ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, és remélem, hogy Révész Máriusz olyan türelemmel fogja hallgatni, mint ahogy én hallgattam őt vagy talán egy kicsit még többel is.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Várható volt, hogy miután az általános vita szakaszában már bizony-bizony belecsaptunk a részletes vita mélységeibe is, így aztán a részletes vita időszakában itt-ott már a bizottsági munka cizelláltságát is lehetett érezni, és én ezt nagyon jó jelnek tekintem, mert számos olyan kérdés volt, ahol tulajdonképpen arról vitatkoztunk, hogy pontosan melyik megoldás a legjobb, melyik a legprecízebben a közös céljainkat szolgáló megoldás.

(0.30)

Nekem nagy öröm az, hogy például az óvodáztatási támogatás ilyen volt, hiszen itt valóban a pontos részletekről vitatkozunk, miközben az alapvető céllal, azzal, hogy ennek a támogatásnak az a célja, hogy behozzuk a hátrányos helyzetű gyerekeket az óvodába, mindannyian szemmel láthatóan egyetértünk. Ezt nagyon lényegesnek gondolom.

Egy aggályra talán hadd válaszoljak. A kormány részéről biztosan csak olyan megoldást fogunk támogatni, amelyik az önkormányzatok kezébe adja a döntési lehetőséget valamilyen módon. Bármennyire is vonzó az a javaslat, hogy válasszon a szülő, ez kezelhetetlen viszonyokat teremtene az önkormányzatok jó részében. Ugyanakkor nem zárkóznánk el a természetbeni juttatás, kizárólag a természetbeni juttatásnak vagy annak egy részének előrehozásától, azért, képviselő úr, mert nekem most módomban áll járni az országot, tudom, a képviselő úr is így tesz, és látom azt, hogy bármennyire is sok gondunk, problémánk van nekünk Kőbányán, az országnak vannak valóban olyan részei, ahol nincs kitől gyűjteni a ruhát, ahol a gyerekek, a családok nagy része olyan sorban, olyan nehéz szociális helyzetben él, hogy adott esetben számíthat az a juttatás, de csak akkor, ha valóban célba ér. Ezért gondoljuk azt, hogy akkor ennek olyan juttatásnak kell lennie, ami kimondottan az óvodába járást támogatja, kimondottan ehhez járul hozzá. Lehet ennek értelme. Bízzuk rá a helyi önkormányzatra, hogy egy részt így előrehozzon. Azt gondolom, ez egy olyan ügy, ahol nagyon erős a helyi közösség kontrollja, és nagyon erős az önkormányzatok felelősségérzete. Nem gondolom, hogy a könnyebb utat választva kiszórnák ezt a támogatást az ablakon, vagy fölösleges célokra fordítanák. Talán valóban segíthet szociális problémákat megoldani; miközben a dolog alapvető lényegében tulajdonképpen Hoffmann Rózsa képviselő asszonnyal értek egyet, hogy ennek a támogatásnak nagyon szigorúan feltételekhez kötöttnek kell lennie, de lehet, hogy az élet, a gyakorlati helyzet egy ilyen típusú könnyítéshez talán hozzásegíthet bennünket.

Volt sok olyan ügy ezen kívül is, ahol a részletekről vitatkoztunk, nem az alapvető célokról. Ilyen a bölcsőde-óvoda ügye. Volt olyan kritika, amelyik azt mondta, hogy ez az egész ötlet nem olyan jó, volt olyan kritika vagy javaslat, amelyik nagyon szélesre nyitná ezt a lehetőséget, hiszen Tóth Ferenc képviselő úr módosító indítványa egészen kis kortól is megnyitná ezt a lehetőséget. Azt gondolom, valahol a jelenlegi arányoknál érdemes maradni, azt biztosan fogja tudni a kormány támogatni, és tulajdonképpen örömmel üdvözli, hogyha erre szélesebb körben, nagyobb településeken is van igény, van ilyen elképzelés. Szerintem valamelyik ebbe a tárgykörbe tartozó módosító indítványt biztosan fogja tudni a kormány támogatni.

Hasonló a helyzet a főigazgatókkal kapcsolatos vezetői megbízással. Örülünk, hogy tulajdonképpen magában az ügyben alapvetően támogatás van. Őszintén szólva a két kötelező óránál mi azt a javaslatot szeretnénk támogatni, amelyik munkáltatói, ha tetszik, lényegében önkormányzati döntéssé teszi és ilyen módon egyfajta választható gyakorlattá. Az az igazság, itt elhangzott a rektoros példa. Én most utánanéztem: valóban, a rektorok jó része egyébként tart órát, mint ahogyan biztos vagyok benne, hogy az igazgatók, főigazgatók jó része is örömmel tart órát, de ez nem kötelezettség számukra sem. Én nem erőltetnék itt a törvényben adminisztratívan két órát, csak azért, mert ennek valamilyen szimbolikus jelentőséget tulajdonítunk.

Egyébként támogatunk sokfajta pontosító javaslatot. Talán érdemes megemlíteni az ellenzékiek közül a 9., 13. javaslatot, ezek olyanok, amelyeket mindenképpen érdemes támogatni. A további módosító javaslatok közül is van jó pár olyan, a 4-es, 21-es, 27-es, ha jól emlékszem, amelyeket ebben a formában nem tudunk támogatni, de reméljük, érkezik hozzájuk olyan kapcsolódó módosító, ami az érdemi tartalmat megtartva talán jobb megoldást fog ezekre kínálni. Még egyszer mondom, a gyakorlati célokkal egyetértünk.

Vannak olyan ügyek, ahol - hogyan mondjam - a felhatalmazó rendelkezések mibenlétében van némi vita közöttünk. Azt gondoljuk, hogy bérügyben nem itt kell eldönteni azt - szemben avval, amit önök mondanak -, hogy csak teljesítménybért adjunk, vagy adjunk pályakezdőbért is. Nyissuk meg a lehetőséget sokfajta célra. Ez egy kormányrendelet, talán miniszteri rendelet - bocsánat, most nincs a fejemben - megalkotására ad felhatalmazást, és egyébként majd maga a konkrét rendelet fogja tartalmazni a pontos szabályokat. Ott érdemes megvitatni azt, hogy mondjuk, ennél a pályakezdőket támogató bérelemnél - ebben tudjuk, komoly szakmai vita van, inkább szakmai vita, nem politikai vita - a szakmai vita hol jut nyugvópontra, ezt majd ott érdemes megvizsgálni. Itt talán most szőrösszívűség vagy túlzott szigor megpróbálni ilyen részletességgel szabályozni.

Hasonló a helyzet az érettségiszabályozással, ez már az általános vitában is szóba került, ott is elmondtam. Ott fontos elem, hogy törvényi kötelezettséget teremtünk a jogszabályban való szabályozásra, tehát nem egy oktatási hivatali vezető dönti el azt, hogy egyébként az érettségiért milyen díjakat kell szedni. Egyébként ma ez a helyzet, és nemcsak ez óta a kormány óta ez a helyzet, hanem emberemlékezet óta ez a helyzet. Tudjuk, itt egyébként nem a normál nappali érettségi vizsga díjairól van szó, hanem alapvetően a kiegészítő, pótlóvizsgák díjairól. Ennél nagyobb jogbiztonságot jelent egy erre alkotott miniszteri rendelet. Szerintem ezzel talán nem érdemes nagyon komoly vitát folytatni.

Egy ügyben folytattunk nagyon komoly vitát, és ebben továbbra is tartjuk a kormányzati álláspontot, ezek az esélyegyenlőséggel és a tankötelezettség biztosításával kapcsolatos jogszabályok. Idetartozik az iskolai körzetek meghúzása. Továbbra is fontosnak tartjuk azt, hogy legyen olyan szabály, amelyik ösztönzi, itt-ott kényszeríti az önkormányzatokat arra, hogy lehetőleg arányosan próbálják kialakítani ezeket a körzeteket. Hozzáteszem, van olyan eszköz - erről is vitatkoztunk a múltkor -, az esélyegyenlőségi tervezés, amelyik lehetővé teszi, hogy egy önkormányzat szakszerűen végezze el ezt a munkát, ne adminisztratíve, hanem e mögé rakva egy nagyon komoly szakmai apparátust. Maga a minisztérium szakértőkkel támogatja ezt a munkát. Ide tartozik az önkormányzati feladatellátás, hogy egészen pontos legyek, nem az önkormányzati feladatellátás, hanem a tanulói jogviszony létesítésére vonatkozó szabály.

Itt van egy komoly vita, egy komoly jogi vita, de én azt gondolom, ez félreértésen alapul, ugyanis ez a szabály nem önkormányzati jogot von el, és nem önkormányzati jogot létesít vagy sért. Ez a szabály tanulói jogviszonyt létesít, ilyen módon a közoktatási törvény hatókörébe tartozik, hiszen a tanulói jogviszony létesítése, egyébként más vonatkozásban az oktatási intézmény alakításának feltételei, ezek mind a közoktatási törvény hatáskörébe tartoznak, itt rendezhetőek és rendezendőek.

Ugyanakkor természetesen az is igaz, azt mondja Zsigó Róbert képviselő úr, hogy általában nem oldja meg az esélyegyenlőség kérdését. Viccelődhetnék azon, hogy nekem elég, ha konkrétan oldja meg, de értem persze, miről beszél a képviselő úr. Arról, hogy önmagában az adminisztratív eszközök nem oldják meg ezeket a problémákat. Ez igaz, ugyanakkor még az általános vitában hangzott el Kormos Dénes képviselő úr nagyon figyelemreméltó érvelése arról, hogy bizony jogi eszközökre is szükség lehet olyan helyzetekben, amikor egyenlőtlen viszonyok alakulnak ki, amikor ennek vagy annak a társadalmi csoportnak, hátrányban lévő csoportnak védelemre van szüksége. Azt gondolom tehát, hogy itt ezek a jogi szabályok, ha tetszik, ezek az adminisztratív szabályok szükségesek, de nem elégségesek. Szükség van emellett integrációs szakmai munkára, és szükség van olyan támogatásokra, amelyekről részben a törvényjavaslat kapcsán is beszéltünk, amelyek az integrációs gyakorlatot folytató iskolákat, óvodákat támogatják. Talán érdemes itt megemlíteni, hogy a tavalyi évben terjesztettük ki az óvodákra az integrációs támogatás lehetőségét és a képességkibontakoztató normatíva lehetőségét. Tavaly 287 óvoda élt ezzel a lehetőséggel, 652 millió forint összegben; reméljük, idén ennél jóval szélesebb körben lesznek erre jelentkezők, és szélesebb körben tudnak nyerni a pályázaton. De bizony ez egy nagyon szívós, nagyon komoly munka, amelyik igényel külső jogi szabályozást, igényel önkormányzati típusú szabályozást és nagyon sok szakmai munkát.

Én azért vagyok egy kicsit mégiscsak bizakodó ebben az ügyben, mert azt látom, hogy ott, ahol komolyan gondolják ezt a dolgot - Hódmezővásárhelytől Szegedig, hogy ilyen kis távolságot mondjak, de mondhatnék jóval távolabb álló településeket is -, ott ebben vannak eredmények, vannak pozitív példák. Abban az iskolában, amit Hoffmann Rózsa képviselő asszony említett, ahol van egy nagyszerű iskola, ahol csupa hátrányos helyzetű gyerek tanul, elfogadom, hogy vannak ilyen iskolák. Miért nem jelentheti itt az integráció azt, hogy akkor ebbe az iskolába ne csak hátrányos helyzetű diákok tanuljanak, ha ez egy ilyen nagyon jó iskola? Miért nem teremtjük meg ennek a feltételeit? Ennek sincs akadálya. Azt gondolom bizony, hogy egy komoly integrációs politikával lehet eredményeket elérni, de akkor ezt valóban komolyan kell venni, nem a kibúvókat, nem a mentségeket kell keresnünk arra, hogyha valahol szegregáló gyakorlatot folytatnak.

Összefoglalva tehát, képviselőtársaim, azt tudjuk mondani, hogy ezek a javaslatok természetesen, akár az iskolai körzetekre vonatkozó javaslatok, akár az iskola kijelölésére vonatkozó javaslatok nem a létező legtökéletesebb javaslatok, bizonyosan sok finomítanivaló van benne.

Talán még egy aggályt hadd oszlassak el. Nem azt mondja ez a törvényjavaslat, hogy önkormányzati intézménynek számít a nem önkormányzati intézmény. Azt mondja azonban, hogy az az intézmény, amelyik adott esetben magán- vagy egyházi intézmény - hogy az egyszerűség kedvéért fogalmazzak -, és szerződést köt egy önkormányzattal, hogy önkormányzati feladatot fog ellátni, az önkormányzati feladatot ellátó intézménynek számít.

(0.40)

Ez azért meglehetősen egyértelmű. Ha valaki szerződés alapján önkormányzati feladatot lát el, az nyilvánvalóan önkormányzati feladatot lát el, és bizony ilyen módon az önkormányzati feladatellátás minden terhében osztozni köteles. Ha valaki valamilyen többletet vállal, itt általában az önkormányzat egyébként pénzt ad ebben a szerződésben, akkor bizony a terhekben is osztoznia kell a feladatellátónak.

Visszatérve tehát, azt mondom, én el tudom képzelni, képviselőtársaim, sőt, bizonyos vagyok benne, hogy ez nem a létező legjobb javaslat. Ezt elmondtam, ha jól emlékszem, három évvel ezelőtt is, amikor először idehoztuk az iskolai körzetekre vonatkozó javaslatot. Akkor is azt mondtam, hogy tessék, képviselőtársaim, itt van a vita, tessék jobb javaslatokat tenni. Képviselőtársaim, nincsenek jobb javaslatok. Az ezekre a pontokra vonatkozó ellenzéki javaslatok arról szólnak, hogy hagyjuk a bánatba az egészet. De ez így nem fog menni, képviselőtársaim! Ez egy struccpolitika! Az, hogy ne foglalkozzunk az iskolai körzetekkel, ne foglalkozzunk azzal, hogy vannak olyan önkormányzatok, ahol nem látják el a feladatot semmilyen módon, sem saját intézménnyel, sem társulással, sem szerződéssel, és vannak olyan gyerekek, akik mögött nincs ellátás, erre nem mondhatja azt az Országgyűlés, hogy ez nem létező feladat.

Tehát azt mondom, képviselőtársaim, hogy tegyenek le jobb modellt, tegyenek jobb javaslatokat, olyan javaslatokat, amelyek valóban hozzájárulnak a problémák megoldásához, és akkor ezeket bizonyosan a kormányoldal is örömmel támogatni fogja. Ma ezek azok a javaslatok, amelyeket a kormány és a kormányoldal ki tudott dolgozni. Hisszük, adott esetben az iskolai körzetek esetében tapasztaljuk, hogy hozzájárulnak a szegregáció megszüntetéséhez, egy jobban működő oktatási rendszer megteremtéséhez, ezért kérjük azt, hogy az ezeknek az elhagyására vonatkozó javaslatokat az Országgyűlés majd ne támogassa a szavazás során.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu