KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek a tibeti napirendre váróktól, ne vegyék ezt illetlenségnek, de a téma annál sokkal fontosabb, hogy most összesen - ha jól megszámolom - talán négyen vagyunk, akiket ez a napirend most érdekel. Már csak azért is szólnom kell, mert a tisztelet okán is szólnom kell, hiszen az egyik előterjesztő, Simicskó képviselőtársam, talán barátom, már nem először rukkol elő ebben a Házban hasonló témával. Ha jól emlékszem, már volt egy előterjesztése a magyar kutyafajták és megbecsülésük tárgyában.

Azt hiszem, ritkán találunk olyan előterjesztést és főleg olyan indokolást, amelynek a végére egy Széchenyi gondolat kerül, ezt szeretném megismételni, hogy mindannyian érezzük ennek a mondatnak az ízét, valóságát: csak addig él egy nemzet, amíg van hagyománya.

Egy kicsit persze attól is tartottam, hogy a pálinkatörvény, amelyen sok újság és újságíró köszörülte a tollát, pedig magunk között szólva, ha mondjuk, a skót whiskyn valaki ott kint sportolna, írogatna, vagy a mozzarella sajton vagy a brüsszeli csipkén, kíváncsi lennék, mit szólnának egyébként a polgárok ehhez a dologhoz. Ez sokkal nagyobb horderejű kérdés annál, mint hogy most itt, az estéli órában erről ilyen szűk körben tárgyaljunk.

Azt kell mondanom, különösen azért is kértem szót, mert a Széchenyi-idézeten kívül van egy olyan eleme az indokolásnak, amely szíven ütött, ez pedig az indokolásnak az a része, amely úgy szól, hogy "a Rubik-kockától a Kodály-módszeren át a Béres-cseppig". A Kodály-módszer éppen nem sorolható az államtitkár úr szakterületéhez, de én most pont ezzel akarok foglalkozni. Meglátásom szerint például valóban hungarikum lehet a Kodály-módszer is, vagy lehet az a Rádió Énekkar és a Rádió Gyermekkórus, akiket tegnap itt, a Házban szóba hoztam, és amely felett a vészharangot igyekeztem megkongatni, mondván, amikor az ember azt látja, hogy ez egy érték, egy valóban világhírű termék - elnézést kérek a gyerekkórustól -, de a Wiener Sängerknaben is egy világhíres termék, mindenki tudja, hogy ez a bécsi gyerekkórus, mint ahogyan mindenki tudja, például Japánban a Magyar Rádió Gyermekkórusáról jobban ismerszünk, mint az odavitt műszaki termékeinkről, leszámítva a Rubik-kockát. Tehát amikor ezek a hungarikumok, mint például a Rádió Gyermekkórusa veszélyben forog, bizony itt olyan képviselők, mint Simicskó képviselőtársam vagy Medgyasszay képviselőtársam, inspirálnak engem is arra, hogy ezekért szót emeljek, szót emeljünk. Ez a mi felelősségünk.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Azt gondolom, ahogyan itt az államtitkár úr is szakszerűen felsorolta mindazokat az érveket, amelyek az előterjesztés komolysága és nagy hordereje mellett szólnak - még egyszer mondom -, azok természetesen a Magyar Demokrata Fórumot is arra ösztönzik, sőt nagy örömmel fogadjuk el ezt az előterjesztést. Arra kérjük majd, ha még lesz részletes vita - mert halljuk, hogy talán módosító indítvány készül az anyaghoz -, ezt mindenki támogassa, mert olyan érték felett bábáskodunk vagy őrködünk, amit szerintem nagyon büszkén vállalhatunk, üljünk bármelyik oldalon a Házban, úgyhogy nagy örömmel támogatjuk, és köszönjük Simicskó Istvánnak, Medgyasszay képviselőtársunknak és a tárca segítségét is ez ügyben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu