ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, Tatai-Tóth képviselőtársamat kellene arra emlékeztetni - hisz a vezérszónoklatában elég dörgedelmesen próbált meg szólni -, hogy ön is itt volt a Felsőházi teremben azon a konferencián, ami az "Élőlánc a kisiskolákért" témáról szólt. Úgy érzem, kellőképpen felhívták a figyelmet arra a résztvevők, hogy milyen sorsra fog jutni maga a magyar oktatási rendszer, és vele együtt milyen mértékben sérül a hátrányos helyzetű települések és az ott élő fiatalok sorsa, ha ez a tendencia folytatódik tovább az oktatás területén, ami jelenleg tapasztalható.

Egyet tudok érteni Velkey képviselőtársammal, de azt hiszem, itt Pánczél képviselőtársam is nagyon komolyan rávilágított arra, hogy vannak benne jó elemek, de úgy önmagában az egészet tényleg összefüggésében kellett volna vizsgálni. Ahogy az "Élőlánc a kisiskolákért" konferencia is zajlott, ott is felhívták a figyelmet arra, hogy ha összevonjuk az intézményeket, és az alsó tagozatos osztályokat is rákényszerítjük egy harmadik vagy hatodik településre, akkor onnantól fogva sérül maga a nevelés, sérül maga a gyermek, és sérül tulajdonképpen magának az oktatási rendszernek a teljes egésze is.

Ezt mondom azért is, mert ezelőtt pár héttel szóltam én, azonnali kérdésem volt egy iskolával kapcsolatosan itt - a tüskevári iskola működési engedélyének esetleges visszavonásával kapcsolatban -, amire az államtitkár úr hellyel-közzel válaszolt. Itt jön be az, amit több képviselőtársam a maga részéről ma is elmondott. Nézzük meg az óvodai elhelyezés kérdését! Egyre több település törekszik arra, hogy ne egy településen legyen maga az óvodai elhelyezés, hanem ott, ahol az összevont iskola működik. Több település működteti az összevont iskolát, és lehetőleg ott valósítsák meg magát az óvodai elhelyezést is, mert ott, ahol, mondjuk, két gyerek van, az egyik óvodás korú, a másik pedig elsős vagy másodikos, akkor egy időben lehet a két gyereket vinni. Ezzel együtt pont a fejlesztések területén és a normatívák területén, valamint az osztálylétszámok területén nincs átgondolva maga a rendszer.

Botka képviselő asszony is egész jól megpróbálta megközelíteni a dolgot, de nézzük a mai valóságot! A feltétel az, hogy akkor működhet egy iskola normálisan, és akkor kapja meg a normatív támogatás teljes egészét, ha legalább 24 fős osztálylétszámmal működik, erről szól a történés. A másik történés az, hogy egy iskola akkor működhet, ha legalább 150 fős gyermeklétszámot tud magának, erről szól a történés. Nem vizsgálja maga a rendszer azt, hogy hány településről járnak be a gyerekek, annak a gyermeklétszámnak hány százaléka, mondjuk, hátrányos helyzetű, fokozottan hátrányos helyzetű, vagy adott esetben kisebbséghez tartozó létszámot biztosít.

Erre mondok egy nagyon jó példát: Nagyalásony. Hat településről viszik a gyerekeket, azt lehet mondani, hogy a létszám 50 százaléka hátrányos helyzetű, ebből 30 százalék a cigány kisebbséghez tartozik, tehát fokozottan hátrányos helyzetű. Szeretnék működtetni magát az óvodát, ehhez mindenképpen óvodabővítésre lenne szükségük, új konyha biztosítására lenne szükségük. Mi volt a regionális tanácsnál? Egy az egyben elsöpörték a pályázatukat; de ugyanez Somlóvásárhely kérdése is, és jó lenne, ha az államtitkár úr ezeket felírná. Osztálybővítésre lenne szükség, iskolabővítésre lenne szükség, konyhabővítésre lenne szükség, tehát egy korszerű intézményre, fogalmazzunk úgy, hiszen a gyermekek között - abból a hat településből, ahonnan odajárnak - ott is ugyanúgy 40 százalék a cigány kisebbséghez tartozó. Akkor felmerül a kérdés, hogy hány százaléka az ott lévő gyermekeknek hátrányos helyzetű és fokozottan hátrányos helyzetű.

Ilyen esetben kellene megvizsgálni a tényleges osztálylétszámot. Ott, ahol a hátrányos helyzetű, a fokozottan hátrányos helyzetű és a kisebbséghez tartozó létszám százalékos arányban is megtalálható, igenis csökkenteni kellene magát az osztálylétszámot, és nem a társulásra bízni azt a lehetőséget, hogy majd a kiemelt normatív támogatást a társulás a maga részéről biztosítja.

Itt van Tüskevár esete, államtitkár úr. Van vita, mert vannak itt politikai erőlködések, és szeretném, ha az államtitkár úr erre odafigyelne, mert jelen pillanatban a tüskevári iskolánál is az a legnagyobb probléma, hogy szeretnének óvodabővítést végrehajtani, csak egyszerűen veszélyeztetve van magának az iskola működésének a feltétele is, mert az iskola létszáma száz fő környékén mozog.

(19.20)

De pontosan ezeket kellene nagyon korrektül megvizsgálni, és úgy átalakítani a normatív támogatási rendszert, hogy a hátrányos és fokozottan hátrányos helyzetű, valamint a cigány kisebbséghez tartozó gyermeklétszám alapján kellene a normatívákat megállapítani, és vele párhuzamosan az osztálylétszámokat annak mértékében csökkenteni, ahogy a hátrányos helyzetű jelenségek egy-egy iskolában megtalálhatók.

Mert mikor történik az esélyegyenlőség? Ezt nagyon sokszor elmondtuk az "Élőlánc a kisiskolákért" konferencián is. A cél az volt, hogy lehetőleg az alsó tagozatos iskolák maradjanak helyben. Miért maradjanak helyben? Itt jön be a munkaközösség kérdése, amit Velkey képviselőtársam is mondott, meg a családlátogatás kérdése. Elnézést, de ha a hatodik településről visznek oda egy elsős vagy másodikos kisgyereket, akkor a pedagógus honnan tudja, hogy milyen szociális háttérből jön az a gyerek, milyen mértékben hátrányos helyzetű maga a család, evett-e a gyerek, és hogy annak a gyereknek a lelkével hogy kell foglalkozni. Meg kell simogatni a fejét, vagy külön extra foglalkozást igényel az a gyerek annak érdekében, hogy az esélyegyenlőség területén fejlődőképessé tudjon válni - ez óriási nagy kérdés. És ugyanez a bölcsődék, óvodák kérdése is.

Mert nem biztos, hogy a szülő, főleg azokon a kistelepüléseken, ahol általában a lakosság 50-60-70 százaléka munkanélküli - és nagyon helyes, hogy kötelező óvodai formát is indítunk, hisz a nyugat-európai országokban ez tulajdonképpen honos -, anyagilag bírja azt a feltételt, hogy az egyik településre viszi a gyereket iskolába, a másik településre viszi óvodába, a harmadik településre meg bölcsődébe, ahol tudnak neki ilyen lehetőséget biztosítani. Nem fogja tudni elvinni, mert nincs meg az anyagi fedezet, forrás ahhoz, hogy ezt ki tudja alakítani. Ezért kellene mindenképpen sokkal komolyabban átgondolni az iskolalétszámokat, az osztálylétszámokat, a normatíva kérdését, és megvizsgálni, az eddigi összevonásoknál milyen lehetőség van arra, hogy a fejlesztések valóban oda irányuljanak, ne pedig ott legyen iskolafelújítás vagy új iskolaépítés, ahol később majd be fogják zárni. S ahol ezekkel a fejlesztésekkel ki lehet alakítani a korszerű óvodai ellátást és vele párhuzamosan a bölcsődei ellátást is, ezeket kellene nagyon konkrétan megvizsgálni.

Nagyon jó volt az, amit ön is elmondott, csak hát kommunikálni kellett volna az élőlánc hónapokon keresztül tartó konferenciáival, hónapokon keresztül tartó figyelemfelkeltésével, felhívásával. Nem kellett volna kétszáz helyre elmenni, és nem kellett volna megvárni, amíg miniszterelnök úr ötletel egyet, és akkor minden képviselő a baloldalról rohan, és ez alapján mintegy irányelvként próbálja megfogalmazni a dolgokat. A pedagógusok évek óta mondják már ezt a problémát, főleg a kistelepüléseken élő pedagógusok.

S azt hiszem, az élőlánc is pontosan azért fogalmazódott meg, hogy felhívja a figyelmet arra, ami most történik ebben az országban, az tulajdonképpen oktatásellenes, kistelepülés-ellenes és gyermekellenes. Ebben kellett volna sokkal korábban odafigyelni a felszólító hívásokra és a figyelmeztetésekre, és sokkal jobban átgondolni az iskola-összevonásokat, sokkal jobban átgondolni a térségi társulásoknak a politikailag megfogalmazott olyan kompetenciáját, amit a kezükbe adtak, mert lehet, hogy politikailag vissza is élnek vele, mert úgy próbálják meg a normatívákat és a kiemelt normatívákat biztosítani az intézményeknek, hogy azok az intézmények el is haljanak. Ott pedig, ahol annak ellenére, hogy hosszú távon - stratégiai szempontból is fogalmazzunk így - látható az, hogy van gyermeklétszám-növekedés, mert a nagy településekről a szegénység miatt húzódnak ki az emberek, és pont az a réteg húzódik ki, amely fokozottan hátrányos, amelyiknek az esélyei sokkal rosszabbak, de lehet, hogy a családalapítás tekintetében a négy-öt-hat gyerek is megtalálható. Ezeket kellett volna sokkal komolyabban megvizsgálni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu