákat, problémákat, mint ahogy ezt egyébként akár kormánypárti polgármesterek is megtették. Ezek a problémák településeken jelennek meg, a település vezetésétől függetlenül. Ezért szeretném azt mondani, hogy az a probléma, amit a képviselő úr felvetett, Magyarország hosszú távú jövőjét befolyásoló kérdés, ez tényleg egy nemzeti ügy. Ezért szeretném kérni önöket, amikor erről gondolkodunk, akkor méltassanak bennünket és az országot is arra, hogy érdemi, szakmai konzultatív partnereink lesznek, amikor ezekről a programokról szót váltunk, és segítsenek hozzá mindannyiunkat, nem a kormánypártokat, nem a kormányt, hanem ezt az országot és az országban élőket, hogy ezen a területen érdemi előrelépést tudjunk tenni.

Azt kérem önöktől, hogy ezen a téren próbáljunk meg egy igazi, emelkedett, talán, ha úgy tetszik, a parlamenti jogállásunkhoz kapcsolódó méltósággal részt venni egy vitában. Ezért köszönöm, hogy a képviselő úr felvetette ezt a témát. Köszönöm, hogy napirendre tette, és köszönöm az önök figyelmét. Remélem, hogy ebben az ügyben szakmai értelemben nagyon sok izgalmas és az ország számára eredményes vitát tudunk lefolytatni.

Tisztelettel köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu