KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! A törvényjavaslat deklarált célja, hogy a szántóföldtől az asztalig, a teljes élelmiszerláncban nyomon követhető legyen a felhasznált alapanyag, illetve az azt feldolgozó technológia. Tény, hogy a világ élelmiszer-termelési versenyében egy következő fokozat, ha úgy tetszik, kötelező gyakorlat a nyomon követhetőség rendszerének kiépítése. Elvárás az igényes piacokon, versenyelőny a minőségi fogyasztók körében, alapvető biztonságot jelenthet, jelenthetne a sokak által importszemétnek nevezett termékekkel elárasztott hazai piacon.

A törvényjavaslat megalkotói hozzárendelték elvárásként a feketegazdaság kizárásának permanensen felmerülő igényét, illetve a hazánkban kialakult, ha úgy tetszik, klasszikus fogyasztóvédelmi feladatok és szervezetek tevékenységének a most kiépítendő szervezettel történő összecsiszolását. Kérdés, hogy a jelen törvényjavaslat megfelel-e e feladat ellátására, a jogalkotó szemlélete, közelítési módja megfelel-e a magyar gazdaságban kialakult gyakorlatnak, tartalmaz-e ösztönzőket, versenyelőnyt vagy -hátrányokat hordoz, feloldja-e a korábbi szabályozás merev, olykor ellentmondásos előírásait, a feladatok megoldására alkalmas szervezet kiépítését szorgalmazza-e, és így tovább. Sajnálatos, hogy a feltett kérdések egy részére a válasz az, hogy nem, sőt, nagyobb részét homály fedi.

A felhasznált jogszabályok - mint a növényvédelemről szóló vagy a takarmányok előállításáról szóló, az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény - és a nagyszámú uniós definíció egy törvényjavaslatba komponálása azt a hatást eredményezi, hogy a joganyag rugalmasnak szánt szerkezete megmerevedik, ami később értelmezési problémák sokaságát eredményezheti. Most nem lényeges kiemelésnek szánom, de a disznóölés után esetleg a piacon a sonkát forgalomba hozó "élelmiszer-ipari vállalkozás", mondjuk, a jelölési eljárások elégtelensége esetén vagy az élelmiszer-ipari szakképesítés hiányában milyen megítélésre számíthat a törvény szerint - befejezve a példát.

Tisztelt Országgyűlés! Közismert, hogy az élelmiszer-előállítás terén a magyar jogszabályok sok esetben szigorúbbak az uniósnál, és a termelő, az előállító részére keményebb előírásokat, egyben magasabb költségszintet jelentenek. Ez az adott piacon a versenyképességet a stabil minőség révén emeli, kellő marketing híján azonban költségoldalról rontja. Ezt a hungarikumot a törvényjavaslat figyelmen kívül hagyja, és ez a versenyhátrány-érzéketlenség számos más területen is sajátja az átvett jogszabályoknak.

(15.00)

Egyetlen példa: a generikus növényvédő szerek esetében az engedélyezési eljárás 18 hónapja nyilvánvalóan hátrány például Nagy-Britannia ugyanilyen szerek esetében alkalmazott három hónapos eljárási idejével szemben, az úgynevezett kiskultúrák szerválasztékával kapcsolatos, hasonlóan engedélyezési gyökerű, évtizedes problémáról már nem is beszélve.

Jó alkalom lett volna a szabályozás összeállításánál a magyar túlszabályozás régóta ismert elemeit a racionalitás, a verseny és a biztonság szempontjai alapján tételesen mérlegelni. Ilyen éles és számunkra olykor vesztésre álló versenyben, amelyben az élelmiszer előállítása folyik, a szankcionálás mívesen és precízen kidolgozott rendjében talán az ösztönzők is helyet kaphattak volna. Olyan megfogalmazásra gondolok itt, amely például a felvásárlót, feldolgozót arra ösztönözné, hogy a negatív hatósági vizsgálatokkal rendelkező termelőket felvásárlási, esetleg anyagi előnyben részesítse. A meglévő törvények összevonásának tehát az az egyik negatív eredménye, hogy a korábbi problémákat hordozza magában.

Még egy klasszikus megoldatlan példaként megemlítem a hatósági és szolgáltatási tevékenység mindig vitára alkalmat adó együttes jelenlétét a hatósági tevékenység rendszerében. Meglehetősen ködös és erőtlennek tűnik a külföldről, jelesül az Unióból behozott termékekkel kapcsolatos szabályozás. Különösen az eddig elhíresült esetek fényében javasolható az ezzel kapcsolatos munkarészek alapos újragondolása. Korábban többször említettem, hogy a laborháttér és annak átalakítása során tett lépések azt valószínűsítik, hogy az állami kézben maradt laborhálózat, a néha már kóros és káros centralizációs törekvések megkérdőjelezik a hatékony vizsgálati rend kialakítását.

Mindezeken a kiragadott problémákon túlmenően a megvalósítás mikéntjét a számunkra ismeretlen távoli jövő hordozza. A leglényegesebbek: nem ismert a célnak megfelelő adatbázis kiépítésének és működtetésének várható költsége, rendszere, szabályai, nem ismert a kiépítendő csúcsszervezet kiépítésének és működtetésének várható költsége, rendje, szabályai, és nem ismert a jelen törvényjavaslat költségvetést érintő hatása sem.

Összességében: bár az előző változathoz képest logikusabb szerkezetet kapott az anyag, terjedelménél fogva nehezen áttekinthető, és az áttekinthetőséget nem segíti elő a benne található számos hivatkozás sem. Nem érzékeljük, hogy az új törvény bármilyen szempontból jobbá, egyszerűbbé tenné az eddigi szabályozást. További problémát jelent, hogy a legtöbb lényeges dolog a végrehajtási rendeletekben fog megjelenni, amelyek várható tartalmát nem ismerjük. Változatlanul nem tűnik ki a törvénytervezetből, hogy valóban - idézőjelben - egyablakos lesz-e a szabályozás.

Amennyiben az élelmiszerlánc-biztonság egy szervezetként történő ellenőrzését célzóan kívánt a törvényalkotó egy új jogszabályt alkotni, akkor dicséretre méltó a kezdeményezési kísérlet, de ebben az esetben sokkal nagyobb súlyt kellett volna helyezni az egyes szakterületek összekapcsolását biztosító, szakszerű jogi előírásokra. Ebben a formában viszont inkább egy salátatörvény-tervezetre emlékeztetett bennünket.

A bemutatott javaslatban több olyan hiányosság van a fentebb elmondottak szerint és még talán azokon kívül is, amelyek miatt ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot a Magyar Demokrata Fórum támogatni nem tudja.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu