DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. (Zaj.) Tisztelt Elnök Úr! Megvárom, míg a képviselőtársaim egy kicsit arrébb vonulnak. Köszönöm szépen.

Valóban, a mai nap folyamán a hosszú nevű, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény módosításáról folyik a vita. Megjegyzem, hogy a törvény olyannyira sok ember foglalkoztat, nemcsak a szakmát, nemcsak a Balaton-parti képviselőket, önkormányzatokat, parlamenti képviselőket, hogy a népnyelvben szinte senki nem használja ezt a kifejezést, mindenki csak a Balaton-törvényről szól. Ennek az elnevezésnek aztán természetesen megvannak a maga sajátos vonzatai is. De mint minden jogszabálynak, úgy a most tárgyalt Balaton-törvénynek is megvan a maga életciklusa. Igen hosszú és alapos előkészület után került a 2000. évben ez a parlament elé, és valóban nemcsak az érintett önkormányzatok, a csúnya szóval háttértelepüléseknek, talán kevésbé jobb kifejezéssel, nem parti településeknek az érdekérvényesítő képessége, a Balaton környékén lévő civil szervezetek, szakmai szervezetek, szakmai szövetségek együttműködése alapján került ez a tisztelt Ház elé annak idején. És bár mindenki tudta, hogy tökéletes jogszabályt nem lehet alkotni, mégis nagy vonalakban és az érintettek számára többé-kevésbé megnyugtatóan rendezett jó néhány olyan területrendezési szabályt, jó néhány olyan területrendezési alapelvet, ami a Balaton elmúlt nyolc évének a fejlődését többé-kevésbé jól szabályozta.

De tudnunk kell, hogy egy ilyen törvényi életciklusban megvan az életciklus dele, és aztán kezdődik egy lassú hanyatlás is. Az elmúlt esztendőkben olyan kiemelt gyorsasággal és talán még az érintett, a Balatonnal érintkező három megye összességében sem jelentkeztek olyan társadalmi, gazdasági igények, mint pontosan a Balaton-törvénnyel érintett területeken, illetőleg hozzátenném azt is, hogy a Balaton-törvénnyel érintett területeken túl, azzal határvidéket alkotó önkormányzatok esetében is nyomon követhető ez a változás. Így aztán nem csodálható, hogy ez a nyolcéves életciklus egy kis vérfrissítést, egy kis újítást igényel. Ez semmiképpen sem tekintendő a törvény minősítésének. Tehát nem azért, mert annak idején rosszul, rossz módon vagy egyáltalán túl nagyvonalúan történtek a törvényben meghatározások, szabályozások, szabályozási elvek és konkrét szabályozások. Sokkal inkább azért, amint az imént mondottam volt, hogy ez a mozgás, ez a társadalmi, gazdasági mozgás olyan gyorsan erősödött föl, hogy igényelte ennek a jogszabálynak a módosítását.

Van ennek a törvénynek egy másik érdekessége, és egy pillanatra hadd vonjak párhuzamot a készülő turizmustörvénnyel kapcsolatosan. Már a neve is, hogy Balaton-törvény, többeket arra a megállapításra ösztönzött, hogy ez a törvény és a törvényben meghatározott alapelvek és konkrét szabályozások minden kérdést meg fognak oldani. Csakúgy, mint a turizmustörvény, ahol egy szakmai igény jelentkezik, és sokan, akik például a Balaton partján a turizmusból, vendéglátásból élnek, úgy gondolják, hogy egy jogszabály mindenre gyógyír, nos, ebben az esetben a Balaton-törvénytől sem lehetett volna ezt elvárni. Mégis többen mind a mai napig úgy gondolják, hogy csak törvényi szabályozás kérdése, és minden kérdés megoldódik. Sajnos az élet sokkal komplikáltabb, és nincs mindenre gyógyír, még egy ilyen alapos területrendezési törvényben sem.

Nyolc év sem volt elég arra, hogy mindenki tisztán lássa ezt, a hátrányok, előnyök, a rövid és a több emberöltőt átfogó érdekek halmazában mi az, amit ez a jogszabály megoldhat. Úgy véljük, hogy a korábbi felszólalók, Suchman Tamás, Bóka István, Herényi Károly, akik szintén kapcsolódnak, hiszen ott élnek a Balaton partján vagy ott élnek a Balaton környékén, alapvetően kiemelték ennek a jogszabálynak, jogszabálytervezetnek az előnyeit. Úgy véljük, hogy a Balaton-törvény alapvetően pozitívnak minősíthető, ma is azt lehet mondani, hogy szükséges a Balaton kiemelt védelme, a táj, a környezet, az ott élők és az ott pihenni vágyók megvédése.

(22.30)

Ugyanakkor nyilvánvalóan vannak részletek, amelyek felett egyrészt eljárt az idő, másrészt pedig a korábbiakhoz képest pontosításra szorulnak. Csak példálózva néhány olyan kérdést, amelyek részben a jogszabály tervezetében, részben pedig az általunk benyújtott módosító javaslatokban meghatározásra kerülnek: a tervezett zöldterületek megváltoztatását talán kismértékben módosítani kell az eddigiekhez képest úgy, hogy a zöldterület nagysága összességében ne csökkenjen.

Hasonlóképpen merevnek bizonyult a strandok területének a szabályozása. De ebben az esetben álljunk meg egy pillanatra, mert - mint már az előbb is említettem - sok esetben többről van szó, mint egy-egy apró látszólagos területrendezési pontosításról. Hiszen gondoljunk bele, hogy például a strandok vagy a kempingek esetében a Balatonhoz közeli, most még viszonylag egybefüggő nagy beépítetlen területek esetében többször jelentkeznek az érintett önkormányzatok mint tulajdonosok. S itt felmerül a kérdés - s most teljesen mindegy, hogy melyik településről beszélünk, kisebb vagy nagyobb községről, kisebb vagy nagyobb városról a Balaton partján -, hogy az egyre csökkenő állami finanszírozásban a normatívák megszűnésével, a normatívák csökkentésével szükségessé váló pótlólagos források milyen módon állnak majd az önkormányzatok rendelkezésére.

Az elmúlt esztendőkben rohamosan csökkent a Balaton-parti önkormányzatok tulajdonában lévő ingatlanvagyon. Ennek a védelme részben megoldott, hiszen a törzsvagyonból nem kerülhetnek ki vagyonelemek, de tudjuk nagyon jól, hogy rengeteg olyan értékes terület került ingatlanbefektetői csoportok, netalántán ingatlanspekulánsok tulajdonába, amelyek korábban az önkormányzat tulajdonában voltak. Nyilván ezek a csoportok a saját maguk érdekében próbálnak lobbizni, próbálják elérni, hogy lehetőség szerint az önkormányzatok területén lévő ingatlanok minél nagyobb százaléka kerüljön beépítésre. Szinte nem múlik el olyan negyedév, hogy ne kerülnének olyan igények az érintett önkormányzatok asztalára, hogy egyre nagyobb, egyre magasabb épületeket kívánnak felhúzni. És ez bizonyos szempontból érthető. Amikor minőségi turizmusról beszélünk, óhatatlanul adódnak olyan paraméterek, olyan szállodai szobaszámok és szállodai kiszolgáló egységek négyzetméterarányai, amelyek az adott szabályozási struktúrát szétfeszítik.

Jómagam a siófoki önkormányzat városfejlesztési bizottságát vezetem immár a negyedik ciklus óta, és tudom jól, hogy ezek az igények folyamatosan jelen vannak, és ezt nem pejoratívan mondom, nem kívánom minősíteni, hiszen számtalan olyan igényt tudunk befogadni és tudtunk volna támogatni - sajnos a törvény keretei miatt nem mindig sikerrel -, amelyek valóban a minőségi turizmust próbálták behozni a Balaton-part környékére, a korábbi tömegturizmussal, az igénytelen és ma már nem versenyképes turizmussal szemben.

Ugyanígy vannak a kempingek is. Sajnos sok esetben az alulhasznosított, lepusztulófélben lévő területek senkinek nem válnak előnyére, és a strand önmagában sem biztos, hogy feltétlenül elegendő és védendő terület csak azért, mert strandként volt korábban meghatározva. Ezenkívül természetesen előfordulhatnak a mellékletben számos területen pontosításra szoruló besorolások. Ezeket is célszerű megvizsgálni. Itt jelzem ismételten, hogy több módosítást adtunk be e tekintetben, amelyeket sajnos hosszú, a VÁTI-val nagyon pozitív és tárgyszerű vita és egyeztetés után sem sikerült a törvényjavaslatban rögzíteni.

Fontosnak véljük továbbá, és a törvénymódosítás folyamatában többször kezdeményeztük - a balatoni képviselők képviseletében jómagam is kezdeményeztem - és sikeresen tárgyaltunk a valamennyi Balaton-parti önkormányzatot tömörítő Balatoni Szövetség elnökségével. A szövetség elnöksége is jelezte azokat az érdekellentéteket, amelyek sok esetben még adott választókerületen belül is kioltanák egymást. Hadd mondjak egy példát: az M7-es autópálya megépítésének mindenki örült, erről mindenki nagyon pozitívan nyilatkozik, hiszen a korábbi Balaton-parti 7-es út forgalmának a diverzifikálásával jóval biztonságosabbá vált a közlekedés a Balaton-parton, jóval kevesebb károsanyag-kibocsátás történik a Balaton-parti településeken, ugyanakkor az érintett önkormányzatok, melyek határában, illetve külterületén halad az autópálya, több olyan beruházást szeretnének engedélyeztetni a Balaton-törvény módosításával kapcsolatosan, amelyek teljesen tönkretennék a déli part panorámáját. Ezek az elemek egy-egy önkormányzat számára kitörési pontként vázolhatók fel, az egész térség számára viszont a természet vizuális károsításának a mintapéldányaiként is meghatározhatók. Ebben nagy segítségünkre volt a Balatoni Szövetség elnöksége, amely ezeket a kérdéseket az elnökségi ülésen az érintett balatoni képviselőkkel megtárgyalta, és kialakított egy olyan közös véleményt, amely alapján több olyan módosító indítványtól álltunk el, amelyek a kisebb helyi érdekek rovására történtek volna, ami egy ilyen horderejű, többgenerációs, több emberöltős hatásokat, következményeket is befolyásoló törvény esetében joggal elvárható az országgyűlési képviselőktől.

Ugyanakkor voltak teljesen érthetetlen besorolási elemei is a korábbi jogszabályoknak. Szintén egy siófoki példát mondok. A siófok-kiliti repülőtér pályahossza durván két és fél kilométer, ebből a pálya és a szekszárdi út közötti egy kilométeres sávon mód és lehetőség volt gazdasági, kereskedelmi térség - azaz raktárbázis, szerelőbázis - kialakítására, míg ugyanennek a területnek a másik része kiemelten védett területként volt nyilvántartva, aminek a fenntartása teljesen értelmetlen volt. Volt olyan kérdés, amiben meg tudtunk egyezni a törvény előkészítése során, és volt olyan kérdés, amit majd módosító indítvánnyal kívánunk rendezni.

Összességében és összefoglalóan úgy vélem, hogy az apróbb módosításokat, a befektetői igények bizonyos elemeit mindenképpen célszerű figyelembe venni, hiszen ezek az igények egyúttal a Balaton gazdaságának a fejlődését és további fejlesztését szolgálják, az úgynevezett minőségi turizmus lehetőségének adnak előnyt. Emellett mégsem támogatható a törvényjavaslatnak olyan fellazítása, amely a pillanatnyi, napi fiskális érdekektől vezéreltetve tönkretenné nemzeti kincsünket, a Balatont. Ebben a szellemben kérem mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselőim, valamint az illetékes minisztérium támogatását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu