DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Talán kezdhetném azzal, hogy legalább négy párt által támogatott törvényeket tárgyalunk most, bár megjegyzem, Schopenhauer mondása jutott az eszembe, hogy köszöntöm, aki vagyok, siratom, aki lehettem volna.

Valamikor, a ciklusok elején azt gondoltuk, hogy egyszer majd egy új Ptk.-val és egy új Btk.-val fogunk találkozni. Nem ez történt. Novellisztikus jellegű módosítás zajlik a Pp. módosítása kapcsán, bár meg kell mondanom, a körülményeket mérlegelve ezt üdvözlendőnek tartom. Azt gondolom, az igazságszolgáltatás rendszerében olyan feszültségek halmozódnak fel nap mint nap, az ügyhátralékokat is figyelembe véve, amikor egy felelős kormányzatnak ezt észlelve a jogalkotás területén döntenie kell. Ebből a szempontból, azt gondolom, üdvözlendő, amiért nem várnak arra, hogy egy teljesen új Pp.-t nyújtsanak be, hogy adott esetben a szükséges intézményrendszereket próbálják szabályozni.

Egy kicsit elnézést kérek, hogy szkeptikus vagyok. 1976-tól a joggyakorlatban még nem találkoztam olyan Pp.- vagy Ptk.-módosítással, ami ne az egyszerűsítést és a gyorsítást szolgálta volna. Ennek ellenére állítom, azok a lépések és azok az intézményrendszerek, amelyek jelen esetben a polgári perrendtartásban szabályozásra kerülnek, valóban alkalmasak arra, hogy ezeket a célokat elérjük velük, illetőleg alkalmasak lennének, ha bátrabban mernénk lépni.

Megmondom, mire gondolok. Az első ilyen, amikor a kötelező egyeztetés rendszerét bevezetjük. Egyrészt azt gondolom, végig kell gondolni ismételten vagy módosító indítványok kapcsán az alanyi kört. Valóban ez a kötelező egyeztetési rendszer csak akkor működik, ha jogi személyű társaságok esetében írjuk elő. Vajon ebben az esetben a Pp.-nek azt a szabályát, hogy az önkormányzatokat azonosnak tekintem a jogi személyű társasággal vagy gazdasági társasággal, alkalmazhatónak tartja-e a jogalkotó? Tudniillik igazán nagy, komoly volumenű polgári perekben, mondjuk, egy szennyvízcsatorna elszámolási perében, ha valahol, akkor ott indokolt lenne az ilyen típusú eljárás.

Elégtelennek tartom a szabályozásnak olyan módját, hogy a beadványra részletes választ kell adni. Az egyeztetési eljárás során - hogy érthető legyen, amit mondani kívánok - azt gondolom, ez striktebb, pontosabb szabályozást igényel, tehát az egyeztetési eljárás során mik azok az alapvető tartalmi kellékek, ahol a jogi képviselőknek felelősségük tudatában jogi válaszokat kell adni. Akár a Pp.-ben való vagy máshol megtalálható felsorolásra utalva, akár itt példálózóan megemlítve, majd az összes beadványra - nyilván nem csak a tényállás egyes részeire -, például a jogalap kérdésében kötelező legyen a nyilatkozattétel, illetve a jogalapra való nyilatkozattétel. Ha ezeket nem írjuk elő, akkor fennáll a veszélye annak, hogy formálisan megtartunk valamifajta eljárást, ugyanakkor, ha valóban bíróság elé kerül az ügy, a bíró nincs abban a helyzetben, hogy egy pontos tényállás alapján, a felek pontos jognyilatkozata ismeretében próbálja vezetni a tárgyalást. Én ebben a tekintetben azt gondolom, hogy a módosító indítványoknak helye kell hogy legyen, annak érdekében, hogy ez az intézmény valóban úgy funkcionáljon, ahogyan a jogalkotó, a beterjesztő azt tervezte.

Egyetértünk azokkal a törekvésekkel, ahol a fizetési meghagyásos eljárás, illetve a kis értékű perek megoldási javaslata található a polgári perrendtartásban, illetőleg a benyújtott módosításban, azonban függetlenül attól, hogy ez valóban az összes perek mintegy egyharmadát érinti - valamikori principálisom úgy tanított, hogy azok számára minden ügy nagy ügy, aki érintett benne -, ezért azokkal a jogi garanciákkal, amelyek egyébként az előterjesztésben megtalálhatók, elfogadhatók, függetlenül attól, hogy vigyázni kell, ezeket hogyan kommunikáljuk. Állítom, az emberek, sokszor a kisemberek életében a kis értékű ügy komoly és nagy értékű ügynek tekintendő, tehát nagyon vigyáznunk kell, hogy akár a jogalkotási szóhasználatban, akár a joggyakorlatban ne legyen olyan érzésük, hogy azért, mert adott esetben ezeknek a kis ügyeknek a szenvedő alanyai, ez valamifajta lenézésüket jelenti.

Meg kell őszintén mondanom, hogy a három beterjesztett törvényjavaslatnak vannak érintkezési pontjai, ugyanakkor azt senki nem állítja, hogy ezek valahogyan egymásra épülő és egymást teljes mértékig kiegészítők. Jelen esetben azért fogadom el, és azért tárgyaljuk együttesen a három törvényjavaslatot, mert vannak érintkezési pontjaik.

A közjegyzői eljárások tekintetében az előzetes bizonyítási intézmény már a korábbi joggyakorlatban is ismert volt. Az kérdés, hogy megvannak-e az előzetes bizonyításnál, pláne a szakértő kirendelésénél azok a garanciális feltételek, amelyek kontradiktórius eljárásban megvannak, és valóban ez a felhasználható szakértői bizonyítás, ha ilyen tág teret engedünk az előzetes bizonyításnak, szolgálja-e azt a célt, hogy ebből nem perelhúzás lesz. Hiszen egy ilyen eljárásban nem gondolom, hogy egy per során a másik peres fél vagy annak képviselője, vagy meghatalmazottja ezt a bizonyítási eljárást el fogja fogadni, és egy szabad bizonyítási rendszerben nem fog egy másik bizonyítással élni. Tehát nem vagyok benne biztos, hogy azt a célt, hogy az egyezség irányába menő és megnyugtató eljárást szolgálna az előzetes bizonyítás, ha nincsenek meg azok a korlátai az előzetes bizonyításnak, hogy mikor vannak feltételei, akkor csorbát fog szenvedni az az elv, ahol a tisztességes eljáráshoz való érdeket erősebbnek érzem. Ezt egy kontradiktórikus eljárásban meg lehet tenni, de egy előzetes közjegyzői bizonyításban nem.

Ha kitekintünk, és nem egy jogszabályra koncentrálunk, hanem a jogrendben próbálunk gondolkozni - hiszen ez volna a jogalkotás igazi feladata, hogy nem egy jogszabályban, hanem jogrendben próbálunk gondolkozni, és a jogrendet próbálja alakítani -, akkor az értékpapír- és okirat-megsemmisítési eljárásoknak az a kérdése, hogy milyen módon és mennyiben lehet ezzel visszaélni, és ha ezzel visszaélnek, megvannak-e a védelmi eszközeink. Úgyhogy azt gondolom, ennek kapcsán végig kell gondolni például a büntetőjogi rendszer átgondolását, hogy milyen védelmet tudunk nyújtani annak érdekében, hogy ezzel az intézményrendszerrel ne lehessen visszaélni.

Az általános meghatalmazások elektronikus nyilvántartása: lakonikus egyszerűséggel az indokolás ebben arra utal, hogy már korábban is ilyenfajta nyilvántartási rendszer a közjegyzőknél működött. Praktikus szempontból azonban fel kell tennem két kérdést. Nevezetesen, hogyha valaki egy cégről kíván információt szerezni, akkor a cégnyilvántartásban próbál keresni. Vajon nem volna-e célszerű, ha a cégnyilvántartás tartalmazná az általános meghatalmazást? Vajon akkor az általános meghatalmazások rendszerét tényleg a közjegyzőkhöz kell-e helyezni? Én elfogadom, mert vannak olyan területek, amelyek a cégnyilvántartáson kívül esnek, de akkor az volna célszerű, ha a két rendszer összekapcsolható volna.

(15.00)

Ha egy cégről minden adatot a cégnyilvántartásból tudok meg, akkor ezt az adatot, hogy ki az, akivel a kapcsolatot felveszem, és ki az, aki jogszerűen képviselheti a céget, vajon miért nem a cégnyilvántartásból tudom meg? Adatvédelmi szempontból sem tartom kizártnak a két nyilvántartási rendszer valamifajta olyan összekapcsolását, amely a jogbiztonságot egyébként növeli.

Végül a végrehajtási törvényről. Talán nem érezzük, hiszen technikai dolognak gondoljuk, hogy a számítógépek használata során és az elektronikus nyilvántartás rendszerében nemcsak azt jelenti az elektronikus árverés, ami egy technikai könnyebbséget ad, nemcsak azt jelenti, egyetértve az előttem szóló képviselőtársammal, hogy bizonyos visszaélésekkel szemben biztonságot ad, de azt is jelenti, hogy bizony vannak jelentős politikai vetületei is ennek a kérdésnek. Nevezetesen arra gondolok, hogy ma sajnálatos módon Magyarországon a lakosság körében a jelzáloghitelek oly mértékben növekedtek meg, amire joggal számíthatunk, hogy olyan végrehajtási eljárásokat indítanak, amelyek egzisztenciálisan érintenek. Itt és most vetem fel ezért azt a kérdést, hiszen idevalónak érzem, hogy vajon ebben az eljárásban nem volna-e szükség valamifajta közvetítői rendszerre.

Meggyőződésem, hogy humánus és tisztességes hozzáállással megmenthetők azok az érdekek, amelyek a jelzálogjog jogosultjának érdekeit a végrehajtási eljárásban biztosítják, de megmenthetők azok az érdekek is, amelyek azt kívánják, hogy emberek egzisztenciálisan ne menjenek tönkre, különösen ne menjenek tönkre egzisztenciálisan emberek, akik saját önhibájukon kívül kerülnek ebbe a helyzetbe, gondolok itt a kiskorúakra, a gyerekekre. Ennek következtében, ha valahol, akkor ebben a rendszerben, ezen a ponton beépíthetőnek tarthatnék egy olyan közvetítői eljárást, ahol a jelzálogjog jogosultja hozzájut a biztosított vagyontárgyhoz, illetőleg annak ellenértékéhez, másrészről viszont megoldhatóak azok a szociális feszültségek, problémák, amelyek a következő időben bekövetkezhetnek.

Végül, már egyszer e falak között elmondtam, most csak megismétlem: miután több részletben érinti a közvetítői eljárásokat a törvény módosítása, ezért végiggondolandónak tartanám azt, hogy az eddigi közvetítői eljárások egy intézményrendszerben legyenek egyesítve. A közvetítői eljárások hatékonyabbak lennének, ha jelenleg nem három különböző intézményrendszerben zajlanának. Az egyeztetési eljárások is hatékonyabbak lehetnének. Azt gondolom, hogy az intézményrendszer egységesítése olyan feladat, amely megint csak nem egy jogszabályt, hanem a jogrendet, nemcsak egy jogintézményt, hanem magát az egész jogrendet alakítaná.

Azzal fejezem be, amivel kezdtem, hogy a kormány beterjesztését a céljaival egyetértve támogatni tudjuk. Ami pedig a végiggondolásra ítélendő kérdések sorát illeti, a módosító indítványokkal kívánjuk érvényesíteni, amely ebben a hangnemben és ebben a párbeszédben, azt gondolom, eredményes, szakszerű lehet, és úgy gondolom, minden felszólaló úgy állt hozzá, úgy gondolkodott ezekről a kérdésekről, ami lehetőséget ad arra, hogy akár közös módosító indítványokat nyújtsunk be.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu