FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy érthető legyen a Fidesz elutasító álláspontja erről a törvénytervezetről, időben picit visszább szeretnék nyúlni; mégpedig már Gráf József miniszter úr időszakára, 2005-re. Hallhattunk itt visszautalást erre az időszakra, de én arra a részére, amikor a 2005. év végén a miniszter úr sajnálatos hozzájárulásával az akkori élelmiszer-biztonságot felügyelő szervezeteket négy minisztérium öt hivatalához sorolták.

Ez 2005-ben történik meg, amikor már jól érzékelhetők voltak a 2004-es, Unióhoz való csatlakozásunk kellemetlen következményei. A kellemetlen következményt mindig mezőgazdasági szempontból mondom, és ez a negatív tendencia sajnos, azóta is tart; mert láttuk, hogy megnyíltak azok a zárt határok, amelyeket addig valamilyen szinten - élelmiszer-biztonság szempontjából is - a határon felállított ellenőrzési pontokkal őrizni tudtunk. Utána nem, mert arra hivatkozott a rendelkezés, hogy az áruk szabad áramlása ezt megengedi. Igen, de bizonyos feltételekkel engedné meg, és ezeket a feltételeket láthatólag minden ország maga szabta meg a saját, nagyon erős élelmiszer-biztonsági ellenőrző szerveivel.

Épp ebben a pillanatban, amikor ennek a szervezetnek komoly felhatalmazást, komoly, egyértelmű vezetői utasítást, egy minisztériumhoz való tartozást kellett volna elrendelni, akkor kerül négy minisztérium öt hivatalához a teljes élelmiszer-biztonsági ellenőrzés. Ennek a következményeit mind a mai napig szenvedi Magyarország, szenvedik a magyar termelők, akik döntő mértékben súlyos veszteségeket értek el, és egy részük tönkrement. De szenvedi az a fogyasztó is, aki megdöbbenve vette észre, hogy jó nevű nyugat-európai országokból, régi uniós tagországokból érkezett emberi fogyasztásra alkalmatlan élelmiszer. Azért nem gondoltuk, hogy az Európai Uniónak - úgymond - ilyen következményei is vannak.

A következmények még szomorúbbak, ha azt nézzük, hogy 2004-ben és az előtt a magyar lakosok több mint 90 százalékban Magyarországon előállított élelmiszereket fogyasztottak. 2007 végére ez az arány leesik 74 százalékra, azaz látható, hogy nagyon nagy mértékű a külföldi élelmiszerek beáramlása, és ezzel együttesen nagyon nagy minőségromlást is szenvedett el a magyar élelmiszerek színvonala. Ennek következtében - ami sajnos, egyenes következménye - jó néhány magyar élelmiszert előállító, akár gazdálkodó, akár feldolgozó tönkrement. Persze, ezt tetézte olyan értelmetlen rendelkezés, amit az Európai Unió nem kért tőlünk, csak túlbuzgóságunk következtében azt hittük, hogy akkor leszünk jó fiúk az Unió szemében, ha kétszeres-háromszoros szigorral értelmetlen rendelkezéseket hozunk - bújtassuk ezt HACCP-rendelkezés alá -, de ezzel olyan anyagi sújtásokat tettünk a gazdálkodókra és a feldolgozókra, akik képtelenek voltak ezt elviselni.

Persze, értetlenül álltunk e rendelkezéssorozat előtt, amikor kimentünk Ausztriába, Németországba, Franciaországba, Olaszországba, és azt láttuk, hogy az általunk modellként megfogalmazott családi gazdálkodói környezetben, relatíve középbirtokméreten termelnek és feldolgozzák az élelmiszert, és ezt a feldolgozott élelmiszert a lakástól, a háztól értékesítik, közvetlenül a családi ház, a gazdálkodó épületek, az istállók mellett kialakított kis mini feldolgozóüzemben, legyen az hús, vagy legyen akár a tejtermékek feldolgozása sajt formájában. Nem értettük, az hogy lehet, hogy nálunk ezeket gyakorlatilag megszüntették, megszüntettük az akkori hatósági eljárások következtében, a szomszédunknál pedig élt és virult ez a rendszer.

Akkor a mezőgazdasági bizottságban próbáltunk több ilyen ésszerűtlen rendelkezés ellen valamilyen felhívással élni, és mondhatom nyugodtan, hogy amikor a tényszerűségen alapulva foglaltunk állást - például tájékoztató formájában - 2006. december 21-én, a mezőgazdasági bizottság ezt egyhangúlag támogatta. Bizony olyan kérdéseket feszegettünk, mint az élelmiszer-ellenőrzésnek az FVM-hez, egy felügyelet alá helyezését, ahová továbbra is szükségesnek tartottuk a járványügyi, az állatjóléti, a takarmány-ellenőrzési, a fogyasztóvédelmi és a növény-egészségügyi hatásköröket idetelepíteni, és markáns arculatot adni ezeknek a szervezeteknek. De megjegyeztük már akkor ebben a közösen elfogadott tájékoztatóban, hogy az élelmiszer-ellenőrzési szervezeti egységek létrehozásával egyidejűleg meg kell teremteni a működés anyagi feltételét.

És persze ehhez kapcsolódott az a laboratóriumi hálózat, amire - azt gondoltuk - nagyon nagy szükség van, és közben azt vettük észre, hogy az állami laboratóriumi ellenőrző rendszerünket kiszervezés jogcímén megszüntették, és átadták többek között az SGS Hungáriának, azaz multinacionális nagy élelmiszer-bevizsgáló cégeknek. Tehát magunk alól szerveztük ki - szervezte ki a jelenlegi kormány valamilyen megfontolás alapján - a védekezési alapot, miközben láttuk, hogy a magyar árut bizony a német, az olasz, a francia egyetlen tollvonással, egyetlen egy ottani élelmiszer-biztonsági szervezet állásfoglalásával kitiltotta vagy felfüggesztette bizonyos időszakokra. Tehát láttuk, hogy amikor a határokat lebontották, ők létrehozták a saját védekezési eszközüket, ezek az élelmiszer-biztonsági ellenőrző szervek voltak, amelyekkel új határokat állítottak fel az Európai Unión belül, védve saját fogyasztóikat, de védve a mögötte lévő termelői bázist is.

Nos, az előbb idézett tájékoztatónak volt egy folyománya, amit egy határozati javaslatban próbáltunk meg a parlamenttel elfogadtatni, ugyancsak ebben a kérdéskörben: az egységes élelmiszer-ellenőrzésről szóló törvényjavaslat előkészítésére tettünk javaslatot határozat formájában. Ezt már nem támogatta a bizottság, elutasították a napirendre vételét. Érdekes módon azokat a szükségszerű kérdéseket feszegettük, amelyek elnyúlnak a mai napi törvénytervezethez is, az élelmiszer-biztonsághoz, az ellenőrzéshez, például a magyar jelzéssel ellátott élelmiszerekhez.

Az Unió engedi, mi miért nem tesszük meg, hogy a HU feliratot odategyük azokra a magyar élelmiszerekre? Tudjuk pontosan, hogy ma már az élelmiszeráruház-láncolatokban külön márka az, hogyha magyar termék. Már ezzel logózzák, és azt is tudjuk, hogyan csapják be a szerencsétlen fogyasztókat, hogy nem magyar termékeket jeleznek kis magyar zászlócskákkal a nagy pultokon, hanem bizony az észak-afrikai és dél-európai országokból ideérkezett primőr termékeket is már magyar termékként próbálják meg sokszor eladni.

Aztán persze itt nevesítettük volna a gyártói, forgalmazói felelősséget, és közigazgatási és büntetőjogi következményeit akartuk megadni mindazoknak, akik az egészségre ártalmas termékek előállításában, forgalmazásában, a hamisításban vagy a megtévesztésben szerepet játszanak, szerepet vállalnak, míg az áru a fogyasztóhoz végeredményben eljut.

Sajnálatos módon ez a határozati javaslat elutasításra került, és ekkor, ezen év végén megjelenik a 2006. évi CIX. törvény, ami mind a mai napig hordozza az egész kérdéskör, az élelmiszer-biztonsági kérdéskör problémájának az alapját. Ez az a törvény, amely több száz törvényt megszüntet, és az egész közigazgatási rendszert átalakítva - most csak a mezőgazdasági részét nézem - egyetlen nagy, átláthatatlan szervezetbe, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalba gyömöszöl be mindenkit, aki létezett eddig önálló intézményként a mezőgazdasági minisztérium környezetében, és innentől kezdve áttérnek a kézi vezérlésre.

Sajnálatos módon a mindenkori kormány mindenkori ad hoc akarata mondja meg, hogy mi történjen ezekben a nagyon fontos intézményekben. Nem látszik és nem ad most már szerepet a parlamentnek, hiszen olyan feladatokat, amelyeket eddig törvénnyel szabályoztunk, tehát itt kellett hogy a stratégiai kérdéseket megvitassuk, ez a CIX. törvény fogja, kiveszi a parlament szerepköréből ezeket a nagyon fontos kérdéseket, és rendeleti úton, rendeleti kormányzásra áttérve, a mindenkori kormány éppen aktuális szándékának megfelelően tologatja a teljes rendszert, és tologatja benne a szakembereket is.

Félreértés ne essék, nem a szakemberekkel vitatkozom, akik igen komoly feladatokat végeznek el mind a mai napig ezekben az intézetekben, különösen most már ebben az összetolt és átláthatatlan Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalban, hanem azokkal vitatkozom, akik ezeket a kitűnő szakembereket ilyen kellemetlen helyzetbe hozták, és sajnálatos módon a végeredménye talán érzékelhető a 2006 óta tartó élelmiszerbotrányokon keresztül, hogy bizony-bizony valami komoly baj van ebben a rendszerben. Nincs végrehajtva a naponta félkatonai jelleggel történő rendszeres ellenőrzés.

(14.20)

Hanem csinálunk néhány akciót, és bemutatjuk, hogy hol, milyen jól végezzük a dolgunkat. Hát, ezek az akciók épp az ellen a logika ellen hatnak, hogy akciózás keretében kell megmutatni, hogyan kellene működni, hogyan kellene visszaszorítani a nemkívánatos jelenségeket. Ezzel szemben sokkal hatékonyabb lenne az, ha egy hivatal tudná, hogy milyen területeken, milyen széles hatókörrel dolgozhatna, és ha napi rendszerességgel végezné az együttműködést és ellenőrzést az érintetteken keresztül.

Mint említettem, a kifogásaink egyike, hogy nem látjuk azt, hogy önálló költségvetésük lenne ezeknek a nagyon fontos szervezeteknek. Egyelőre rendeleti szintű kormányzásra térnek át, ez a törvénytervezet tipikus példája ennek. Kis Péter képviselőtársam jól idézi, több mint 35 rendeletfelhatalmazást ad ez a törvénytervezet, közel 70 utalást az uniós szabályokra. Kérdezem én: vajon elégséges azt beírni, hogy az uniós jogszabálynak ezen és ezen a számon található részére gondoltak? Miért nem teremtjük meg a jogszabályi feltételét annak, hogy a magyar alkalmazóknak és a magyar érintetteknek értelmezhető legyen az a törvény, amit meghozunk Magyarországon?

Olyan személyek ellen fogunk majd eljárni egy-egy ilyen törvény alapján, akik egy helyi kispiacon teljesen jóhiszeműen vesznek részt az élelmiszerláncban, ahol termelőként vagy eladóként megjelennek. Tudjuk, hogy ők nem fognak törvényeket olvasgatni. A magyar törvényt is csak nagyon ritkán, de a magyar törvényben megjelölt uniós törvényeket száz százalék, hogy nem fogják olvasgatni, viszont a fenyegetettséget ez a törvény megadja arra, hogy bármikor megbüntethessék ezeket a szerencsétleneket is. Ugyanakkor a nagy multinacionális áruházláncok kimaradtak a korábbi fenyegetettségből, pedig a szerepük elég jelentős volt az élelmiszerbotrányokban.

S itt eljutunk ahhoz a kérdéskörhöz, hogy mi a szerepe a mezőgazdaságnak. Véleményünk szerint, ezt többször is kifejtettük, alapvetően természetesen élelmiszert termel, de mi ennél sokkal több szerepet szánunk a mezőgazdaságnak. Ez olyan gazdasági egység, amely vidéken hozzájárul a munkahelyteremtéshez és a foglalkoztatáson keresztül az életszínvonal-emeléshez. Ezenkívül olyan élelmiszer-biztonsági kérdés is, amellyel helyben sokkal könnyebb foglalkozni, mint a több ezer kilométeren át utaztatott élelmiszerrel. Mondom ezt azért, mert sokszor elmondták, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség mindig csak azt mondja, hogy ez meg ez nem jó. Amikor tavaly elkészült az Erős Magyarország program, pontosan leírtuk, hogy véleményünk szerint milyen fontos szerepe van a helybeni élelmiszer-termelésnek. Idézek belőle: "A Fidesz az uniós szabályozással és gyakorlattal egyezően a helyi, regionális termelésre, értékesítésre, valamint a kistermelői élelmiszer-előállításra úgy tekint, mint ami a vidéki lét és a biztonságos élelmiszer-ellátás alapja."

Miért gondoljuk ezt? Azért, mert amikor több ezer kilométeren keresztül utaztatják az árut, akkor hihetetlen mennyiségű fosszilis energiát, üzemanyagot pazarolnak el. Másrészt pedig ezeket az élelmiszereket több hétre, több hónapra fel kell készíteni, hogy emberi fogyasztásra még alkalmasak legyenek. Hogy készítik fel? Speciális hőtechnológiai, vegyészeti és adalékanyagos eljárásokkal, különleges csomagolóanyagokkal. Olyan felesleges technológiát alkalmaznak, amely egyes esetekben kimutathatóan káros az emberi szervezetre. Ezzel szemben teljesen más a logikája a kisterületű értékesítésnek. Mint már sokszor említettem, az 1996-os corki egyezmény alapján az Unió megengedi a kisterületű értékesítést, kivonja a HACCP-rendszerből ezeket a termékeket, és lokálisan engedi, hogy működjön a családi gazdálkodás, az erre alapult helyi élelmiszer-termelés és az erre alapozott helyi fogyasztói kör kiépítése, mentesítve mindazoktól a kellemetlen folyamatoktól, amit a több ezer kilométeren keresztül hurcibált élelmiszer mellett tapasztalhatunk.

Véleményünk szerint ez a tervezet egyelőre nem ad választ ezekre a súlyos kérdésekre. Továbbra sem látjuk, hogy az önálló működési feltételét megteremtené az ellenőrző szervezeteknek.

Ismét idézek az Erős Magyarország programunkból. "A jelenlegi átláthatatlan agrár-közigazgatás helyett a szakmai és működési sajátosságaikban együvé tartozó élelmiszer-biztonsággal, állategészségüggyel, az ezekből eredő közegészségügyi kérdésekkel kapcsolatos feladatok végrehajtását egy önálló országos hivatalba, a gazdálkodással és a támogatásokkal kapcsolatos feladatokat egy másik, a sajátosságuknak megfelelő hivatalba kellene összevonni. E hivataloknak önálló költségvetést, a feladatelvégzéshez szükséges autonóm működést biztosítunk."

Teljesen szembemegy azzal az elképzelésünkkel a most benyújtott törvénytervezet, hogy az MGSZH-ra alapulva, a CIX., szerintünk nagyon káros törvénnyel megalapozott hivatali rendszer felépítésével belegyömöszöli ebbe a nagy rendszerbe az élelmiszer-biztonsági szervezeteket, átláthatatlanná teszi, a hatáskörök nem tisztázottak, féltékenységi szerepkörök alakulnak ki az egyes hivatali ágazatok között. Ezt a rendszert véleményünk szerint csak akkor lehet feloldani, ha alapjaiban új struktúrát alakítunk ki. Amint az előbb idéztem, a hivatali sajátosságukban azonos rendszereket kellene egy csoportba tenni, és két nagy rendszer, két nagy hivatal létrehozásával lehetne ezt a problémát kezelni. Az egyik a gazdálkodáshoz, a másik pedig az élelmiszer-biztonsághoz tartozna. Ezeknek a hivataloknak viszont az önálló költségvetésük elengedhetetlen. Az nem lehetséges, hogy a minisztérium egyik során adunk költségvetési felhatalmazást az MGSZH-nak, és azon belül a rengeteg hivatal egymást féltékenykedve nézi, hogy ki miért kapott pénzt, és meddig terjeszkedhet a hatásköre, mire van pénze, ellenőrizhet-e, bevizsgálhat-e laboratóriumban, van-e elég költségvetési fedezete, kaphat-e a miniszter úr engedélyével... - s a többi. Sajnálatos módon egy folyamatos szabad döntési jogkört korlátozó rendszert hoztunk létre a minisztérium elképzelése alapján.

Szerintünk amíg az önálló költségvetési háttere nem lesz megteremtve ezeknek a szervezeteknek, addig ezt a funkciójukat nem tudják ellátni. Addig a magyar lakosok fenyegetettsége természetesen meglesz a hamis vagy az emberi fogyasztásra nem alkalmas élelmiszerek tekintetében, mert ez a hivatal így nem fogja tudni ellátni azt az egyébként jól irányzott célt, amit a törvénytervezet sugall. Ebben a konstrukcióban ezt biztosan nem tudja ellátni.

S mint említettem, az a szlogen nagyon jó - az Unió ezt már régóta mondja -, hogy "a termőföldtől az asztalig", ami itt is megjelenik. Csak egyetlenegy kérdésem van: tessék mondani, amikor tönkretettük a hazai élelmiszer-termelést és -feldolgozást, és kizárólag a globalista nagyüzemi termelésre ösztönöz a jelenlegi támogatási rendszer - mondjuk ki, szántóföldi növénytermelésre ösztönöz, alapanyag-termelésre, búzára meg kukoricára, mert most ebből lehet jól megélni -, a feldolgozóbázisunkat engedtük tönkretenni HACCP-vel és a ránk szabadított korlátlan élelmiszer-beáramlással, akkor hogyan akarjuk "a termőföldtől az asztalig" programot elindítani. Állítom, egyelőre nincs olyan alapanyagunk, amit tényleg oda tudnánk tenni a fogyasztóhoz, pedig erre nagy igény lenne.

Az élelmiszernél a bizalom a legfontosabb. Bizalommal fordulnak a kistermelőkhöz, azokhoz, akik hagyományos technológiával, a kis körzet igényeit ismerve állítják elő az élelmiszert. Így viszont a szlogen csak szlogen marad. "A termőföldtől az asztalig" programot nem tudjuk megvalósítani addig, amíg nem nyitjuk ki újra a lehetőséget a helyi és a regionális kistermelői élelmiszer-előállításra és -feldolgozásra, így eljutva közvetlenül a helyben lakókhoz. Addig sajnos, sokan lesznek kénytelenek vásárolni az élelmiszernek álcázott szemétből a multinacionális nagy áruházláncokban.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu