DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Köszönöm a szót.

Amikor a közalkalmazotti törvény bármelyik vitájáról van szó, hiszen ez az elmúlt években, évtizedekben elég sokszor került a tisztelt Ház elé, akkor állandóan a legalapvetőbb kérdésekről beszélünk annak kapcsán, hogyan lehet egy közalkalmazotti karban biztosítani a szakmaiság, a biztonság és a verseny sokszor egymásnak ellentmondó követelményeit, azokat a követelményeket és értékeket, amelyek önmagukban önállóan egyaránt tiszteletre méltóak, de be kell vallanunk, nagyon nehezen hozhatók össze.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mi a szakmaiság, hogyan lehet elérni, hogy akár a köztisztviselőknél, akár a közalkalmazottaknál lehetőleg a legrátermettebb emberek, a legfelkészültebb szakemberek kerüljenek ezekbe a pozíciókba, ráadásul ma már egyre inkább olyan pozíciókba, amelyek nem pusztán arról szólnak, hogyan tartunk fenn változatlan formában bizonyos struktúrákat, hogyan üzemeltetjük azokat, hanem olyan pozíciókba, amelyekben a változás, a kreativitás igénye egyre inkább megjelenik. Másrészt, hogy ide tudjunk vonzani embereket, ez nem pusztán anyagi kérdés, mert itt jelenik meg a másik szempont, a biztonság kérdése, hogy hogyan tesszük lehetővé számukra, az ezekben a munkakörökben foglalkoztatott honfitársaink számára, hogy kiszámítható életpályát építsenek.

Ugyanakkor pont a biztonság igénye az, amely más oldalról sokszor szembekerül a teljesítményelv és a teljesítményelv mérését szolgáló versenyszemlélettel, a versennyel, hiszen az ország, a társadalom érdeke leginkább az, hogy azok a személyek maradjanak ezekben az állásokban, tudjanak előrejutni, tudjanak nagyobb javadalmazáshoz, megbecsüléshez jutni, akik valójában a legrátermettebbek ezeknek a feladatoknak az ellátására. Így azután a szabályozás sokszor csúszkál egyik értéktől a másikig, hol az egyiket erősíti meg a másik kárára, hol fordítva. Ennek nyomán sokszor érzi azt a közalkalmazotti szférában dolgozó állampolgár, hogy bizonytalan a helyzete, esetleg kiszámíthatatlan az életpályája és a perspektívája, másfelől pedig azt is lehet látni, hogy sokszor pont az ellenkezője történik. Azt látjuk, hogy a rendszer merev, és gyakorlatilag semmilyen módon nem érzékeny a változásokra, újításokat igazán képtelen befogadni, és bármilyen új igény megjelenését egyfajta negatív kihívásnak, provokációnak érzi, nem is reagál rá. Minden ilyen szabályozás valójában ezek körül a dilemmák körül forog, és akkor még nem beszéltem egy másik alapvető kérdésről, hogy egyáltalán az Országgyűlés és az Országgyűlés felhatalmazása alapján a kormány hogyan határozza meg, milyen ágazatokban, milyen munkakörökben tartja jogosultnak azt, hogy közalkalmazottként dolgozzanak azok a személyek, akik ott dolgoznak. A törvényjavaslat ezeknek a dilemmáknak a mentén próbál az eddigi szabályozásokon javítani.

Ami a szakmaiságot illeti meg a verseny feltételeit, megpróbálja egyfajta minősítési és értékesítési rendszerrel szolgálni ezt. Minden kritika, ami ezzel kapcsolatban elhangzik, bizonyos értelemben jogos, de a kérdés az, hogy milyen más minősítési rendszerek tudnak működni, amelyek egyáltalán valóban különbséget tudnak tenni a közalkalmazottként működők tevékenysége között, melyek azok a mérőszámok, amelyek ezt igazán mérni tudják. Ha csak az oktatás területét nézem, a közoktatásban a legáltalánosabb ilyen mérőszám általában a beiskolázási adatok voltak. Ma már közhely, hogy természetesen olyan mértékben szegregált a magyar oktatási rendszer, hogy a jó családból származó gyermekeket tömörítő iskolákban természetesen sokkal könnyebb magas középiskolai vagy egyetemi beiskolázási adatokat elérni, de lehet, hogy éppenséggel egy másik iskolában, ahol alacsonyabbak ezek a beiskolázási, továbbjutási adatok, ott sokkal komolyabb pedagógiai munka folyik. Ezek a dilemmák, ezek az észrevételek megtehetők lényegében a közalkalmazottakat érintő egyéb ágazatok esetében is.

Filló Pál képviselőtársammal egy módosító indítványt már benyújtottunk ehhez a javaslathoz, amely azt szolgálja, hogy a kormány felhatalmazást kapjon arra, hogy meghatározhassa egy-egy ágazaton belül azokat a munkaköröket, amelyeket a fenntartók azután egységesen kivehetnek a közalkalmazotti jogviszony alól, és hagyományos munkaviszonnyá alakíthatnak át. Ez azt érinti, hogy mondjuk, olyan munkakörökben, amelyek az oktatásban például nem kapcsolódnak közvetlenül a pedagógiai munkához vagy nem a pedagógiai munkát szolgáló munkakörök, ezekben a munkakörökben ne kelljen kötelezően közalkalmazotti munkaviszonyban foglalkoztatni, mondjuk, villanyszerelőket, gondnokokat, portásokat, bérszámfejtőket, kertészeket, és még lehetne sorolni a közoktatásban vagy a felsőoktatásban közalkalmazottként foglalkoztatott személyeket, hanem azok az összegek, amelyeket a költségvetésből az Országgyűlés oktatási feladatokra adott, valóban az oktatás céljait szolgálják, és ne olyan pluszterheket finanszírozzunk belőle, amelyek valójában az oktatáshoz különösen és jelentős mértékben nem kapcsolódnak. Ez a módosító indítvány azt szolgálja, hogy a kormánynak egyfajta szabad kezet adjon, és megadja azt a felhatalmazást, vagy megjelölje azokat a munkaköröket, amelyeket kivehet a közalkalmazotti szabályozás alól, természetesen ezt úgy, hogy az adott fenntartó e jogosítvány alapján eldöntheti, hogy ezeket a munkaköröket felmenő rendszerben - nem érintve természetesen az ilyen közalkalmazotti jogviszonyban jelenleg foglalkoztatottak jogait - átalakíthassa. Ez jelentős megtakarítást jelenthet az adott nagy elosztó rendszerek működésének tekintetében, és a tényleges érdemi feladatokra lehet fordítani azokat az összegeket, amelyeket a költségvetés ezekre a feladatokra koncentrál.

Próbálok egyébként megértő lenni a törvényjavaslattal szemben. A Szabad Demokraták Szövetsége figyelni fogja, nyomon kíséri majd a különböző módosító indítványokat, amelyek a törvényjavaslat javítását szolgálják, és ennek nyomán ki fogja majd alakítani a véleményét a tekintetben, hogy támogatja-e majd a végső szavazásnál ezt a javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu