ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök úr, ugyan bizottsági ülés miatt nem tudtam részt venni az expozé végighallgatásában és a vita elindításában, de részben átolvasva az Állami Számvevőszék jelentését, valamint a költségvetési bizottságban felszólalt képviselők hozzászólását, azért az embernek van egy-két tapasztalata és tapasztalnivalója az ÁSZ-jelentéssel kapcsolatosan.

Ezelőtt négy héttel a költségvetési és az európai ügyek bizottsága közösen tartott egy ülést, ahol Magyarország korrupciókérdésével foglalkozott, amelyen a G8-ak nagykövetei is részt vettek. Szomorú volt tapasztalni azt a megállapítást - hisz összehasonlításra került a szomszédos országokkal Magyarország -, hogy míg a szomszédos országokban a korrupció csökkenő tendenciát mutat, addig Magyarországon stagnál, vagy bizonyos esetekben a helyzet romlása következett be. Nem véletlenül mondom ezt, hiszen az ÁSZ-jelentésben is sok területen kitér magára a korrupcióra, és nagyon érdekes volt a G8-ak álláspontja ebben a kérdésben, amikor megfogalmazódott az, hogy a politikát is elérte maga a korrupció. Ez egy nagyon kemény megállapítás.

Most az európai ügyek bizottsága előtt Bajnai Gordon új minisztert hallgattuk meg, ahol visszaköszöntek pontosan azok az érvelések, amelyeket az ÁSZ is saját maga részéről a jelentésben megállapít: egyrészt a közpénzek felhasználása, másrészt a korrupció jelenléte bizonyos szinteken, ez akár az önkormányzatoknál is tapasztalható, harmadrészt a közbeszerzési eljárások különböző metodikával történő kijátszása - tehát azt lehet mondani, hogy visszaélésgyanús -, negyedrészt az önkormányzatok jelenlegi állapota és az önkormányzatok költségvetési hiányából adódó hitelfelvétel, kötvénykibocsátás, vagyonfelélés és a vagyonfelélésnek különböző praktikával történő kijátszása.

Nem véletlenül mondom ezt, hiszen az ÁSZ-vizsgálat is kitér arra, hogy hány vizsgálatot tartottak az elmúlt időszakban önkormányzatoknál. Szeretném hangsúlyosan megfogalmazni, hogy jelenleg az önkormányzatok helyzetét leméri az is, hogy ebben a ciklusban, tehát 2006 óta - félidejénél tartunk a kormányzási időszaknak, a parlamenti munkának is - soha ennyi önkormányzati választásra nem volt példa, mint amennyi az elmúlt időszakban. Soha ennyi önkormányzatnál a képviselő-testület vagy a polgármester nem mondott le, mint az elmúlt két év folyamán; és ez is mutat valamit. Mutat valamit, hogy kormányzati szinten az önkormányzatok finanszírozása abba a válságos helyzetbe került, hogy az önkormányzatok kilátásai egyre jobban romló állapotba kerülnek, és ebből adódóan maguk a képviselők és a polgármesterek sem biztosak abban, hogy az általuk a településsel szemben felvállalt tevékenységet maradéktalanul végre tudják hajtani.

A másik ilyen kérdés, amit talán államtitkár úrnak is meg kellene szívlelni, hiszen a tavalyi állami számvevőszéki vizsgálatnál is kormányzati oldalról elhangzott több alkalommal, hogy igen, figyelembe vesszük az Állami Számvevőszék megállapításait (Keller László: Így is lesz.), igen, majd a törvénykezésnél ezeket előtérbe helyezzük és alkalmazzuk. De rendre - ugyan tapasztalható pozitív változás is ebben a kérdésben - az Állami Számvevőszék figyelemfelkeltése nemhogy csökkenne, hanem növekszik, államtitkár úr.

Talán ebben a kérdésben kellene úgy megvizsgálni, hogy hol tartanak jelenleg az önkormányzatok. Közel 800 milliárd forintra emelkedett az önkormányzatok hitelfelvétele, kötvénykibocsátása, és a vagyonfelélés tendenciájának jelenlegi állapota. Beszélünk arról, hogy minden közpénzt, minden fillérig el kell tudni számolni egy önkormányzatnak, vagy legalábbis láthatóvá kell tenni. Ön nagyon sokszor alkalmazta ezt a mondást, és ugyanúgy, ahogy tavaly az Állami Számvevőszék jelentésénél is elmondtam: addig, amíg egy önkormányzat és addig, amíg egy kormányzati szerv megteheti azt, hogy ha az ellenzéki oldalról van egy olyan kérés, hogy szeretne betekinteni bizonyos szerződésekbe, és a szerződéseket eldugják vagy megpróbálják eldugni, sőt információt zárolni és tárolni, nem nyilvánossá tenni a képviselők előtt - akár a parlamenti vagy helyi képviselők előtt -, ott már gyanítható az, hogy valamilyen mértékben, pont azért, hogy az információ ne kerüljön ki, valamilyen turpisság, nem akarok súlyosabb szavakat mondani ebben a kérdésben, de valamilyen turpisság fellelhető mögötte.

Most a parlament előtt van, és tegnap késő este vitatkoztunk arról, hogy a nemzetgazdaság szempontjából kiemelt beruházásoknál - és ezzel majd az Állami Számvevőszék is találkozni fog - pozitív diszkriminációt próbál alkalmazni maga a törvény; 5 milliárd forint fölötti beruházás, ezer fő foglalkoztatása esetén kiemelten próbálja nemzetgazdasági szempontból kezelni a kormány a beruházás kérdését. A kérdés az, hogy nemzetgazdasági szempontból fontos-e, vagy pedig egy adott gazdasági társaság érdekszférájának kötődéséből adódó beruházásról van szó. Föltesszük mindjárt a kérdést, hogy a közigazgatási és hatósági eljárásaink törvénynek megfelelően működnek-e, megvannak-e megfelelően, vagy biztosítva van-e számukra egyáltalán a szakértői háttér, és nem lenne-e célszerűbb inkább először is a közigazgatási és hatósági törvényeinket felülvizsgálni, megfelelő szakértőket biztosítani az európai szintekhez az eljárás szempontjából akár a határidő vagy az összességében több hatóság által közösen végzett tevékenység esetén lerövidíteni a határidőket.

Mert ha azt mondjuk, hogy a nemzetgazdaság szempontjából kiemelt beruházás, ha veszem a Hancook beruházását, hihetetlenül gyorsan megkapta az összes hatósági eljárási rendszerben előírt engedélyt. Kérdés, hogy mit nevezünk nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásnak. Az Európai Unió által is több alkalommal megfogalmazott úthálózat-építés kérdése, a vasútfejlesztés kérdése, akár a környezetvédelmi beruházások, de ugyanígy a Vásárhelyi-terv, amit annak idején közösen fogadtunk el a parlamentben, kiemelt beruházásnak tekinthetők.

(12.20)

De akkor, amikor olyan gazdasági társaság számára, amelyik 5 milliárd tőkével rendelkezik, és ezer fő foglalkoztatását hozza létre Magyarországon, kevés hazai kis- és középvállalkozás rendelkezik ezzel a tőkemennyiséggel, és kevés kis- és középvállalkozás rendelkezik azzal a háttérrel, akár technológiai vagy beruházási háttérrel, aminek alapján ennek maximálisan meg tud felelni. Tehát itt megint a külföldi beruházások kerülnek előnybe.

Visszatérve az önkormányzatokra: tapasztalható az is, és ezt Bajnai miniszter úrnak is elmondtam és felvetettem a bizottsági ülésen, amikor arról van szó, hogy takarékos beruházás, amikor arról van szó, hogy az európai uniós források elsődleges célja, hogy ha beruházunk valahová, akkor annak a megtérülését is, akár rövid, akár hosszú távon, garantálni kell magának az uniós forrásnak.

Az elmúlt időszakban, hiszen 2004. május 1-jétől áll rendelkezésre nagyobb mennyiségű uniós forrás Magyarország számára, de ennek ellenére a felhasznált uniós források megtérülése és a takarékos beruházási végrehajtása nem tapasztalható. Miért nem tapasztalható? Hiszen Magyarország gazdasági mutatói nemhogy javultak volna, hanem sorra romlottak. Ugyanígy a munkaerő kérdése is, a munkanélküliségi ráta kérdése is, tehát hihetetlen mennyiségű uniós forrást használunk fel, és ennek a megtérülése, a gazdasági mutatókban történő pozitív megjelenése nem tapasztalható. Erre az Állami Számvevőszék is felhívja a figyelmet. Tehát a rendszer önmagában egészen biztos, hogy így nem jól működik.

Nem véletlenül hozom össze az európai ügyek bizottságának ülésével, hiszen Bajnai miniszter úr több alkalommal elmondta, hogy elsők vagyunk a kiemelt állami nagyprojektek kérdésében, elsők vagyunk különböző pályázatok kiírásában. Itt sorra mondja a magáét kormányzati szempontból, viszont a mutatóink összességében a 27 tagországon belül minden területen a legrosszabbak.

Az Állami Számvevőszék jelentése is megpróbál erre rávilágítani, hogy önmagában az, hogy valamit felgyorsítunk és valamihez hihetetlen mértékű forrásokat használunk fel, az nem biztos, hogy jó helyre kerül, jó döntéssel, lehet, hogy a korrupció melegágyaként költi el úgy a forrásokat, hogy annak tulajdonképpen a nemzetgazdaság szempontjából nem sok haszna van.

A pénzfelhasználás tekintetében: ma már az önkormányzatok odáig jutottak, hogy nemcsak a hitelfelvétel plafonküszöbét merítették ki, hanem tulajdonképpen kötvénykibocsátással is, és a kötvénykibocsátásban is a 2-3 éves türelmi idő után kezdik el a törlesztést, ami 20-30 évre előrevetíti egy önkormányzatnak, egy településnek - fogalmazzunk így - a sorsát.

Tehát nagyon gyorsan el lehet költeni ezeket a pénzeket, vagyonfelélésnél is, utána pedig az önkormányzat hosszú éveken keresztül abba a stádiumba kerül, hogy semmiféle beruházást nem tud végrehajtani, sőt mi több, a saját szolgáltatásait sem tudja biztosítani, mert a forrásokat előre elköltötte, hitel formájában. Ma már azt a praktikát, taktikát próbálják meg az önkormányzatok alkalmazni, hogy létrehoznak gazdasági társaságokat, ezekbe valamilyen vagyonelemeket bevisznek, majd a gazdasági társasággal, az önkormányzat által alapított gazdasági társasággal hitelt vetetnek fel, tehát az önkormányzat felhasználja ezt a hitelmennyiséget. Kezességet vállal ugyan a gazdasági társaság által felvett hitel fölött, de a gazdasági társaság bevételei nem jönnek, és itt egy eklatáns példát tudok mondani: van olyan önkormányzat, ahol négy gazdasági társaságot alapított az önkormányzat, és egyetlenegy vezetője van. Itt felmerül a kérdés, hogy az átszámlázások a gazdasági társaságok között hogyan érvényesülnek, és teljesen tiszta körülmények között zajlanak-e. Csak a figyelmet szerettem volna erre felhívni.

Államtitkár úr is többször hangsúlyozta, és mint közpénzügyi államtitkár, az üvegzsebtörvény kapcsán is, és Nógrádi Zoltán képviselőtársam interpellációja alapján vetette fel ezt a kérdést, hiszen 30 kiemelt projekt fölött döntött a kormány. Ehhez a 30 kiemelt projekthez a parlamenti képviselőket mint mentorokat alkalmazza a kormány, ugyan nem fizetésért vagy javadalmazásért, de mint mentor, ott áll a nagy projekt mögött egy-egy parlamenti képviselő. Mi ez, ha nem a politikai befolyás gyanújának a felvetődése?

Szeretném, ha valóban azok a rendszerek alakulnának ki, és az Állami Számvevőszék vizsgálata is kőkeményen fogalmaz ezekben a kérdésekben, hogy a gyanúját sem szabad a rendszerben úgy megalapozni és kialakítani, aminek alapján majd a későbbiek folyamán a korrupció melegágya vagy annak a csírája lelhető fel.

Tehát egészen biztos, hogy a szándék önmagában jó, de nem biztos, hogy a mai viszonyok között, a mai feszült állapotban, és a jelenlegi gazdasági eredmények és mutatók között ilyen lépésre kellene a kormánynak elszánnia magát.

Mindenképpen távol kellene tartani a politikát a tiszta közbeszerzésen, uniós forrásokon alapuló beruházásoktól, mert úgy érzem, hogy ezt a G8-ak nagykövetei is kellőképpen kihangsúlyozták.

Szeretném megerősíteni, amit a többiek is elmondtak, hogy az Állami Számvevőszék jelentése minden évben rendre nagyon korrekt, nagyon keményen fogalmaz bizonyos kérdésekben, és várja az Állami Számvevőszék, hogy valóban a politika, a mindenkori kormány olyan törvényeket terjesszen a parlament elé, amivel az általa felvetett problémák a következő időszakban eltűnnek vagy adott esetben kevésbé találhatók meg. Ebből a szempontból az Állami Számvevőszék jelentése korrekt.

Most is fel szeretném tenni azt a kérdést, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy állandó jelleggel létszámhiánnyal küszködnek. Megvan-e a forrása az Állami Számvevőszéknek ahhoz, hogy valóban a felfokozott, XXI. századi és az uniós források tömkelege mellett az ellenőrzési tevékenységet tudják-e úgy fokozni, és olybá tenni, hogy valóban e nagy mennyiségű uniós forrás korrupciómentes ellenőrzési mechanizmusának is maximálisan meg tudjanak felelni? Vagy évente kitűzik azt a mennyiségű ellenőrzést, amire a létszámkeretből adódóan lehetőségük van, és pontosan emiatt nagyon sok dologra nem tudnak fényt deríteni, és nagyon sok dologra nem tudják megtalálni a választ, és nem tudják kellőképpen erre a kormány figyelmét felhívni.

Szeretném, ha mindenki komolyan venné az Állami Számvevőszék jelentését, és valóban kormányzati oldalon is ódzkodnának azoktól a lépésektől, amelyek a gyanú árnyékát is, akár parlamenti képviselők részéről vagy akár a közvélemény részéről is megfogalmaztatják, mert jelen pillanatban és a jelenlegi viszonyok között számos olyan lépéssel találkozunk, ami sajnos a korrupció visszaszorításának nem az eredményességét próbálja meg erősíteni, hanem sajnos a korrupció jelenlegi viszonyok között történő rosszabbodását.

Ennyivel szerettem volna hozzájárulni, és bízom benne, hogy a további vitában még lesz lehetőség kifejteni két percben is az álláspontot.

Forrás: parlament.hu