ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi tehetség az egyik legrejtélyesebb jelenség. Ez egy olyan adomány, amely valamilyen módon nem egyenlően oszlik el embertársaink között; vannak, akiknek sok jut belőle, és ugyanakkor azt is mondhatjuk, hogy mindenki tehetséges valamiben, mindenkinek van olyan tehetsége, amit kibontakoztathat.

Amikor tehetséggondozásról beszélünk, ez alatt elsősorban azt a folyamatot értjük, hogy a meglévő tehetséget, adott esetben a kiemelkedő tehetséget megtaláljuk és fejlesztjük. Ha mondhatok egy kicsit talán költői példát, akkor azt mondom, hogy a legjobb talajba hulló mag sem terebélyesedik fává, ha nem gondozzák, nem támogatják, nem segítik. Azt gondolom, a tehetséggondozás efféle tevékenység, egy olyan nagyon szép tevékenység, aminek az egyik legfontosabb eleme az, hogy hogyan lehet olyan környezetet teremteni, amelyik lehetővé teszi, hogy a nagyon sok tehetséges gyerek tehetséges felnőtté váljon.

Sokat elmélkednek azon is, hogy a magyar tehetséges nép-e. Szeretjük azt mondani, hogy ez egy nagyon tehetséges nép. Nem tudom, hogy a magyar nép tehetségesebb-e, mint más népek, de az biztos, hogy sok-sok tehetség él körülöttünk, sok-sok olyan nagyszerű diákot ismerünk mi magunk, pedagógusok is, aki ebben vagy abban az ügyben, ezen vagy azon a területen kiemelkedő tehetségnek tekinthető.

Azt hiszem, ha Magyarország ért el kiváló eredményeket a tehetséges emberekkel, az elsősorban annak köszönhető, hogy van a magyar tehetséggondozásnak egy nagyon erős hagyománya. Egy olyan erős hagyománya, amelynek az ideje a református vagy protestáns kollégiumok és a katolikus főiskolák, egyetemek idejére megy vissza. Egy olyan hagyománya, amelyik aztán töretlenül él tovább a tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején. Olyan hagyomány ez, amelyik szerencsére sokféle módon túlélte az oktatási rendszer egyszínűvé tételét, egységesítését is, amelyik megmaradt, és ma is nagyszerű eredményeket hoz. Minden alkalommal eldicsekszünk azzal, hogy a diákolimpiákon milyen kiváló eredményeket érnek el a magyar diákok szinte minden tudományterületen, de hasonlóképpen híres és eredményes Magyarország a zenei tehetségek nevelésében vagy - hogy egy teljesen más példát mondjak - bizonyos sportágak tekintetében a sporttehetségek felkarolásával.

Ugyanakkor a képviselő asszonyok és a képviselő urak javaslatát azért tartom fontosnak és lényegesnek, mert arra törekszik, hogy összefogja a sokfajta jó kezdeményezést. Hiszen ma folyik tehetséggondozás jó tehetséggondozó iskolákban, civil szervezetekben, vannak tehetséggondozó szakkörök, vannak olyan pedagógusok, tanárok, akik személyes hivatásuknak érzik a tehetséggondozást. Sokféle kezdeményezés van tehát, és ahogy képviselő úr is említette, hogy újabb fontos lehetőséget nyit meg a magyar géniuszprogram, amelyik európai uniós forrásokból kíván többlettámogatást, többletlehetőséget nyújtani a tehetségek felkarolására, gondozására.

Azt hiszem és azt gondolom azonban, hogy akkor lehet igazán sikeres a tehetségügy, ha a legjobb értelemben vett nemzeti üggyé tudjuk emelni. Tudom, hogy ezek nagy szavak, és szoktunk ilyenekről beszélni a parlamentben, de azt hiszem, ez tényleg olyan ügy, ami nem kormányciklusokra és nem politikai irányzatokról szól, hanem amelyik alkalmas arra, hogy egyfajta jó értelemben vett összefogás alakuljon ki ebben az ügyben. Ezért tartom jó műfajnak a parlamenti határozatot is ebben az ügyben, mert természetesen a kormánynak vannak a tehetséggondozással kapcsolatos elképzelései, ezekről vitatkozunk és beszélünk is, de az lenne a jó, az lenne a szerencsés, ha ez nem a kormány és nem a parlament egyik oldalának az ügye lenne, hanem egy olyan közös ügy, amit fel tud vállalni minden politikai erő.

Sokat vitatkozunk azon - néha fel is teszik így a kérdést -, hogy az esélyteremtésben jó eszközöket használunk-e. Néha azt is megkérdezik, hogy akkor most miért csak a hátrányos helyzetű szegény gyerekekkel foglalkoztok, miért nem foglalkoztok a tehetséges gyerekekkel. Azt gondolom, hogy ez rossz szembeállítás, rossz ellentét, hiszen egy szegény gyerek ugyanúgy lehet tehetséges, mint egy jobb sorban élő társa, és ez fordítva is igaz. A jobb sorból jövő tehetséges gyereknek is szüksége van a kiemelkedő támogatásra, ő is megérdemli a kiemelkedő támogatást.

Éppen ezért azt gondolom, hogy az esélyteremtés és a tehetséggondozás ügye nemhogy kizárja egymást, hanem éppen ellenkezőleg, erősíti és támogatja egymást. Ma már megemlítettem, hadd említsem meg még egyszer a kollégiumi hagyományt, amelynek ugyanúgy lényege volt a szegény diákok felkarolása, mint a tehetségek megtalálása és támogatása. Azt hiszem, ez egy olyan magyar hagyomány, amit érdemes folytatni, érdemes ezen az úton továbbmenni. Azt remélem, hogy ez a program képes lesz arra, hogy összekapcsolja a két szempontot, hogy segítséget, támogatást nyújtson minden kiemelkedő tehetségnek, szülessen akár egy szegény, nehéz sorsú családba vagy egy jobb módú családba, vagy éppen szülessen Budapesten vagy az ország más részén egy kistelepülésen.

Abban reménykedem tehát, ez a program arra lehet alkalmas, hogy azokat a nagyon jó energiákat, legjobb energiákat, amelyek megvannak a magyar oktatásügyben, segítse a kibontakozáshoz, azoknak nyújtson támogatást, azokat erősítse, azoknak a pedagógusoknak, szakembereknek, iskoláknak nyújtson segítséget, ösztönzést, akik eddig is nagyon sokat tettek a magyar tehetségügyért, a tehetséges diákokért.

Azt gondolom, hogy - mint általában az oktatásban - a lényeges dolgok itt is az iskolákban, a helyi közösségekben, emberek között történnek. De az fontos és lényeges, hogy mindenki, aki vállalkozik erre a nagyon szép, de persze nagyon sok áldozattal járó feladatra, aki vállalja a többletmunkát, vállalja azt a komoly szakmai feladatot, amit egy-egy tehetséges diák képzése, támogatása jelent, vállalja azt a fajta feladatot, amit az jelent, hogy aztán a tanítvány túlnőhessen a mesterén, amiről szintén szoktunk beszélni, azt gondolom, fontos és lényeges, hogy ezek az emberek azt érezzék, hogy ez az országnak fontos. Most egy olyan lehetőség kínálkozik az Országgyűlés számára, amikor felülemelkedhetünk a napi politikai harcokon, felülemelkedhetünk a köztünk lévő politikai vitákon, és valóban egy nagyon fontos jelzést tehetünk az ország számára, azt, hogy fontos a tehetség, és ezt támogatásra méltónak tartjuk.

Azokat a feladatokat, amelyeket a kormányra ró ez a határozat, a kormány örömmel vállalja és elvégzi, és azt reméli, hogy a határozat elfogadása után a szakmai kérdésekről is majd az Országgyűlésben és szakbizottságaiban folytathatjuk a vitát. Szeretnénk fenntartani, ösztönözni ezt a fajta együttműködést, ezt a fajta közös munkát. Így hát azt javasoljuk az Országgyűlésnek, hogy fogadja el ezt a határozati javaslatot, és őszintén szólva abban bízunk, hogy elfogadásakor ez már ötpárti javaslat lehet.

Köszönöm szépen, elnök úr, és szeretném megköszönni képviselő úrnak és a többi benyújtó képviselőtársunknak azt a munkát, amit a határozati javaslat elkészítésében végzett.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu